Árvai Attila
Múló nyár
Ezüst szőrű ősz csahol nekem,
Elgyöngült nyár véreres kezén.
Bambán nézek, tán megérthetem,
Mért kacsintott délcegen felém?...
Város ízű szél fejen csapott,
Kékellő eső űz a bajban,
Emlők áznak félszegen amott,
S a bácsik leskelődnek halkan...
Jeges nyárözönben dúdolok,
Elfúlóan tömény hangokat.
Havat hívok, érzem, túl konok,
Tél nyüszít, lehetne boldogabb
Félszeg ember, ki jeget lopott,
Lomha röptű nyár, homály után.
Felhabzsolta, mint testes drogot,
S egyet röffentett felém bután...
Elmúlt a nyár, s én csak hallgatok,
Bár szólni tudnék, ha érteném,
Bennem tegnap még meleg lakott,
S lelkem élőn járta át a fény...
DRÁGA BARÁTNŐM!
SOK SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK,MOST ÉRKEZTEM SZABADSÁGRÓL
NAGYON HIÁNYOZTATOK NEKEM KÍVÁNOK SZÉP NAPOT,
MINDEN SZÉPET AMIT CSAK LEHET
PUSZI ANNUSKA
 |
Offline
