|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 102
|
|
|
|
2019-09-26 10:51:33, csütörtök
|
|
|
Az ablak tanmese
Két súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyban fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajókkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészek, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt!- mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma- bármilyen sok is jusson- véges.
|
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
|
|
2019-09-25 12:03:55, szerda
|
|
|
( A képen Michaelangelo )
Mester és tanítványai
Egyszer élt egy nagyon különleges alkotásokat készítő szobrász mester. A szobrai majdnem megmozdultak és rengetegen jártak alkotásainak csodájára messze földről.
Ahogy az már ilyenkor csak lenni szokott, néhányan nagyon szerették volna megtanulni ezt a művészetet és könyörögtek neki, hogy fogadja őket tanítványaivá. A mester egy ideig gondolkodott, de aztán, nehogy tudása vele szálljon a sírba, úgy döntött, hogy elfogadja a jelentkezőket.
Először csak pár tanítványa volt, akikkel teljesen az alapoknál kezdte. Első lépésként megtanította nekik, hogyan kell jó drótvázat csinálni a leendő szoborhoz, aztán azt, hogy miként kell rátapasztani erre az agyagot, és így tovább...
Telt múlt az idő és szép lassan egyre több tanítványa lett, mivel igen sokan megszerették kedves modoráért és különleges alkotásainak készítését egyre többen, szerették volna magukévá tenni.
Aztán egy nap, sok-sok év tanítás után a mester úgy érezte, hogy már minden tudását át adott tanítványainak és azt mondta, hogy akkor mától nem tanít többet, hanem vissza vonul és úgy ahogyan kell, elkészíti élete fő művét.
Így is tett.
Mikor elkészült, egy valóban monumentális és különleges szobrot készített el, ami méltán volt életének fő műve. Mikor befejezte, érezte, hogy akkor már mindent megtett ebben a világban, és pár napra rá eltávozott. Meghalt.
A tanítványai nagyon sajnálták, hogy szeretett mesterük nincs már velük ebben a világban, és jó ideig szomorkodtak emiatt... Viszont mivel sokan voltak, kezdett a csoport a fejetlenség sűrű erdeje felé tévedni, így arra az elhatározásra jutottak, hogy választaniuk kell maguk közül egy utódot a mester helyére.
Azt találták ki, hogy a mester összes tanítványa készítsen egy alkotást, és akkor azok elbírálása alapján választanak maguk közül vezetőt.
Minden tanítvány nagyon kitett magáért és végül el is készült az összes mű.
Némelyik nem sikerült olyan jól, lettek közöttük teljesen átlagosak, de kiváló is készült szép számmal.
Volt azonban köztük kettő, amelyek nagyon különlegesre sikerültek és végül minden tanítvány ezen két szobor közt gondolkodott.
Az egyik tökéletes mása volt a mester életének fő művének, a legapróbb részletekig megegyezett azzal és ugyan olyan fantasztikus élmény volt rátekinteni.
A másik viszont egészen mást ábrázolt, de nagyon aprólékosan el volt készítve, a mester tanította elvek alapján és a szobrászat összes, csínját-bínját alkalmazta készítője megalkotásánál. Erre is nagyon fantasztikus volt rá nézni.
A tanítványok egy ideig vacilláltak, aztán végül úgy döntöttek, hogy azt a tanítványt választják meg utódnak, aki a tökéletes mását készítette el a mester fő művének...
Ekkor a másik versenyben maradt tanítvány így szólt:
- Mindannyian ostobák vagytok és semmit nem értettetek meg a mester tanításaiból. A mester nagyon sokáig tanított bennünket, hogy kiváló művészekké válhassunk. Nagyon sokat tanította az elveket, és rengetegszer hangsúlyozta azoknak az elsajátításának, megvalósításának fontosságát. Erre most azt választanátok meg utódjául, aki tökéletesen lemásolta őt. De a mester nem tanított egyikünket sem arra soha, hogy utánozzuk őt, vagy bárki mást.
Azt tanította, hogy önálló és valódi művészekké váljunk, ne pedig tökéletes másolókká...
Hát körülbelül a tanulság is ennyi. Nem utánoznunk kell a mesterünket, hanem megérteni és megvalósítani a tanításait, majd a saját életünkben alkalmazni a megszerzett tudást...
Persze ha egy mester azt várja el, hogy tanítványai őt utánozzák és mindent pontosan, úgy csináljanak, mint ahogyan ő, akkor érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon valóban jó mestert választottunk-e magunknak... |
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
|
|
2019-09-25 11:53:41, szerda
|
|
|
Aiszóposz meséi: A jégmadár
A jégmadár magányt kedvelő állat, amely mindig a tengeren jár. Róla beszélik, hogy az emberek üldözése elől menekülve, a tengerparti szirteken szokott fészkelni. Mikor költeni akart, egy hegyfokra ment, felfedezett egy parti sziklát, s ott költötte ki fiókáit. Egyszer azonban, amikor zsákmány után járt, az történt, hogy a heves széltől hullámzó tenger kicsapott egészen a fészekig, elöntötte azt, és elpusztította a fiókákat. A jégmadár, mikor megjött, és észrevette, mi történt, így szólt: "Én szerencsétlen! a földet kerülve ide menekültem, s ez a szikla még sokkal hűtlenebb volt hozzám."
Ugyanígy némely emberek, miközben az ellenségtől őrizkednek, észre sem veszik, hogy az ellenségnél veszélyesebb barátok közé kerülnek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
|
|
2019-09-24 18:16:11, kedd
|
|
|
Dsida Jenő
AZ ÉN DALOM
Az én dalom a bérci hegynek
Vidáman csörtető patakja,
Madárka, mely a boldogságát
Minden fán, bokron eldalolja.
Az én dalom az őszi lombok
Borús, sejtelmes suttogása,
Hulló levelek zizegése,
Hollószárnyaknak csattogása.
Az én dalom földet megrázó
Dörgése a haragvó mennynek
Amelyre a zúgó visszhangok
Vad rettegéssel jaj-t felelnek.
Az én dalom egy halk imádság,
- Rebegik lázas, haló ajkak, -
Egy-egy utolsó kondulása
Szívemnek, e repedt harangnak.
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2019-09-24 17:55:13, kedd
|
|
|
Belányi György : Rondó
(Az ,,Adieu adieu Apollinaire" ciklusból)
Elmerül a kéz az őszben
Hajadban megzörren a barna
Madár nyílik fehéren s valaki
a csöndet föl az égre rakta
Elmerül a kéz az őszben
Ez itt a part és nincs jelen
Mozdulsz: a dombon ring a sárga
vagy csak a nyár mintha lenne s kézből
az avart zöldellné a fákra
Ez itt a part és nincs jelen
S lebegő arany lovak
a vízen: megérett emlékezet
Ott hol szőkén hegedül az idő —
ha maradnál ott! de nem lehet
S lebegő arany lovak A
vállamat galamb havazza:
tükör siklik a zenére már
Ezüstös lombot növeszt a kezem
és nincsen tér ami visszavár
Vállamat galamb havazza
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz |
|
|
|
|
|
2019-09-23 08:34:37, hétfő
|
|
|
Aiszóposz meséi: A megdagadt hasú róka
Az éhes róka, amikor egy faodúban meglátta a pásztoroktól otthagyott kenyeret és húst, bemászott és megette. A hasa azonban megdagadt, és mivel így nem tudott kimászni, sóhajtozott és siránkozott. Egy másik arra járó róka, amint meghallotta jajveszékelését, odament hozzá, és megkérdezte, mi a baja. Mikor megtudta, mi történt, így szólt: "Maradj csak itt, amíg újra olyan leszel, mint amikor bementél, és akkor könnyen kijöhetsz."
A mese azt bizonyítja, hogy a nehéz kérdéseket az idő oldja meg. |
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
|
|
2019-09-23 08:13:15, hétfő
|
|
|
A vadkecskék és a kecskepásztor
A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."
A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.
|
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
|
|
2019-09-22 13:21:27, vasárnap
|
|
|
A házasságuk első napján az újdonsült feleség és a férj megbeszélték, hogy senkinek nem nyitnak ajtót.
Hamarosan azonban csengettek, megérkeztek a férj szülei látogatóba.
A férj és a feleség egymásra néztek, a férj ki akarta nyitni az ajtót, de mivel megállapodtak, nem tette meg, így a szülei elmentek.
Kicsit később, ugyanezen a napon a feleség szülei jöttek, a feleség és a férj egymásra néztek, és bár volt köztük egy megállapodás, a feleség könnyes szemmel suttogta: "Nem tudom ezt tenni a szüleimmel" - és kinyitotta az ajtót. A férj nem szólt semmit.
Teltek az évek és született négy fiuk, ötödiknek pedig egy kislányuk.
Az apa egy nagy partit rendezett az újszülött kislány érkezésének örömére.
A feleség megkérdezte tőle, miért volt ez a nagy ünneplés ennek a babának, mikor az első négyet nem ünnepelték meg?
A férj egyszerűen válaszolt: "Mert Ő az, aki mindig ki fogja nekem nyitni az ajtót."
Ne feledd: a lányok mindig nagyon különlegesek!:)
|
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
|
|
2019-09-22 13:07:19, vasárnap
|
|
|
Böjte Csaba: Talán egyszer majd hableányt tetováltatok a mellemre...
A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba, s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - telefonáltam! "Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet?
Így most itt vagyunk a Csónakos partján, "táborozunk", hogy ne csalódjon, ki tudja hányadszor a gyermek. Ülök a víz partján és nézem a csapatomat. Forr a víz, én folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak.
Egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak, mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. "Miért?" - kérdezem. "Mert apukának is egy olyan volt. - És elindul egy csacsogó kispatak - Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. Nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, mikor két éves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat k...ott. És apu őt is megverte. De én nem leszek k...a."
Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukát olyan sokan 'bizgették', míg fogadásból megivott két liter vodkát. "Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az ember, amit ígér, azt meg kell tegye, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt."
Hallgatunk, a tó vize egykedvűen fodrozódik. Nagyon sok mondat van az életünkben, mit nem tudunk befejezni. Odajön egy másik kislány is. Vizes, szép barna bőre ragyog a napfényben. Három éve van nálunk, az osztály második tanulója. Beszélgetünk. Elmeséli, hogy milyen volt, amikor egy nagyváros állomásán koldult. Nagyon ritkán beszél erről. Most úgy beszél, mint más a nyaralásról: "Olyan bácsi is volt, aki egy egész kiflit adott egyszerre. De nagyon kellett vigyázni a rendőrökre, sokszor kutyával jöttek, s egyszer az egyik társamat meg is harapták a kutyák. Volt egy nagy szemetes láda, oda bújtunk el." És mondja, és mondja.
Úgy látom, hogy a víz, a játék, nemcsak a fizikai mocskot oldja, mossa s remélem viszi messzire. Aztán odasodródik két testvér, a harmadikat végezték. Szédületes energia tépi ezeket a fiúkat. Lendületükben mindenkit lesodornak a lábukról. Nem rosszak, de tíz percenként felsír, visít valaki mellettük. Mint a villámhárító a villámot, úgy vonzzák a 'galibát'. Rájuk szólok, s mint két ma született bárány kunkorodnak mellém. Ha már rohangálni nem lehet, hát engem kezdenek nyuvasztgatni ölelésükkel. Persze hogy beszélgetünk, és persze, hogy szóba jön az édesanya, akinél csodálatosabb anya nincs, de aki nagyon elfoglalt.
Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki ilyen végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránt érzett szeretetét. Mert én csak azt látom, hogy a gyermekek első áldozására a 18 km-re lakó anyuka, azokkal a lakkozott körmeivel és még egy szent szívét is megdobogtató szerelésével, nem tudott eljönni, bár meg volt beszélve és meg is ígérte. A fiúk kérésére egy pár perccel később kezdtük a misét. De nem jött el az évzáró szereplésre sem, és azóta sem jött egyszer se felénk. Megölelem a fiúkat és elismerem, hogy anyuka tényleg nagyon szép, csak az a baj, hogy nincs ideje. S hogy a tépelődésnek véget vessek, szabadon engedem e két szilaj paripát.
Táborozunk! Isten műve: a tó vize, a táj, a gyermekek, és minden olyan csodálatos. Végtelenül jól van minden, úgy ahogy van! Sokszor nem értem, hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogy tud ennyi tragédiát hordozni. De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos. Ezeket a gyerekeket, a sebeket nem kielemeznem kell, hanem szeretettel átölelni és hordozni. Megtenni mindent, hogy ha már karjaim közé sodródtak, Isten akarata szerint alakuljon a további életük.Egy labda telibe talál, és szinte észre sem veszem, ott vagyok a Csónakos tó vizében. Játszunk, én vagyok a cica, és forrik a sok gyermek csapkodásától a víz. Tudom, hogy nem megoldani kell a problémákat, hanem kacagni, és eltalálni azt a tenyérnyi kék eget a gyermekek karjai között, hogy nehogy megint én legyek a cica. Játszunk, kissé könnyes a szemem, de itt a tó vizében úgyse vevődik észre. Végül is Jézus nem azt kérte, hogy megértsük ezt a csodálatos szép világot, hanem azt, hogy szeressük, szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszervezik az életemet.
Talán majd egyszer még egy hableányt is fogok tetováltatni a mellemre?
|
|
|
0 komment
, kategória: Böjte Csaba testvér |
|
|
|
|
|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 102
|
|
|
|
2019. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
102 db bejegyzés |
e év: |
1170 db bejegyzés |
Összes: |
13020 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (453)
- Belső kör (21)
- Család (16)
- Munka (1)
- Haverok (6)
- Iskola (17)
- 14.Dalai Láma (33)
- Antoine de Saint-Exupéry (3)
- Betegségek lelki okai (2)
- Chemtrail (1)
- dr Gyökössy Endre (17)
- Heinrich Heine (7)
- 1956 (5)
- A csend (115)
- A füves ember, Gyuri bácsi! (3)
- A magány (8)
- A magány metafizikája (11)
- A Magyar Szent Korona (2)
- A szerzői jog (1)
- A világ hírességei (22)
- Advent, Karácsony (201)
- Ady Endre (96)
- Ágai Ágnes (9)
- Albert Camus (1)
- Albert Einstein (19)
- Albert Schweitzer (10)
- Állatok, kamerák (76)
- Andrew Matthews (3)
- Anthony de Mello (32)
- Anthony Strano tanítások (1)
- Anyák napjára (29)
- Apollinaire (3)
- Áprily Lajos (52)
- Arany János (18)
- Aranyosi Ervin (383)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila (10)
- Atlantisz? (1)
- Az 5G sugárzás (1)
- B. Huszta Irén (2)
- B. Radó Lili (8)
- Babits Mihály (41)
- Bagdi Bella (1)
- Bajza Ilus (7)
- Baranyi Ferenc (15)
- Bartalis János (9)
- Bede Anna (4)
- Béke (26)
- Bella István (8)
- Benedek Elek (15)
- Beniamino Gigli (1)
- Béres József (Bérescsepp) (1)
- Bertolt Brecht (1)
- Biegelbauer Pál (11)
- Birtalan Balázs (4)
- Boda Magdolna (8)
- Boldog XXIII. János pápa (2)
- Bródi János (2)
- Budapesti özönvíz (2)
- Buddha (21)
- Bulányi György (1)
- Böjte Csaba testvér (34)
- Bölcsességek 2. (140)
- Carl Gustav Jung (2)
- Cs.Németh Margit (1)
- Csépe Imre (3)
- Csernus Imre (3)
- Csitáry-Hock Tamás (11)
- Csodás Földgömb (2)
- Csodás mandaláim (1)
- Csodás Operaházunk (1)
- Csokonai Vitéz Gizella (5)
- Csokonai Vitéz Mihály (4)
- Csoóri Sándor (5)
- Csukás István (6)
- Dalok (13)
- Dante (2)
- Devecseri Gábor (14)
- Devecsery László (8)
- Dévényi Erika (15)
- DIGITÁLIS CORVINÁK - BIBLIOTHE (1)
- Díszítő elemek, sorelválasztók (28)
- Domahidi Klára (1)
- Dombi Ferenc (15)
- Domján Edit-Szécsi pál (1)
- Dóró Sándor (27)
- Dsida Jenő (89)
- E. Isenhour (1)
- Eckhart Tolle (1)
- Egészségünk érdekében (115)
- Elgondolkodtató gondolatok (452)
- Emily Bronte (1)
- Erdei B. Ágnes (8)
- Érdekes linkek (2)
- Érdekesség (6)
- Érdekességek, csodák? (146)
- Erdély (8)
- Erdélyi József (7)
- Erich Fromm (1)
- Ernest Hemingway (2)
- Ezotéria (111)
- Ezt csak magyarul értik! (3)
- F. Szabó Mihály (9)
- Farkas Éva (6)
- Fejes Ádám (2)
- Fekete István (10)
- Feketekömény (1)
- Ferenc pápa (1)
- Fésűs Éva (15)
- Filmek (40)
- Fodor Ákos (16)
- Forradalmi fiatalítási technol (1)
- Friedrich Nietzsche (1)
- Friedrich Schiller (4)
- Fuchs Éva (3)
- Füle Lajos (11)
- Füst Milán (3)
- Földeáki-Horváth Anna (3)
- G. B. Shaw (2)
- Gabriel Garcia Márquez (5)
- Gádoros Andrea Virág (30)
- Galgóczy Erzsébet (3)
- Gámentzy Eduárd (20)
- Garai Gábor (22)
- Gárdonyi Géza (74)
- Gazdag Erzsi (4)
- Goethe (23)
- Gombákról (31)
- Gősi Vali (17)
- Grigo Zoltán (7)
- Gyermeknapra (5)
- Gyógyító fűszernövények (6)
- Gyógyító számsorok (1)
- Gyógynövények (31)
- Gyóni Géza (23)
- Gyulai Pál (3)
- Gyurkovics Tibor (18)
- Gyöngyvirágok (1)
- H.Gábor Erzsébet (2)
- Hajnal Anna (11)
- Hajnalok (33)
- Halmai Tamás (2)
- Halottak napja (67)
- Hamvas Béla (22)
- Harcos Katalin (10)
- Harlekinkaticák (1)
- Harsányi Lajos (2)
- Hazám (4)
- Heinrich Heine (2)
- Heltai Jenő (24)
- Hervay Gizella (5)
- Hesperus Marcellus (10)
- Hidrogén Peroxid = egészség. (5)
- Himnuszaink (4)
- Hit (407)
- Ho'onopono (1)
- Hollósy Tóth Klára (5)
- Humor az élet sója! (580)
- Húsvét (55)
- Id. Alexandre Dumas (1)
- Idézetek (325)
- Idősek napjára (26)
- Idősek részére (18)
- II. János Pál pápa (4)
- Illyés Gyula versei (14)
- Indián vers (1)
- Jékely Zoltán (5)
- Jó éjt! (269)
- Jó reggelt, szép napot! (517)
- Jó tudni! (75)
- Jókai Mór (14)
- Joseph Rudyard Kipling (1)
- Joshi Bharat (1)
- Jószay Magdolna (25)
- József Attila (84)
- Juhász Gyula (96)
- Kalina Valéria (27)
- Kannabisz (11)
- Kányádi Sándor (45)
- Karácsony (78)
- Kardos M. Zsöte (8)
- Karinthy Frigyes (8)
- Kassák Lajos (4)
- Katona József (2)
- Komjáthy Jenő (1)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Konfuciusz (2)
- Koós Attila (12)
- Kormányos Sándor (26)
- Kosztolányi Dezső (37)
- Kránitz Erika (2)
- Kun Magdolna (491)
- Kölcsey Ferenc (2)
- Könyvek (1)
- Laboreredmények (1)
- Lányi Sarolta (3)
- Lara Fabian (1)
- Lázár Ervin (1)
- Lev Tolsztoj (11)
- Ligeti Éva (2)
- Logikai, ügyességi játékok (9)
- Louis Aragon (1)
- Lovászy Károly (1)
- Lukács Béla elméleti fizikus (2)
- Lukátsi Vilma (3)
- M. Laurens (10)
- Madách Imre (3)
- Madarak (19)
- Magyar Ottó (1)
- Mahatma Gandhi (17)
- Makk István (3)
- Manna OWel (1)
- Márai Sándor (74)
- Marcellus Hespelus (2)
- Március 15. (9)
- Mark Twain (6)
- Martin Luther King (2)
- Mary Elizabeth Frye (1)
- Máté Péter (3)
- Mécs László (3)
- Meditáció (9)
- Mesemondók (6)
- Metzger Zsuzsanna (4)
- Mi a Talmud (1)
- Mihai Eminescu (3)
- Miniska Zsejke (1)
- Móra Ferenc (13)
- Móra Magda (3)
- Moretti Gemma (28)
- Móricz Zsigmond (9)
- MSM a természetes gyógyító (3)
- Müller Péter (664)
- Nagy László (11)
- Nagy nevettetőink! (14)
- Napi 5 perces fogyókúra (1)
- Nemes Nagy Ágnes (14)
- Nikola Tesla (2)
- Nők napjára (15)
- Nostradamus (3)
- Nyár (29)
- Nyírő József (1)
- Október 6. (8)
- Oravecz Nóra (3)
- Őri István (28)
- Osho (45)
- Osvát Erzsébet (6)
- Ősz (108)
- P. Németh Ilona (4)
- Pablo Neruda (9)
- Panoráma képek, fotók (19)
- Papp Ádám (9)
- Parlagfűért (1)
- Páskulyné Kovács Erzsébet (2)
- Paulo Coelho (73)
- Petőfi Sándor (43)
- Pilinszky János (28)
- Pilis titkai (3)
- Pillangók (7)
- Pio Padre (1)
- Polcz Alaine (1)
- Popper Péter (23)
- Pósa Lajos (18)
- Praktikus dolgok (11)
- Puszta Sándor (23)
- Pusztai Orsolya (3)
- Pünkösd (30)
- Rab Zsuzsa (13)
- Rabindranath Tagore (5)
- Radnóti Miklós (78)
- Rainer Maria Rilke (5)
- Rajki Miklós (4)
- Ranschburg Jenő (1)
- Régi magyar filmek tára! (1)
- Reményik Sándor (138)
- Részleges napfogyatkozás Mo-n (3)
- Rudolf Steiner (12)
- Rudyard Kipling (4)
- Sajó Sándor (1)
- Sámánok gyógyító ereje (1)
- Sárhelyi Erika (30)
- Sarki fény Magyarországon (1)
- Sárközi György (2)
- Schvalm Rózsa (32)
- Seneca (6)
- Sík Sándor (59)
- Sinka István (7)
- Somlyó Zoltán (2)
- Spirituális út (59)
- Sri Chinmoy (14)
- SRI SATHYA SAI BABA (5)
- Süssünk, főzzünk! (193)
- Szabó Lőrinc (71)
- Számítógép tanácsok (2)
- Szécsi Margit (2)
- Székely Magda (1)
- Szent István király ünnepére (8)
- Szent-Györgyi Albert (7)
- Szentmihályi Szabó Péter (6)
- Szép Ernő (18)
- Szép mozgó és swf. képek (14)
- Szép virágok (13)
- Szepes Mária (43)
- Szeretetről (99)
- Szeretteim emlékére! (18)
- Szergej Jeszenyin (5)
- Szilágyi Domokos (26)
- Szilveszter, Újév (92)
- Szuhanics Albert (58)
- Tamkó Sirató Károly (9)
- Tánczos Katalin (9)
- TANDARI ÉVA VERSEI 2. (80)
- Tandari Éva versek (353)
- Tanita (9)
- Tatiosz (53)
- Tavasz (83)
- Tél (73)
- Teréz Anya (21)
- Theophrasztosz: Jellemrajzok (17)
- Tibeti könyv életről és halálr (2)
- Tigram (Szabó Gita) (148)
- Tompa Mihály (15)
- Tőrténetek, bölcsességek (349)
- Tóth Árpád (41)
- Tóth Juli versei (2)
- Túrmezei Erzsébet (62)
- Turza Sándor (2)
- Türelemről (23)
- Történetek, tanmesék (146)
- Újkori népvándorlás képei (7)
- Univerzum (11)
- Utassy József (7)
- Váci Mihály (49)
- Válasz a fontos kérdésekre (3)
- Valentin nap (12)
- Varga János (4)
- Varga Patrícia (2)
- Várnai Zseni (90)
- Vas = Oxigén (1)
- Versek (291)
- Versek 2. rész (127)
- Versek 3 (193)
- Versek 4. (245)
- Versek 5 (199)
- Versek 6 (117)
- Vesztergom Andrea (9)
- Victor Hugo (5)
- Villon - Faludy (5)
- Virágvasárnap (13)
- Vuhani gyilkos vírus (1)
- Vuisics Tihamér (1)
- Vörösmarty Mihály (11)
- Wass Albert (151)
- Weöres Sándor (74)
- William Shakespeare (6)
- Zelk Zoltán (26)
- Zene és relax (55)
- Zsirai László (4)
|
|
|
|
- Ma: 3067
- e Hét: 13912
- e Hónap: 31295
- e Év: 148541
|
|
|