|
2014-01-14 13:13:12, kedd
|
| |
| |
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Mély meghatottsággal olvastam a ,,Mosonvármegye" novemberi számát, amiben le tetszett közölni édesapám újságcikkét.
Nagyon köszönöm, hálás vagyok érte. Kár, hogy nem érhette meg, mert ezáltal erkölcsi elégtételt kapott volna az Őt ért mellőzésekért és bántalmazásokért. Dr.K Papp Józsefnek, az egyetem akkori pártitkárának az életét - akit a gazdászok meg akartak lincselni - mentette meg azáltal, hogy lebeszélte a gazdászokat a lincselésről, tekintettel arra, hogy három pici gyermek maradt volna árván utána. Erre hálából a párttitkár elvtárs volt a főkolompos édesapám menesztésében.
Én akkor nyolc éves voltam és jól emlékszem, hogy hozzánk (Vár 3.) is behallatszott a géppuskasorozat hangja, és amikor a városba visszajöttek az oroszok, egy ötcsövű ágyú volt a régi Keravill előtt felállítva az Akadémiát célba véve úgy, hogy a mi lakásunk is a célban volt, így néhány napig a pincében aludtunk.
Arra is tisztán emlékszem, hogy a halott egyetemisták koporsói az Öreg Akadémia előtt voltak felravatalozva, és sorban érkeztek a szülők és a hozzátartozók, ráborultak a koporsókra és zokogtak. Mindezt én az ablakunkból néztem végig nyolc és fél éves fejjel. Azóta is bárkinek, aki degradálni próbálja az 1956-os eseményeket, mindig elmondom ezt a felejthetetlen szomorú látványt.
Tisztelettel: Szily Árpád
Mosonvármegye, 2007.január 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
