|
2016-10-21 14:07:10, péntek
|
| |
| |
HarmoNet Harmóniakártya (2016-10-21)
Kedves agica2004 !
A Harmóniakártyád szava és a kép összefüggései határozzák meg a mai napodat. A szó és a háttér szimbólum együtt mutatják meg az Univerzum üzenetét.
A mai napodat Lelkesedés hatja át.
Híd - kapcsolatteremtés
A híd jelenti az utat a múlt és jövő, e világ és a túlvilág között. Jelzi, hogy valahonnan valahová tart egy kapcsolat. A híd, mint jelkép segít a nehézségben. Áthidaló megoldást jelez a problémákra, melyek leegyszerűsítik, megkönnyítik a helyzetet. A hídon való áthaladás megoldásokat hoz. Kapcsolatot mutat két ember között, mely nem feltétlenül szerelmi, lehet akár spirituális, vagy baráti, pénzügyi kapcsolódás is.
Szerelmi üzenete: Ha párkapcsolatban élsz, hangolódj rá a kedvesedre, próbáld szavak nélkül is megérteni őt. Ha párkeresőben vagy, hallgass megérzéseidre.
Ezt mondja neked:
Igyekezz a kapcsolatot keresni, az érintkezést megtalálni másokkal.
Előtted áll a híd, ne félj rajta áthaladni, ám ne égess fel magad mögött minden hidat.
Keress egy áthidaló megoldást arra a helyzetre, amiben vagytok, s ez könnyebbé teszi a dolgokat.
Erre is gondolj: Olvasd újra Arany, Híd-avatás című versét: ,,Előtte a folyam, az új híd,Még rajta zászlók lengenek: / Ma szentelé föl a komoly hit,/ S vidám zenével a körmenet: /
Nyeré a ,,Szűz-Szent Margit" nevet." Analógiája a szivárvány, mely híd Tündérország és a mi világunk között.
HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: ,,Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
,,Egy fiatal élet-remény."
A kártya nem ,,fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán -
Indúl a késő éjtszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré ,,Szűz-Szent-Margit" nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
,,Uj hid! avatni mind! vigan."
,,Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
,,Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.
Taps várja. - ,,Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
,,Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
,,Én a quaternót elszalasztám!"
,,Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: ,,Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
,,Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!" -
Fogadd be, nyilt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
,,Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
,,Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!"
A többi sugdos: ,,a bolond!..."
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
,,Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"
,,Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
,,Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.
,,Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó'! -"
,,Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"
Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.
(1877. augusztus 22.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
