|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2017-03-23 19:56:17, csütörtök
|
| |
| |
A mosonmagyaróvári ávós laktanya 1956. október 26-ai sortűz utáni eseményei zavaros, összemosott történetekben keveredtek össze a történészek alapvető munkáiban.
Értékük olyan, mint a kocsmai baritonok csodálatot váró, nagynak gondolt büszke dalolásuk.
Visszatérve a történészekhez.
Forrásaik, a megtorlási tárgyalásokra fabrikált történetek ávós terminológiával és hazugságaikkal.
Ezt elfogadni és felhasználni vulgáris, még tekintélyes történészektől is tisztességtelen.
Az 1956. október 26. délutáni ávós laktanya története három részre bontható.
Az első rész, amikor a sortűz után a városban a fegyveres hatalom egyedül, magabiztosan, Dudás István laktanyaparancsnok és ávósai kezében maradt és aljas magyarázatokat gyártottak a gyilkolásukról. Rájuk a város lakói veszélyt nem jelentettek, mert fegyvertelenek voltak. Azonban néhány óra múlva az ávó kizárólagos hatalma bizonytalanná vált. Az erőviszonyok ugyanis megváltoztak Földes Gábor és Tihanyi Árpád megjelenésével. Győrből fegyveresek úton vannak - tudta meg Dudás és a parancsnoki törzs. Gyors időszámvetés eredményeként a tisztek és az ávós katonák egy részével azonnal menekülni kell, itt nem várhatják meg a győri fegyveres forradalmárokat. Ezek most fegyverrel a kezükben jönnek és ők nem éneklő fiatalok lesznek zászlókkal.
A második rész, amikor a gyáva gyilkos Dudás, aki a parancsnokságot az otthagyott ávós tisztekre ruházta, ő meg patkány módra elszökött.
A harmadik rész a történészek beszámolói. Kezdődött a megtorlási vádiratokból kiszedett Földes és Tihanyi állítólagos tevékenykedéséről, az ávósok leszereléséről, telefonálásról, fehér zászlós látogatásról, az ávósok fabrikálta esemény történeti, kitalált teóriájukról, két személyautós érkezésről, nagyszámú fegyveresekkel teli teherautókról és személyes ellenőrzésekről fabrikált hazug történetekről. A győri fegyveresek jelenlétéről és jelentőségéről csak a kommunista terminológiával írtak, ahogy azokról az ott békéltetőkről ( Földes Gábor, Tihanyi Árpád Győr, Gulyás Lajos, Levél), akiket a megtorlási perekben majd kivégeznek. Különösen érdekes, hogy az ávós laktanya sortűz utáni, délutáni eseményeinek leírása és beszámolók megírása a Dudás szökése utáni történetekkel kezdődnek, a megbízott új parancsnokról, ahogy az ávó megfogalmazta, megalkotta és kívánta. Ezt vették át szolgailag, kritika nélkül az '56-ról író történészek műveikben, de a gyilkoló ávós katonákról és Dudás menekülésének okairól hallgatnak. Csak a parancsnokságot átvevő tiszt működéséről, a történészek itt kapott, ávó fabrikált anyag felhasználásával alakították ki, a szerintük egyetlen elfogadható, fellelhető forrásra alapozott történetüket.
A megismert és a megtorláskor szerkesztett '56 ellenes szellemben írt értéktelen művekben megjelent írásokra, mint kortárs, szükségesnek véltem felhívni a figyelmet. Ahogy a félrevezető hazugságokra is, mert nekünk, nem kizárólag a gonosz ávós verziót kell ismerni, és az áltörténészeknek forrásként felhasználni és terjeszteni. Nem beszélve arról, hogy ez nem méltó '56 emlékéhez. Mi több, sértő és bántó.
Ekker László, New York
2017.03.03.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-23 05:14:45, csütörtök
|
| |
| |
Mosonmagyaróvári delegáció utazik a lengyel-magyar barátság napjára Piotrków Trybunalskiba,mely település Mosonmagyaróvár testvérvárosa (mosonmagyarovar.hu)
2017. március 18-26-án kerül megrendezésre Piotrków Trybunalskiban a XI. évi Lengyel-Magyar Barátság Napja, ahol a két ország legfőbb állami tisztségviselői is képviseltetik magukat.
A lengyel-magyar barátság napjának története 2006. március 24-ig nyúlik vissza, amikor Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök Győrben aláírták a győri nyilatkozatot, valamint átadták a lengyel-magyar barátság első köztéri emlékművét. A magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm március 16-án nyilvánította határozatban ünnepnapnak március 23-át, a lengyel-magyar barátság napját.
A két nép baráti kapcsolatai emléknapjának minden évben a másik ország egy-egy városa ad otthont. Idén március 24-én újra Lengyelország lesz a vendéglátó.
Városunkat a város vezetői mellett a Lajta Néptánc Együttes, a Tourinform Iroda, a Hansági Múzeum és a Mosonyi Mihály Zeneiskola is képviseli.
A Lajta csoport fiataloknak szóló táncműhellyel mutatkozik be a lengyel városban, a Hansági Múzeum Székely Zoltán múzeumigazgatóval és 4 mosonmagyaróvári művésszel utazik: Kelemen Benő Benjámin, Sárközy Anikó, Nádas Péter és Bernáth Judit. A Múzeum két kiállítást visz: az egyik képző- és iparművészeket vonultat fel (16 művész munkáival), a másik fotósokat (13 főt). Mindenkitől 3-3 művel szerepeltetnek a Modern Magyar Művészeti Kiállításon.
A Tourinform Iroda a Nemzetközi Gasztroturisztikai vásáron kóstoltatja Mosonmagyaróvár és Szigetköz helyi termékeivel - Szigetközi Friss Víz, Szigetközi pálinkák, Óvári sajt - a résztvevőket, míg a Mosonyi Mihály Zenei Alapfokú Művészeti Iskola 30 vonós és fúvós diákkal és felkészítő tanáraikkal ad együttes koncertet a helyi lengyel iskola zenekarával karöltve.
A program gálaestjét az OMEGA együttes koncertje zárja március 25-én.
infomovar.hu
2017. 03.20.
Megj.: A hírről az jut eszembe, hogy 2014-ben a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége szintjén ápoltam ezt a barátságot, amikor Mosonmagyaróvárra szerveztem le a lengyel nagykövetség ,,Szétlőtt városok. Poznan-Budapest 1956" című kiállítását, melyet a lengyel nagykövet, Roman Kowalski is megtisztelt jelenlétével.
A nagykövet úr és minden lengyel tiszteletére Beregszászi Balázs levéltáros akkor egy kamara kiállítást is rendezett Lengyel menekültek a mosonmagyaróvári járásban 1939-1945 címmel.
Ugyanekkor Püski község képviselői lehetőséget kaptak a nagykövet úrtól arra, hogy ismertessék vele és együttműködést kérjenek tőle a 2014. szeptemberre tervezett megemlékezésük megszervezéséhez.. (A lengyel internáltak faluba érkezésének 75. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést 2014. szeptember 27-én a Győr-Moson-Sopron megyei Püski település önkormányzata.
Hét és fél évtizeddel ezelőtt a lengyel civileket Püskin, a katonákat pedig a szomszédos Kisbodak faluban szállásolták el. Szentmisékre viszont mindannyian a Püski templomba jártak, s hálájuk jeléül egy miseruhát ajándékoztak a templom számára. Az idei ünnepségen e miseruhát őrző vitrin mellett a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár katonái álltak díszőrséget.
A szentmisét követően emléktáblát avattak, majd a koszorúzás alatt a dandárzenekar játszotta az előírt dallamot. A tatai katonáknak ezt követően is volt feladatuk: a díszőrök, a koszorúvivők és a zenészek vezették át a vendégeket a temetőbe, ahol megkoszorúzták a lengyel katona sírjánál felállított és erre az alkalomra felújított keresztet. /honvedelem.hu/)
A fent leírtak jó példák a lengyel-magyar barátságra Mosonmagyaróváron és környékén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2017. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
37 db bejegyzés |
| e év: |
390 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1664
- e Hét: 4832
- e Hónap: 9713
- e Év: 31766
|
|
|
Offline
