|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-01-11 23:07:07, csütörtök
|
| |
| |
 Bédné Marika : 2018 . 01 . 11 . 23 : 06
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-11 19:19:52, csütörtök
|
| |
| |
Sokszor úgy érzem . . .
Sokszor úgy érzem a Világtól elvonulva kellene
élnem , s nem vésni tovább karcokat megfáradt
szívembe : talán akkor nem érezném a sorsnak
kiszámíthatatlan hatalmát az emberi élettel szembe .
Fátylat kéne borítani a keserves múltra , nem
gondolni arra , mi tette sivárrá a lelkem .
Hisz sokszor éreztem már harcaimnak soha
nem lesz vége , a múlt követ , s én kullogok előtte .
Sodor az Élet magával , mint szél a falevelet ,
reményeim , vágyaim , oly , elérhetetlennek tűnnek .
Súlyos köveket gurít elém az Élet , érzem ,hogy félek ,
kéréseim oly csekélyek . . . kevéske boldogságot kérek .
*********
********* Bédné Marika : 2012 . 07 . 17 . 00 : 13 .- / saját versem - ismételve / *********
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-11 15:53:33, csütörtök
|
| |
| |
Kövesd a jót és a szépet , halljad
meg szavát , ki mindentől féltett .
Felejts el mindent , azt ki ellened vétett .
Vess véget a harcnak , minden
gonosz gondolatnak , dobj kenyérrel
vissza ha kővel megdobnak !
Ne hordozd szívedben soha a
keservet , Isten bárányaként
viseljed a reád mért terhet .
Ha ő melletted van veszély már
nem érhet , fényes csillagokkal
ragyog rád az élet .
Mindenkor kövessed a jót és a szépet !
**********
 Bédné Marika : 2018 . 01 . 11 .15 : 51 - /saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-11 14:48:48, csütörtök
|
| |
| |
 
Bédné Marika : 2018 . 01 . 11 . 14 : 48
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-11 12:28:38, csütörtök
|
| |
| |
Volt egyszer valahol a távol Afrikában egy poros karavánút, melyen gyakran megfordultak kereskedők, utazók.
Egy napon, török kereskedők szállítottak rózsatöveket, de váratlanul homokvihar támadt rájuk, s a megriadt tevék szanaszét szaladtak, szétszórva értékes terhüket. Minden rózsatő elpusztult, kiszáradt a forró napon.
Csak egy kis gyönge tövecske sodródott a széllel, még végül elakadt egy oázis közelében. Mélyen belefúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj, sikerült megkapaszkodnia.
Három nap és három éjjel kellett ahhoz, hogy kipihenje a borzalmas utazást, s a negyedik nap végre újra érezte az élet lüktetését sejtjeiben. Mohón szívta fel a nedvességet a talajból, szárai kiegyenesedtek, levelei kisimultak, és bimbója újra élénk, vörös színben pompázott. Pár nap múlva a bimbó kipattant és megszületett a sivatag első rózsája. Olyan volt, mint egy igazi csoda a sivár, szürke sivatagban: ....fantasztikusan színes.... ....és csodálatosan illatos.....
Így látta meg őt a skorpió. Még soha nem érzett ilyen vonzerőt. Éreznie kellett ezt az illatot, amihez foghatót soha nem érzett, és látnia kellett ezeket a színeket közelebbről is, amihez hasonlót még soha nem látott. Ezért hát közelebb merészkedett. Egészen közel.....
És a rózsa tövise megszúrta az orrát. Megijedt és hátra ugrott. -Miért bántasz? -kérdezte a rózsát. -Én nem bántalak-felelte a rózsa. -De megszúrtál a tüskéiddel! -A tüskéim nem azért vannak, hogy másokat bántsak, hanem, hogy megvédjem magam másoktól.
-Tőlem nem kell félned, én nem akarlak bántani, sőt, ha kell, megvédelek. -Köszönöm-mondta a rózsa. Gyere máskor is, olyan magányos vagyok.
Így aztán a kis skorpió mindennap meglátogatta a gyönyörű rózsát, és csodálattal nézett fel rá.
Egy napon azonban, a rózsa levelei lehajoltak, s úgy tűnt, nagyon beteg. Amikor meglátta őt a kis skorpió, aggódva megkérdezte: -Mi történt? Mi a baj? Miben segíthetek? .....
És a rózsa így válaszolt: -Nem tudsz segíteni! Túl nagy a forróság, nem találnak már vizet a gyökereim. A kis skorpió nem kérdezett többet, megfordult és elindult az oázis irányába. A kúthoz érve szájába vett egy csepp vizet, és visszaszaladt a rózsához, és a tövéhez cseppentette.
A rózsa bágyadtan hajtotta le a fejét és csüggedten mosolygott a kis skorpió értelmetlennek tűnő erőlködésén. De a skorpió, most nem törődött mással, csak elszaladt és visszajött, egy újabb csepp vízzel, tette ezt tízszer, százszor, ezerszer..... És este, amikor lenyugodott a Nap, és felkelt a Hold, a rózsa újra felemelte fejét, és boldogan nyújtotta a telihold felé, s illatát széthordta a szél.
A kis skorpió végkimerülés szélére került, elnyúlva feküdt a rózsa lábánál, de szeme ragyogott, ahogy felnézett rá. S ekkor a rózsa letekintett, s hálásan mondta: -Megmentetted az életemet. Bárcsak meghálálhatnám valaha. Mit tehetek érted?
-Nincs más kívánságom, csak egyszer az életben szeretném közelről érezni a virágod illatát. De tudom, te nem tudsz hozzám lehajolni, én, pedig nem tudok felmászni, mert tüskéid agyonszúrnának.
A rózsa ekkor elmosolyodott, megrázta magát, s lehullott az összes tüske a száráról. Tudta, hogy így védtelen marad, de ez volt a legkevesebb, amit megtehet a kis skorpiónak hálából.
És ekkor a kis skorpió összeszedte utolsó erejét, és felmászott a rózsa szárán, egészen addig, míg el nem érte a virágot. Ekkor ollóival vigyázva átkarolta, fejét óvatosan bedugta a szirmok közé... S, mint szerelmes férfi, ki arcát kedvese hajába fúrja, úgy szívta be a kis skorpió is, a rózsa bódító illatát. Egészen beleszédült! Itt a magasban a tömény illat, a csillagok ragyogása, és a sivatag végtelensége megérintette lelkét.
Elmosolyodott, mert most már tudta, mi a boldogság.
Lábai elernyedtek, ereje elfogyott és ájultan zuhant vissza a rózsa tövéhez. A hajnal első sugarai, már csak a kihűlt testét találták. S a rózsa szirmaival összegyűjtötte a hajnali harmatcseppeket, s mint könnyeivel megsiratta a kis skorpiót. Néhány csepp a skorpióra csöppent, rózsaillattal borítva be testét.
Néhány nap múlva a rózsa is elhervadt, nem volt már, ki vízcseppekkel táplálja a nagy forróságban.
Az emberek sok-sok év múlva, találtak egy elhalt skorpiót a sivatagban. Nem értetették, hogyan lehet rózsa illata, hiszen a rózsát és a skorpiót olyan hatalmas távolság választja el egymástól. Több ezer kilométer.... Nem tudták, és nem is tudhatták, hogy létezik egy magasabb rendű erő, mely két sorsot egymáshoz rendel és >összekapcsol!"
Bédné Marika : 2018 . 01 . 11 . 12 : 24 - Forrás - Katalin Kohutnak köszönhetően !
Szívet mélységesen megérintő páratlan szépségű történet - köszönöm !
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-11 01:13:55, csütörtök
|
| |
| |
Ahol gyom terem
Ott többé nem nyílik virág
Koldussá válik ott a szív
Hol a szeretet sivár
Hol az emberi szív
Eltemet mindent ami fáj .
Lelkének testének odaítélt
Örök nyugalmát !
**********
Bédné Marika : 2018 . 01 . 11 . 01 : 12 - / saját versem /
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
120 db bejegyzés |
| e év: |
1008 db bejegyzés |
| Összes: |
8518 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 756
- e Hét: 6451
- e Hónap: 18883
- e Év: 64224
|
|
|
Offline
