|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2008-04-16 22:28:57, szerda
|
| |
| |
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.
/Márai Sándor - Füveskönyv/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-16 18:44:12, szerda
|
| |
| |
Reményik Sándor:
VÉGRENDELET
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-16 18:38:31, szerda
|
| |
| |
TŰNT SUGARADBAN TÜNDÖKÖLVE...
Tűnt sugaradban tündökölve
feléd nézek még olvatag,
hév ifjuságom. Elfutottál,
mint gyorsfolyású tűzpatak.
Lemenő nap az én napom már,
vörösben ég az alkonyat
az éj előtt, mely eltakarja
semmibe tűnő arcomat.
Nehéz lélekkel vándoroltam
a messze csillagok alatt,
minden évből valami bánat,
valami szépség megmaradt.
Bánat és szépség habverése
között ingott az életem.
Ki voltam én? Mi volt a sorsom? -
tünődve, fájva kérdezem.
Milyen fény marad a nyomomban?
Vagy milyen írígy sivatag
takarja be emlékemet, ha
a sors a földnek visszaad?
A halál és a végtelenség
nyomott, két szörnyű, bús titok,
hittem, hogy megfejthetem őket,
ha ajtót ajtóra nyitok.
Most látom csak, hogy minden évvel
tudatlanságom lett nagyobb,
a kétely dermesztő szelében
vergődöm és csonttá fagyok.
Valaha szép és barátságos
volt a világ, ma idegen;
zűrzavarával, mint nehéz kő
fekszik aléló szívemen.
Amit szerettem, összeomlott,
nem az én korom ez a kor,
a pusztulást hallom a mélyben,
amint zihálva zakatol.
Komjáthy Aladár: |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-16 17:46:50, szerda
|
| |
| |
Szőke Kata:
Korán jött Tavasz!
Nap sugárláncával körbekötve
Tavasz illatfelhővel közeleg,
benne az elmúlt Tél kecsessége
nem tarolta le a zsenge füvet.
Kacagva nyújtózkodnak a rügyek,
a hideg nem csípte meg fejüket,
így színtváltva egyre növekednek,
a mókás műveletben nincs már szünet.
Madársereg lázas csicsergéssel
köszönti a Tavasz kócos fejét,
mely a csipkésre nőtt rengetegben
szirommal tölt minden madár fészkét.
Imbolyogva bolyong a balga szél,
rügyek, bimbók bomlását figyelve,
s újjongva kíséri fény-szekerét
a képzelet álom-szigetére.
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tőletek kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
259 db bejegyzés |
| e év: |
2177 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 703
- e Hét: 2886
- e Hónap: 6107
- e Év: 32235
|
|
|
Offline
