Regisztráció  Belépés
eposz.blog.xfree.hu
Enneagram: 5-ös (Merkúr: Szűz: Föld) 6-os 8-as (Nap: Oroszlán: Tűz) 9-es Képes vagyok rá, ura vagyok a helyzetnek. Nem vitatkozok. Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 85 
Urantia - Isten Mindenütt-Jelenvalósága
  2017-06-30 23:52:16, péntek
 
  1. Isten mindenütt-jelenvalósága

(44.4) 3:1.1 Az Egyetemes Atya azon képessége, hogy mindenütt jelen van, és természetesen egyidejűleg, az ő mindenütt-jelenvalóságát alkotja. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben. Isten egyidejűleg van jelen ,,fent a mennyben, és alant a földön"; miként a Zsoltáros is mondja: ,,Hová menjek a te szellemed elől? Vagy a te jelenléted elől hova fussak?"

(44.5) 3:1.2 ,,Isten vagyok én a közelben és a messzeségben is, mondja az Úr. Vajon nem töltöm-e be a mennyet és a földet?" Az Egyetemes Atya mindenkor jelen van a kiterjedt teremtésösszességének minden részében és minden teremtésrész szívében. Ő ,,a teljessége őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel", és ,,aki cselekszi mindezt mindenkiben", és továbbá, az ő személyiségének fogalma olyan, hogy ,,a menny (világegyetem), és a mennyeknek országa (világegyetemek mindensége) őt be nem foghatják". Szó szerint igaz, hogy Isten maga minden és ő mindenben ott van. De mégsem minden az Isten. A Végtelen véglegesen csakis a végtelenségben nyilatkoztatik ki; az ok sohasem érthető meg teljes egészében az okozatok elemzése útján; az élő Isten mérhetetlenül nagyobb, mint a teremtésrészek mindösszesen együtt, melyek az ő korlátlanul szabad akaratát alkotó cselekedetek eredményeképpen jöttek létre. Isten kinyilatkoztatik szerte a mindenségrendben, de a mindenségrend sohasem lesz képes tartalmazni vagy magába foglalni az Isten teljes végtelenségét.

(45.1) 3:1.3 Az Atya jelenléte szünet nélkül vigyázza a világmindenséget. ,,Kijövetele a menny szélétől és forgása a széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék fényétől."

(45.2) 3:1.4 Nemcsak a teremtmény létezik Istenben, hanem Isten is él a teremtményben. ,,Tudjuk, hogy mi őbenne lakozunk, mert ő mibennünk él; nekünk adta az ő szellemét. A paradicsomi Atya ezen ajándéka az ember elválaszthatatlan társa." ,,Ő az állandóan jelenlévő, mindent átható Isten." ,,Az öröklévő Isten szelleme minden halandó gyermek elméjében ott rejtőzik." ,,Az ember barát után kutat kint, miközben e keresett barát az ő saját szívében él." ,,Az igaz Isten nincs messze; ő a mi részünk; az ő szelleme a bensőnkből szól." ,,Az Atya benne él a gyermekben. Isten mindig velünk van. Ő az örök végzet felé vezérlő szellem."

(45.3) 3:1.5 Valóban az emberi fajra vonatkozik az, hogy ,,Ti az Istentől vagytok", mert ,,Istenben lakozik az, aki szeretetben lakozik, és Isten őbenne van". Még rossztéteményeitekkel is szenvedést okoztok a bennetek lakozó Isten-ajándéknak, mert a Gondolatigazítónak bizony meg kell szenvednie a rossz gondolatok következményeit az ő emberielme-börtönében.

(45.4) 3:1.6 Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. Isten, tökéletesen és korlátlanul, kizárólag a Paradicsomon és a központi világegyetemben van érzékelhetően jelen. A Havona körül keringő teremtésrészekben e jelenléte azért nem figyelhető meg, mert Isten korlátozta a saját közvetlen és tényleges jelenlétét azáltal, hogy elismerte a mellérendelt teremtők és az idő és tér világegyetemei urainak fennhatóságát és isteni előjogait. Ennélfogva az isteni jelenlét bővebb értelmezésű fogalmának ki kell terjednie az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Szigete jelenlét-köreit felölelő megnyilvánulási módjaira és csatornáira egyaránt. Az sem mindig lehetséges, hogy megkülönböztessük az Egyetemes Atya jelenlétét az ő örökkévaló mellérendeltjeinek és segítőinek cselekedeteitől, mert a változhatatlan céljának végtelen követelményeit olyannyira tökéletesen elégítik ki ők. De nem ez a helyzet a személyiség-körrel és az Igazítókkal; itt Isten egyedileg, közvetlenül és kizárólagosan cselekszik.

(45.5) 3:1.7 Az Egyetemes Irányító magvában jelen van a Paradicsom Szigetének gravitációs köreiben a világegyetem minden részében, minden pillanatban és ugyanazon mértékben, a tömegnek megfelelően, mégpedig az e jelenlétből fakadó fizikai igényekre válaszolva, és mindazon összes teremtésrész saját eredendő természetének okán, mely természet arra késztet minden dolgot, hogy őhozzá tartson és őbenne álljon fenn. Az Első Forrás és Középpont hasonlóképpen magvában jelen van a Korlátlan Abszolútban, aki az örökkévaló jövő meg nem teremtett világegyetemeinek letéteményese. Isten így magvában áthatja a múlt, jelen és jövő fizikai világegyetemeit. Ő az úgynevezett anyagi teremtésrészek összetartozásának elsődleges alapja. Ez a nem-szellemi Istenség-magvábanvaló itt-ott ténylegessé válik szerte a fizikai lételvi lények szintjén a világegyetemi tettek mezején való megmagyarázhatatlan beavatkozás révén, mely az ő kizárólagos segítői közül némelyeknek tulajdonítható.

(45.6) 3:1.8 Az Isten elme-jelenléte összefüggésbe hozható az Együttes Cselekvő, a Végtelen Szellem abszolút elméjével, viszont a véges teremtésrészekben jobban észlelhető ez a paradicsomi Tökéletes Szellemek mindenütt működő mindenségrendi elméjében. Épp miként az Első Forrás és Középpont magvában jelen van az Együttes Cselekvő elme-köreiben, úgy jelen van ő magvában az Egyetemes Abszolút vonzásaiban. Az emberi rend elméje azonban az Együttes Cselekvő Leányainak, a fejlődő világegyetemek Isteni Segédkezőinek adománya.

(46.1) 3:1.9 Az Egyetemes Atya mindenhol jelen lévő szelleme összhangban van az Örökkévaló Fiú egyetemes szellem-jelenlétének működésével és az Istenségi Abszolút örökvaló isteni potenciáljával. De sem az Örökkévaló Fiú és az ő paradicsomi Fiainak szellemi tevékenységeiről, sem pedig a Végtelen Szellem elme-adományairól nem úgy tűnik, hogy ne foglalnák magukba a Gondolatigazítók, az Isten teremtmény-gyermekeinek szívében lakozó Isten-szilánkok közvetlen cselekedeteit.

(46.2) 3:1.10 Ami az Istennek valamely bolygón, csillagrendszerben, csillagvilágban vagy egy világegyetemben való jelenlétét illeti, bármely teremtési egységben való e jelenlétének mértékét a Legfelsőbb Lény kifejlődő jelenlétének mértéke határozza meg: Ezt Isten egészében vett felismerése, valamint a hatalmas világegyetemi szervezetnek az iránta megnyilvánuló hűsége határozza meg, mely szervezet legalsóbb szintjét maguk a csillagrendszerek és bolygók képezik. Ezért Isten becses jelenléte eme szakaszainak megőrzése és megvédése reményében kerül sor néha arra, hogy amennyiben némely bolygó (vagy akár csillagrendszer) mély szellemi sötétségbe süllyedt, akkor ezek bizonyos értelemben elkülönítés alá kerüljenek, vagy részben elszigeteltessenek a nagyobb teremtésegységektől. És mindez, miként az Urantián is, a világok többségének szellemi védelmi válasza saját maguk megvédésére (amennyire ez lehetséges) attól a szenvedéstől, amely a konok, gonosz és lázadó kisebbség megosztó cselekedeteinek elszigetelő következményeivel együtt jár.

(46.3) 3:1.11 Míg az Atya atyaimód átjárja minden fiát - az összes személyiséget - addig a rájuk gyakorolt befolyása az Istenség Második és Harmadik Személyétől való származásuk távolsága miatt korlátozott, s egyúttal erősödik, amint a fiak a rendeltetésüket betöltve e szintekhez közelednek. Az Isten jelenlétének tényét a teremtményi elmékben az határozza meg, hogy lakozik-e bennük olyan Atya-szilánk, mint a Titkos Nevelő vagy sem, viszont az ő hatékony jelenlétét az határozza meg, hogy az elmében lakozó Igazító és az elme milyen mértékű együttműködést alakít ki.

(46.4) 3:1.12 Az Atya jelenlétének hullámzásai nem az Isten változékonyságából erednek. Az Atya nem húzódik vissza, mert semmibe vették; ragaszkodása nem törik meg csak azért, mert a teremtmény rosszat tett. Inkább az a helyzet, hogy a gyermekei, lévén, hogy felruháztattak a (vele kapcsolatos) választás hatalmával, e döntés meghozatalakor közvetlenül meghatározzák az Atya által az ő szívükre és lelkükre gyakorolt isteni befolyás mértékét és korlátait. Az Atya önként adományozta magát nekünk, mégpedig korlátok és kivételezések nélkül. Ő nem tesz különbséget a személyek, a bolygók, a csillagrendszerek vagy a világegyetemek között. Az idő övezeteiben ő csakis a Hétszeres Isten paradicsomi személyiségeit, a véges világegyetemek mellérendelt teremtőit részesíti megkülönböztetett figyelemben.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isten Sajátosságai
  2017-06-30 23:45:13, péntek
 
  Az Urantia könyv

3. írás

Az Isten sajátosságai

(44.1) 3:0.1 ISTEN mindenhol jelen van; az Egyetemes Atya az örökkévalóság körét uralja. De uralkodik a helyi világegyetemekben az ő paradicsomi Teremtő Fiainak személyében, pontosan úgy, hogy e Fiakon keresztül életet adományoz. ,,Örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az ő Fiaiban van." Isten e Teremtő Fiai az ő saját maga személyes kifejeződéseit alkotják az idő övezeteiben és a tér fejlődő világegyetemeinek keringő bolygóin élő gyermekei számára.

(44.2) 3:0.2 A felsőrendű megszemélyesült Istenfiakat az alacsonyabb rendű, teremtett értelmek képesek világosan érzékelni, és így ellentételeződik a végtelen és ezért kevésbé érzékelhető Atya láthatatlansága. Az Egyetemes Atya paradicsomi Teremtő Fiai egy különben láthatatlan lény kinyilatkoztatását képviselik, aki láthatatlan, mert az abszolútság és a végtelenség eredendő sajátja az örökkévalóság körének és a paradicsomi Istenségek személyiségeinek.

(44.3) 3:0.3 A teremtői sajátosság aligha Isten sajátossága; inkább a cselekvő természetének összegződése. És a teremtőség ezen egyetemes rendeltetése örökmód megnyilatkozik, amint azt az Első Forrás és Középpont végtelen és isteni valóságának összes mellérendelt sajátossága korlátozza és szabályozza. Őszintén kétségbe vonjuk, hogy az isteni természet bármely adott vonása a többinél előbbre valónak tekinthető, amennyiben viszont mégis ez lenne a helyzet, akkor az Istenség teremtőségi természete fontosságban megelőzné az összes többi jellemvonást, tevékenységet és sajátosságot. És az Istenség teremtősége a Jó Atyaságának egyetemes igazságában teljesedik ki.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Isteni Igazság És Szépség
  2017-06-29 23:18:40, csütörtök
 
  7. Isteni igazság és szépség

(42.2) 2:7.1 Minden véges tudás és teremtményi ismeret viszonylagos. Az információ és az ismeret, még ha felsőbb forrásokból gyűjtötték is össze, csak viszonylag lehet teljes, csak helyi viszonylatban lehet pontos és csak személyi vonatkozásban lehet igaz.

(42.3) 2:7.2 A fizikai tények meglehetősen egységes mérvűek, viszont az igazság a világegyetem bölcseletében élő és alkalmazkodó tényező. A fejlődő személyiségek megnyilatkozásaikban csak részben bölcsek és csak viszonylag igazak. Csak annyira lehetnek bizonyosak a dolgukban, amennyire azt a személyes tapasztalásaik megengedik. Mindaz, ami egy adott helyen teljesen igaznak tűnik, egy másik teremtésrészben esetleg csak viszonylagosan igaz.

(42.4) 2:7.3 Az isteni igazság, a végső igazság egységes és egyetemes, viszont a szellemi dolgok története, ahogyan azt a különböző szférákból jövő számos egyed előadja, néha részleteiben változhat az ismeretek és a személyes tapasztalatok teljességében meglévő viszonylagosságtól, valamint e tapasztalások terjedelmétől és mértékétől függően. Jóllehet az Első Nagy Forrás és Középpont törvényei és rendelkezései, az ő gondolatai és viselkedési formái örökkévalón, végtelenül és egyetemesen igazak; ugyanakkor az, ahogyan ezek minden világegyetemre, csillagrendszerre, világra és teremtett értelemre alkalmaztatnak, illetőleg hozzájuk igazodnak, összhangban van a Teremtő Fiak azon terveivel és eljárásaival, melyeket e Fiak a világegyetemeikben tevékenykedve követnek, s összhangban vannak a Végtelen Szellem és minden más égi társszemélyiség helyi terveivel és eljárásrendjeivel is.

(42.5) 2:7.4 Az anyagelvűség hamis tudománya arra ítélné a halandó embert, hogy számkivetett legyen a világegyetemben. E részleges tudás magvában rossz; e tudás alkotója jó és rossz egyaránt. Az igazság csodálatos, mert egyszerre teljes egész és arányos. Az igazságot kereső ember az istenmód valós lényeg elérésére törekszik.

(42.6) 2:7.5 A bölcselők akkor követik el a legnagyobb hibát, amikor elcsábulnak az elvonatkoztatás téveszméjétől, abban, hogy figyelmüket a valóságnak egyetlen szempontjára irányítják és ezt követően erről az elszigetelt szempontról kijelentik, hogy az a teljes egész láttatására is alkalmas. A bölcs gondolkodó mindig azt az ötletes formatervet keresi, mely minden világegyetemi jelentés mögött ott van és az előtt létezik. A teremtő gondolat mindig megelőzi az alkotó tettet.

(42.7) 2:7.6 Az értelmi öntudat képes felfedezni az igazság szépségét, annak szellemi jellemzőjét, mégpedig nem kizárólag a fogalmainak a bölcseletileg következetes volta révén, hanem még inkább és annál bizonyosabban a mindig jelenlévő Igazság Szellemének tévedhetetlen válasza által. Boldogság ered az igazság felismeréséből, mert az megcselekedhető ; megélhető. A csalódottság és a szomorúság azért követi a vétkezést, mert az, nem valóság lévén, a tapasztalásban nem észlelhető. Az isteni igazság legjobban annak szellemi sajátossága alapján ismerhető fel.

(42.8) 2:7.7 Az örökké tartó keresés célja az egyesülés, az isteni összetartozás megvalósítása. A kiterjedt fizikai világegyetem összetartozik a Paradicsom Szigetével; az értelmi világegyetem összetartozik az elme Istenével, az Együttes Cselekvővel; a szellemi világegyetem összetartozik az Örökkévaló Fiú személyiségével. De az elszigetelt tér-idő halandó az Atya Istennel tartozik össze azon a közvetlen kapcsolaton keresztül, mely a halandóban lakozó Gondolatigazító és az Egyetemes Atya között van. Az ember Igazítója Isten egy szilánkja, és e szilánk örökké az isteni egyesülés elérésére törekszik; összhangban van és összetartozik az Első Forrás és Középpont paradicsomi Istenségével.

(43.1) 2:7.8 A legfelsőbb szépség érzékelése a valóság felfedezése és egységbe rendezése: Az isteni jóság felfedezése az örök igazságban, ez végleges szépség. Még az emberi művészetek bája is ennek az egységnek az összehangzásából ered.

(43.2) 2:7.9 A héber vallás nagy hibája az volt, hogy az Isten jóságát nem tudta társítani a tudomány tényszerű igazságával és a művészet megkapó szépségével. A polgárosultság fejlődésével, és lévén, hogy a vallás tovább haladt ugyanazon az úton, ahol az Isten jóságát túlhangsúlyozzák, valamint az igazságot viszonylagosan kizárják és a szépséget figyelmen kívül hagyják, bizonyos emberfajták esetében egyre erőteljesebben érvényesült az elszigetelt jóság elvont és szétbontott fogalmától való elfordulás hajlama. Az újkori vallás túlfeszített és elszigetelt erkölcsisége, mely képtelen megtartani számos huszadik századi ember odaadását és hűségét, visszanyerhetné rangját, ha az erkölcsi parancsolatain felül egyenlő mértékben ismerné el a tudomány, a bölcselet és a szellemi létezés igazságait, a fizikai teremtésrészek szépségét, az értelemre építő művészet báját és a nemes jellemfejlődés nagyságát.

(43.3) 2:7.10 E korszak vallási kihívása azoknak a messzire látó és előretekintő, valamint szellemi rálátással rendelkező férfiaknak és nőknek szól, akik a mindenségrendi igazság, világegyetemi szépség és isteni jóság kibővített és megfelelően összerendezett korszerű fogalmaiból egy új és vonzó életfelfogást mernek felépíteni. Egy ilyen új és pártatlan erkölcsiség-látomás igénybe fogja venni mindazt, ami az emberi elmében jó, és kihívást jelent majd mindannak, ami az emberi lélekben a legjobb. Az igazság, a szépség és a jóság isteni valóság, és amint az ember a szellemi létben egyre feljebb jut, az Örökkévalónak e legfelsőbb jegyei egyre inkább összehangolódnak és egyesülnek Istenben, aki a szeretet.

(43.4) 2:7.11 Minden igazság - legyen az anyagi, bölcseleti vagy szellemi - egyaránt szép és jó. Minden valós szépség - legyen az anyagi művészet vagy szellemi arányosság - egyaránt igaz és jó. Minden nemes jóság - legyen az akár személyes erkölcsiség, társadalmi igazságosság vagy isteni segédkezés - egyformán igaz és szép. A test és az elme egészsége, valamint a boldogság valójában az igazság, a szépség és a jóság egységbe rendeződését alkotja, amint az az emberi tapasztalásban összekeveredve megjelenik. Az eredményes életvitel eme szintjei energiarendszerek, idearendszerek és szellemrendszerek egyesülésén keresztül jelennek meg.

(43.5) 2:7.12 Az igazság következetes, a szépség megkapó, a jóság állhatatossá tevő. És amint a valós dolgok ezen értékei személyiségi tapasztalásban összehangolódnak, az eredmény bölcsesség határolta és hűség korlátozta magasabb rendű szeretet lesz. A teljes világegyetemi felkészítés valós célja az, hogy a világok elszigetelt gyermeke jobban ráhangolódjon a kiteljesedő tapasztalásának egyre nagyobb valóságaira. A valóság véges az emberi szinten és végtelen és örökkévaló a felsőbb és isteni szinteken.

(43.6) 2:7.13 [Közreadta egy, az uverszai Nappalok Elődeinek felhatalmazása alapján működő Isteni Tanácsos.]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isten Jósága
  2017-06-29 23:07:50, csütörtök
 
  6. Az Isten jósága

(40.5) 2:6.1 A fizikai világegyetemben megláthatjuk az isteni szépséget, az értelmi világban észlelhetünk örök igazságot, ám Isten jóságát csakis a személyes vallásos tapasztalás szellemi világában találjuk meg. Igaz lényegét tekintve a vallás nem más, mint az Isten jóságába vetett hitbizalom. Isten lehet nagy és abszolút, valamiképp még értelmes és személyes is, bölcseleti értelemben, viszont a vallásban Istennek erkölcsösnek is kell lennie; jónak kell lennie. Az ember félhet egy nagy Istent, de csak egy jó Istenben bízik meg és csakis ilyen Istent szeret. Isten e jósága az Isten személyiségének részét képezi, és ennek teljes kinyilatkoztatása csak az Istenben hívő fiak személyes vallásos tapasztalásában jelenik meg.

(40.6) 2:6.2 A vallás lényegéből következik, hogy a szellemtermészetű felsőbb világ tudatában van az emberi világ alapvető igényeinek, és válaszol is azokra. Az evolúciós vallás erkölcstanivá válhat ugyan, de csak a kinyilatkoztatott vallás válik igazán és szellemi értelemben erkölcsössé. Azt a régi felfogást, amelyben Isten egy felséges erkölcsiség uralta Istenség volt, Jézus leváltotta egy olyanra, melynek lényegét a szülő-gyermek viszony bensőséges-családias erkölcsiségének szeretetteljesen megható szintje alkotja, melynél gyöngédebb és szebb a halandói tapasztalásban nincsen.

(41.1) 2:6.3 Az ,,Istennek jósága a tévelygő embert megtérésre indítja". ,,Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék a fények Atyjától száll alá." ,,Jó az Isten; ő az emberi lelkek örök menedéke." ,,Könyörülő és irgalmas az Úr. Hosszútűrő, és jósága és igazsága nagy." ,,Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik." ,,Az Úr könyörülő és nagy-kegyelmes. Ő a szabadító Isten." ,,Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi lelki sebeiket. Ő az ember mindenható jótevője."

(41.2) 2:6.4 Az Istent mint királybírát meghatározó felfogás elősegítette ugyan egyfajta magas erkölcsi értékrend kialakulását és létrehozta a törvénytisztelő emberek csoportját, mint olyat, azonban az egyes hívőket szánalmasan bizonytalan helyzetbe hozta az Isten időbeli és örökkévalóságbeli helyzetét illetően. A későbbi héber látnokok azt hirdették Istenről, hogy ő Izráel Atyja; Jézus úgy nyilatkoztatta ki őt mint minden egyes emberi lény Atyját. Jézus élete a teljes halandói istenképet érzékfeletti módon világítja meg. Az önzetlenség a szülői szeretet sajátja. Isten nem úgy szeret, mint egy atya, hanem atyaként szeret. Ő minden világegyetemi személyiség paradicsomi Atyja.

(41.3) 2:6.5 A pártatlanság egyúttal azt is jelenti, hogy Isten a világegyetem erkölcsi törvényének forrása. Az igazságban úgy jelenik meg Isten, mint kinyilatkoztató, mint tanító. De a szeretet olyan ragaszkodást ad és kíván, olyan megértő közösséget keres, amilyen a szülő és a gyermek között is van. A pártatlanság lehet az isteni gondolat, ám a szeretet atyai viszonyulás. Az a téves feltételezés, miszerint Isten pártatlansága összeegyeztethetetlen a mennyei Atya önzetlen szeretetével, egyúttal feltételezte az egység hiányát az Istenség természetében és egyből a vezeklés tantételének kidolgozásához vezetett, ami egyfajta bölcseleti erőszak mind az Isten egységén, mind pedig az Isten szabad akaratán.

(41.4) 2:6.6 A szeretetteljes mennyei Atya, akinek szelleme földi gyermekeiben lakozik, nem osztott személyiség - úgy, mint egy igazságos és egy könyörületes - és nem is kíván meg közvetítői tevékenységet az Atya kegyének vagy megbocsátásának biztosítása céljából. Az isteni pártatlanságot nem szigorúan büntető igazságosság uralja; Isten atyaként meghaladja Istent, a bírát.

(41.5) 2:6.7 Isten sohasem haragvó, bosszúálló vagy mérges. Az igaz, hogy a bölcsesség gyakran háttérbe szorítja a szeretetét, míg igazságossága befolyásolja a könyörületessége visszafogásában. Pártatlan szeretete kénytelen mindig egyforma gyűlölettel megnyilvánulni a bűnnel szemben. Az Atya nem következetlen személyiség; az isteni egység tökéletes. A paradicsomi Háromságban az Isten mellérendeltjeinek örökkévaló azonosságai ellenére abszolút egység van.

(41.6) 2:6.8 Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt: ezen állítás bölcseletileg igaz, ám Isten érzékfeletti személyiség, és személy csak egy másik személyt képes szeretni és gyűlölni. A bűn nem személy. Isten szereti a bűnöst, mert ő személyiség-valóság (magvában örökkévaló), míg a bűnhöz nem személyesen viszonyul, lévén a bűn nem szellemi valóság; nem személyes; ennélfogva csakis Isten igazságossága vesz tudomást annak létéről. Isten szeretete megmenti a bűnöst; Isten törvénye elpusztítja a bűnt. Az isteni természetnek e vonása láthatóan megváltozhat, ha a bűnös végül már teljesen azonosult a bűnnel, miként a halandói elme ugyancsak teljesen azonosul a benne lakozó szellem-Igazítóval. Az ilyen bűnnel-azonosult halandó ekkor természetében teljesen szellemtelenné (és emiatt személyiségében valótlanná is) válik, és mindezt követően megtapasztalja a lényének kihunyását. A valótlanság, beleértve még a teremtményi természet teljességének hiányos voltát is, nem létezhet örökké egy fejlődésileg valós és egyre szellemibb világegyetemben.

(42.1) 2:6.9 A személyiség-világban Isten szerető személyként fedezhető fel; a szellemi világban ő személyes szeretet; a vallásos tapasztalásban ő mindkettő. A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. Isten jósága alapul szolgál az isteni szabad akaratnak - a szeretetre való egyetemes irányultságnak, irgalom mutatásának, türelem kinyilvánításának és megbocsátás kínálásának.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isten Szeretete
  2017-06-29 22:54:12, csütörtök
 
  5. Az Isten szeretete

(38.6) 2:5.1 ,,Az Isten szeretet"; ennélfogva az ő kizárólagos személyes hozzáállása a világegyetemi ügyekhez mindig is az isteni ragaszkodás válasza lehet. Az Atya eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy életét nekünk adományozza. ,,Felhozza az ő napját mind a rosszakra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind az igazságtalanoknak."

(39.1) 2:5.2 Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy a Fiainak áldozata vagy az alárendelt teremtményeinek közbenjárása veszi rá őt arra, hogy szeresse gyermekeit, ,,mert maga az Atya szeret titeket". Ezen atyai ragaszkodásból küldi az Isten a bámulatos Igazítót az emberekhez, hogy elméjükbe költözzön. Az Isten szeretete egyetemes; ,,jöhessen, aki csak akar". Ő ,,azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson". Ő ,,nem akarja, hogy némelyek elvesszenek".

(39.2) 2:5.3 A Teremtők jelentik a legelső kísérletet arra, hogy az ember megmenekülhessen az isteni törvények értelmetlen megszegésének rettenetes következményeitől. Az Isten szeretete eredendően atyai ragaszkodás; ezért fenyít minket néha ,,ő a javunkra, hogy szentségében részesüljünk". Még a legnagyobb megpróbáltatások közepette is emlékezzetek arra, hogy ,,minden nyomorúságainkban velünk részes ő is".

(39.3) 2:5.4 Isten a bűnösökhöz isteni jóindulattal viszonyul. Amint a lázadók visszatérnek a pártatlansághoz, kegyelemmel fogadtatnak vissza, ,,mert a mi Istenünk bővelkedik a megbocsátásban". ,,Én vagyok, aki vétkeiteket akarat szerint eltörli, és nem fogok emlékezni a bűneitekre." ,,Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!"

(39.4) 2:5.5 Végeredményben az Isten jóságának legnagyobb bizonysága és az ő iránta érzett szeretetnek a legfőbb indoka az Atyától származó s az emberben lakozó ajándék - az Igazító, aki oly türelmesen várja ki az idejét annak, amikor végre mindketten örökre eggyé lesztek. Bár Istent nem találhatjátok meg keresve, ha viszont alávetitek magatokat a bennetek lakozó szellem vezetésének, akkor tévedhetetlen vezetőre tesztek szert, aki lépésről-lépésre, életről-életre, világegyetemeken át mutatja az utat, míg végül ott fogtok állni az Egyetemes Atya paradicsomi személyének színe előtt.

(39.5) 2:5.6 Mennyire esztelen dolog azért nem imádni Istent, mert az emberi természet korlátai és a ti anyagi teremtésrészetek fogyatékosságai miatt lehetetlen meglátnotok őt. Isten és ti közöttetek iszonyúan nagy az áthidalandó távolság (fizikai tér). Hasonlóképpen nagy a betöltendő szellem különbözeti űr; de vonatkoztassatok el mindazon dolgoktól, melyek fizikai és szellemi értelemben elválasztanak benneteket az Isten paradicsomi személyes jelenlététől és gondoljátok át azt a magasztos tényt, hogy Isten bennetek lakozik; ő a maga módján már be is töltötte ezt az űrt. Elküldte a maga részét, az ő szellemét azért, hogy bennetek éljen és veletek együtt küzdjön amint örök világegyetemi létpályátokat befutjátok.

(39.6) 2:5.7 Nekem könnyű és kellemes dolog olyasvalakit imádnom, aki oly hatalmas és egyidejűleg oly ragaszkodóan elkötelezett az alacsonyrendű teremtményei felemelkedésében való segédkezésben. Természetes, hogy szeretem azt, aki a teremtésben és annak szabályozásában oly hatalmas, és aki ugyanakkor oly tökéletesen jó, és oly állhatatos annak a szeretetnek a gyakorlásában, mely állandóan körülvesz minket. Azt hiszem, hogy ugyanígy szeretném Istent mindaddig, amíg ily jó és ily irgalmas, még ha nem is volna oly nagy és hatalmas. Mi mind jobban szeretjük Istent a természete miatt, mint a bámulatos sajátosságai miatt.

(39.7) 2:5.8 Amint a Teremtő Fiakat és a nekik alárendelt intézőket szemlélem, ahogy hősiesen küzdenek a tér világegyetemeinek fejlődésével együtt járó számos időbeli nehézséggel, fel kell fedeznem magamban a világegyetemek e kisebb urai iránti mély és tiszteletteljes ragaszkodást. Végül is azt hiszem, hogy mi mindannyian, beleértve a világok halandóit is, azért szeretjük az Egyetemes Atyát és az összes egyéb lényt is, legyenek azok isteni lényegűek vagy emberek, mert észleljük, hogy e személyiségek igazán szeretnek bennünket. A szeretetélmény nagyrészt egyfajta közvetlen válasz a szeretettség megtapasztalására. Az Isten irántam való szeretetének tudatában kötelességem feltétel nélkül viszontszeretni őt, még ha a felsőségi, véglegességi és abszolútsági tulajdonságaitól megfosztatna is.

(40.1) 2:5.9 Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. Ha belegondoltok az Isten szerető természetébe, akkor csupán egyetlen ésszerű és természetes személyiségi válasz marad számotokra: egyre jobban megszeretitek az Alkotótokat; olyan ragaszkodással fogtok viseltetni Isten irányában, amely hasonlatos ahhoz, amint a gyermek viszonyul földi szülőjéhez; mert atyaként, valódi atyaként, igaz atyaként szereti gyermekeit, és így szereti az Egyetemes Atya a megteremtett fiait és leányait és mindörökkön így keresi az ő jólétüket.

(40.2) 2:5.10 Ám az Isten szeretete értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás. Az isteni szeretet egyesült társulásban működik az isteni bölcsességgel és az Egyetemes Atya tökéletes természetének minden egyéb végtelen tulajdonságával. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten. Az isteni szeretetnek a halandó lények irányában megnyilvánuló legnagyobb megnyilatkozása a Gondolatigazítók adományozásában tapasztalható, viszont az Atya szeretetének legnagyobb mérvű kinyilatkoztatását ti az ő Mihály Fiának az alászállásban eltöltött életében láthatjátok, amint a földön eszményi szellemi létet élt. Az emberben lakozó Igazító az, aki az Isten szeretetét minden egyes emberi lélek számára egyedivé teszi.

(40.3) 2:5.11 Olykor bizony csaknem fájdalmasak voltak azon erőfeszítéseim, hogy a szeretetet mint emberi szóképet használjam azon isteni ragaszkodás bemutatására, mellyel a mennyei Atya világegyetemi gyermekei iránt viseltetik. E fogalom, még ha az embernek a tisztelet és az odaadás halandóviszonylatú értelmezésében a legmagasabb rendű fogalmát testesíti is meg, túl gyakorta túlságosan is emberi viszonylatban használatos, mely viszonylat túl alantas ahhoz és teljesen alkalmatlan arra, hogy jellemezhető lenne az egyúttal az élő Istennek az ő világegyetemi teremtményei iránti páratlan ragaszkodásának a jellemzésére is használható szóval! Mily szerencsétlen dolog, hogy nem használhatok a paradicsomi Atya isteni ragaszkodásának igaz természetét és kivételesen csodálatos jelentőségét az emberi elmével megértetni képes fenséges és kizárólagos fogalmakat.

(40.4) 2:5.12 Amikor az ember szem elől veszíti a személyes Isten szeretetét, akkor Isten országa pusztán a jó országa lesz. Eltekintve az isteni természet végtelen egységétől, az Istennek az ő teremtményeivel való minden személyes kapcsolatának meghatározó jegye a szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Holografikus Univerzum - Matrix
  2017-06-29 11:06:31, csütörtök
 
  Dienes István - Mi várható a felébredés vagy a megvilágosodás után?
Dienes István - Holografikus világkép
Dienes István - Mi az a holografikus univerzum? (Új)
Dienes István - Útban a tudatműködés fizikája felé
Dienes István - Az Élő Hologram, a Lélek és a lelki folyamatok lehetséges fizikai leírása
Dienes István, Jakab István - A felébredés tünetei
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nem Ismerjük A Saját Agyunkat
  2017-06-28 13:09:24, szerda
 
 


Sokszor, sok helyen utaltam az emberi agy sajátosságaira, amik minden alkalommal ,,süket fülekre találtak." Értem én, agy tekintetében mindenki szakértő, egyszerűen azért, mert mindenkinek van agya és úgy gondolja, neki senki ne mondja meg, hogy milyen az ő agya. Persze, ha rákérdeznék, hogy mégis, amivel gondolkodik, az hogyan működik? Vállvonogatás lenne a válasz, hiszen olyan egyszerű jelenséget se tudunk megmagyarázni, mint az álom, amiben mindenkinek, kivétel nélkül, elég gyakran van tapasztalata. És azt mindenki tudja, hogy tudatunktól teljesen független. Vagyis, nem igaz a feltételezés, hogy saját agyunkat csak ismerjük. Nem ismerjük. Jobban tesszük, ha odafigyelünk a szakértőkre, elég sok munkát fektettek már eddig bele, hogy megismerhessük saját agyunkat.

A Psychotherapy Networkerben (már megint) megjelent egy cikk Louis Conzolino tollából, aki a Pepperdine Egyetem pszichológia professzora, ezen kívül Los Angdelesben klinikai konzultáns, valamint több szakkönyv szerzője (The Neuroscience of Psychotherapy; The Makingof a Therapist; The Neuroscience of Human Relationships) Az alábbiakban összefoglalom a cikk egy részét, majd ellátom saját megállapításaimmal. Azért csak egy részét a cikknek, mert elsősorban pszichoterapeutáknak írta, és főleg a pszichoterapeuták szempontjai vannak kidomborítva. Hogy, milyen nehéz a munkájuk, de nem csoda mert.... Bla-bla-bla. Ez viszont minket nem érdekel, csak az, hogy milyen is az agyunk és mik történnek anélkül, hogy tudnánk róla.

Agyunk legújabb fejlődése - ami lehetővé tette a logikus gondolkodást, kifejlesztette az elképzelés, az együttérzés készségét, és az erkölcsi érzéket - kénytelen megosztani a koponyaüreget az ősaggyal, amit az elmúlt évmilliókban az emlős és hüllő ősöktől örököltünk. Így aztán az egyik legnehezebb mentális feladatunk a bonyolult és erősen specializált rendszerek összehangolása az agyunkban.

Példának okáért a neokortex - az agynak azon része, amely a tudat fészke - kénytelen együttműködni a sok százezer generáción keresztül, a természetes kiválasztódás útján konzerválódott primitív, túlélést biztosító elrendezéssel. Ez azt jelenti, hogy a szonett írásra, számítógép tervezésre alkalmas ,,új keletű" agyunk alatt ott lapul egy irányítani igyekvő, primitív ösztön, tudatalatti késztetés, és ősi félelem. A koponyánkon belül egy őshüllő, primitív emlős és a modern ember agya megpróbál együtt létezni, legalább olyan mértékben, hogy különösebb baj nélkül megérjük a nap végét.




Paul MacLean, aki először vetette fel a témát, megalkotta a ,,agyi háromság" kifejezést. Elméletének lényege, hogy a mai ember agya hasonlít az egymásra építkező civilizációk elhagyott városaira, és magába foglalja az evolúciós történelmünk élő feljegyzéseit. Középen helyezkedik el a hüllő-agy, amelynek feladata a szexuális vágykeltés, öngyógyítás és szaporodás. Ezen helyezkedik el az ősemlős-agy, amelynek feladata a tanulás, az emlékezés, és az érzelmek irányítása. Az újkori emlős-agy a tudatos gondolkodás feladatával és az öntudatra ébredéssel ránőtt az előző kettőre. Ezek a tevékenységi szintek durván megfelelnek az általánosan elfogadott agyfelosztásnak: limbikus rendszer és kortex. Bár MacLean elmélete sok mindenre nem ad választ, mégis segít megérteni az emberi tapasztalat szélsőséges tulajdonságait és egy teljesen újszerű betekintést nyújt arra, miként hat a pszichoterápia az agy működésére.

MacLean szerint az agyi háromságunk nem szükségszerűen működik együtt kielégítő szinten, mert a beérkező információt mind a három részagy másképpen dolgozza fel, és mindegyiknek megvan a saját szempontja. Az ösztöneiket és viselkedésünket (félelem, bedühödés, étkezés, szeretkezés) irányító hüllő-agyunk erősen szabályozza tevékenységünket, miközben a kortexnek csak egy kicsiny része figyeli a másik két részagyat, és kardoskodik a kigondolt stratégiája végrehajtása mellett. Ebből következik, hogy a részagyak állandóan viaskodnak a dominancia megkaparintásáért, tehát egymással konfliktusba kerülnek anélkül, hogy erről tudnánk. Ez részben hasonlít Sigmund Freud elképzeléséhez a tudat és a tudatalatti között húzódó ellentétekkel kapcsolatban. A tudatunkon kívül is jelentős neuron tevékenység folyik, a különböző részagyak döntései pedig egymásnak ellentmondóak, amiből jelentős belső konfliktus adódik. A részagyak közti konfliktushoz hozzáadódik még néhány hátrányos tényező, úgymint a két agyfélteke bonyolultsága; számtalan vertikális hálózat betagolódása az agyrétegekbe; az agyszerveződés változó mivolta, ami az ember kétneműségéből fakad; a felnőtté érés kiszámíthatatlansága; és a kulturális környezet hatásai. Charles Hampden-Turner, brit kultúrafilozófus közzétett egy hasonlatot: az emberi agy egy anakronisztikus állatsereg, ami igazi kihívás a pszichoterapeuták részére. A feladat nem kisebb, mint hogy vegyen rá egy embert, egy lovat és egy krokodilt éljenek békésen együtt, egyetlen testben. Csoda-e ha a pszichoterápiák többsége sikertelen?

A részagyak között fellépő kommunikációs hiányosságnak nem lenne túl káros következménye, amennyiben magányos farkasként élnénk, de az agyunk egy társas-szerv, aminek szüksége van más agyakkal való kapcsolatfelvételre. Születéskor a túlélésünk kizárólag a gondozónktól függ. Amikor egy hüllő kikel a tojásból, azonnal képes a túléléshez szükséges alapfeladatok ellátására: élelmet keres, harcol, majd párzik. Ezzel szemben az emberi újszülött totálisan tehetetlen. Túlélésünk záloga az anyához való ragaszkodás, és az anyára hatás készsége, hogy törődjön velünk. Az újszülött túlélése a legkisebb mértékben se függ attól, milyen gyorsan tud futni, felmászni egy fára, és érzékelni a különbséget egy ehető és egy mérgező gomba között. Viszont, nagyon is függ attól, hogy a környezete érzékelje szükségleteit és ellássák azokat. A hosszú évekre megnyúlt függőségünk lehetővé tette az agyunk hosszantartó fejlődését, amihez szüleink adják az első környezetet, és amihez a csecsemő agyunknak adaptálódni kell, miközben a szülők ösztönös viselkedése az elsőnek megismert valóság a gyerek számára. A szülők ráutaló magatartása és a szükségleteink kielégítésének módja nem csak a magunkról és a világról alkotott véleményünket alakítja ki, de egyben agyunk megformálója is. Tekintve, hogy életünk első évei alatt agyunk hatalmasat fejlődik, a korai tapasztalatoknak aránytalanul nagy hatása van a központi idegrendszer kialakulására, ami aztán az egész életünkre kihat. Agyunk elkerülhetetlenül társkeresővé válik, felépítése és működése mélyen beül más agyak egy csoportjába - a család, a nemzet, a társadalom. A felsorolt tényezők sokszínűségéből kifolyólag individuumok vagyunk (azaz agyilag nincs két egyforma ember), ezért más agyakkal való kapcsolat felvételünk, összehangolódásunk, érzelmeink kölcsönös szabályozása, egymás segítése a központi idegrendszereink fejlődésében is egyedi.




Felmerül a kérdés, vajon a részagyak és a kölcsönös emberi függőség kombinációja okoz-e problémát? Születésünktől kezdve az agyunk primitív részére a társadalmi és érzelmi tapasztalataink erőteljesen hatnak, miközben a legfejlettebb agyunk még nem érett meg. Ennek az a következménye, hogy számos, nagyon fontos dolgot tanulunk meg agyunk primitív részének dominanciája alatt. Ezekhez a megtanult érzésekhez a tudatunk soha nem jut el, így módosításra nem kerülhet sor. Csak hosszú évekkel később ébredünk öntudatra, amikor a korai élmények már rég beprogramoztak minket, amik ellen később a tudatunk nem tiltakozik.

A korai tapasztalatok rendkívül erős befolyása, lehet előnyös, de előnytelen is. Előnyös olyan szempontból, hogy az egyedi agy képes biztosítani a túlélést akármilyen társadalmi körülményekbe születik is bele. Agyunkat a szülők, a család és a környező kultúra formálja a szociális helyzetünkhöz történő maximális adaptációra. A megfelelő időben, kellően előnyös szülőkkel ez a korai agyfejlődés következményei felnőtt korunkban kedvezőek lesznek. Ha viszont a környezeti tényezők nem kedvezőek, tegyük fel például, hogy a gyermek (testi vagy lelki) anyai abúzust szenved el, akkor az agyát a legprimitívebb túlélési mechanizmusok formálják - konkretizálva: a tudatalatti krokodil- és ló-mechanizmusok az abúzusra disszociációval és egyéb védekezési formákkal reagálnak, amit a még teljesen ki nem alakult cortex nem tud moderálni.

Ez világosan kitűnik az elhanyagolt, abúzuson átesett gyermekeknél, akik különböző szimptómákkal nőnek be a felnőttkorba, például a fél világ felé irányuló haraggal, drog és alkohol problémákkal. Felnőtt korban önismereti problémáik vannak, amiket felerősít a dühös alaptermészetük és negatív viselkedésük. Ezeknek gyermekkorban az agyuk úgy formálódott ki, hogy túléljék a harcot, és ne legyenek képesek békét kötni, vagyis kompromisszum készség nélkül legyőzzék az ellenfelet.

A túlélés egyik záloga a gyorsaság. Primitív részagyunk veszély esetén ösztönszerűen azonnal reagál, tipikusan 0,1 másodperc alatt. A cortex a veszélyt felméri és arra racionális választ talál, de ehhez 0,6 másodpercre van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy amikor a vészhelyzet tudatára ébredünk, a primitívebb részagyunk már fel is dolgozta, azaz átkutatta a memóriánkat és tapasztalati tényeket figyelembe véve meghozta a döntést. Amikor, tudatosul bennünk a lépéskényszer, maga a lépés már meg is formálódott bennünk, és abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy megfontoltan cselekszünk. Azonban a mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatok azt mutatják, hogy ez nincs így. Amikor azt hisszük, hogy ami körülöttünk történik, azt közvetlenül érzékeljük, a tudatos észlelésünk elsődleges eredménye annak, ami az agyunkban már lezajlott. A cortexbe érkező jelek 90 százaléka az agy belső kiértékelésétől származik. A tudatalattiban feldolgozott gyors reakció előnyös egy élet-halál szituációban. Azonban a XXI. században élő ember számára ez társadalmi hatása miatt nem minden esetben elfogadható, hiszen ez a tudattól független, automatikus reakció megzavarhatja a gondolkodásunkat, amitől megijedhetünk, visszahúzódóvá és zavarodottá válhatunk, anélkül, hogy tudnánk az okát. Példa erre az a veterán katona, aki évekkel a harci bevetése után az utcán hasra vágja magát, fedezéket keres, amikor egy gépkocsi kipufogója berobban. Mire rádöbben, hogy mi történt, már rég a földön hasal. Ez egyfelől bizonyítja a krokodil agy gyorsaságát, másfelől bemutat egy társadalmilag megdöbbentő viselkedést.

Milyen hasznos dolgot lehet mindebből leszűrni?

1) Az anyához való ragaszkodás egy sok millió éves, mélyen ülő ösztön, aminek semmi köze ahhoz, hogy az anya kiérdemli-e ezt a ragaszkodást vagy sem. Az anya, mint intézmény tehát megdönthetetlen ,,nagyhatalom". Ha elválsz a feleségedtől, a gyermek az anyára fog ,,szavazni", teljesen függetlenül attól, hogy te mennyire voltál gondoskodó, és az anya pedig gondatlan, hanyag, és nemtörődöm.

2) A korai-gyermekkorban az emberi agy tökéletesen adaptálódik mindenfajta környezethez, abban jól érzi magát, függetlenül annak negatív megítélésétől, amit a tudatos agy végez. Ez a korai adaptáció az alapja a hazaszeretetnek, a honvágynak és a nosztalgiának is.

3) A kora-gyermekkori abúzusnak jóvátehetetlen, pszichéromboló hatása van. Az ilyen negatív tapasztalatokkal felnőtt ember nem megreformálható.

4) Amikor abban a tudatban ringatjuk magunkat, hogy megfontoltan (szabad akaratból) döntöttünk, nem vagyunk tisztában azzal, hogy primitív "krokodil" agyunk döntött helyettünk és ezért ezt a "megfontolást" nem gondoljuk alaposan át. Ezzel a jelenséggel igen gyakran lehet találkozni nőknél, akik nyíltan bevallják, hogy a problémát nem látják át és "ráérzés" alapján döntenek. Szerintük a "női ráérzés" mindig bejön. Az évtizedek folyamán rengeteg elcseszett élettel találkoztam, amik majd kivétel nélkül mind rossz döntések miatt következtek be. Ez az agy feltárás nagyon hasznos lehet, éljetek vele.




Írta: Tibor bá' blogja
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isteni Irgalom
  2017-06-27 23:56:00, kedd
 
  4. Az isteni irgalom

(38.1) 2:4.1 Az irgalom egyszerűen csak olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek. ,,A mi Istenünk tele van könyörülettel, ő kegyes, hosszútűrésű és bővelkedik az irgalomban." Ennélfogva ,,mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik", ,,mert az Úr bővelkedik a megbocsátásban." ,,Az Úr irgalmassága öröktől fogva mindörökké tart"; igen, ,,irgalmassága megmarad mindvégig". ,,Én vagyok az Úr, aki szeretetet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem." ,,Nem szívem szerint verem és szomorítom meg az embernek fiát", mert én vagyok ,,az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene".

(38.2) 2:4.2 Az Isten eredendően kedves, természeténél fogva könyörületes és örökösen irgalmas. És soha sincs szükség arra, hogy bármiféle befolyás arra késztesse az Atyát, hogy ő a szeretetét gyakorolja. A teremtmény igénye teljesen elég ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. Lévén, hogy Isten mindent tud az ő gyermekeiről, ezért könnyen meg tud nekik bocsátani. Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.

(38.3) 2:4.3 Csak a végtelen bölcsesség ítélőképessége révén képes a pártatlan Isten egyszerre és bármely adott világegyetemi helyzetben igazságot szolgáltatni és kegyelmet gyakorolni. A mennyei Atya sohasem kerül ellentétbe önmagával világegyetemi gyermekei miatt; Isten sohasem válik áldozatává feloldhatatlan magatartásbeli ellentmondásoknak. Isten mindentudása biztosan irányítja az ő szabad akaratát azon világegyetemi viselkedésforma megválasztásában, mely tökéletesen, egyidejűleg és egyenlő mértékben kielégíti az ő összes isteni sajátosságának és az örök természete végtelen tulajdonságainak igényeit.

(38.4) 2:4.4 Az irgalom nem más, mint a jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye. A szerető Atya jó természete semmiképp sem engedi, hogy az Atya a világegyetemi gyermekei által alkotott csoportok minden egyes tagját ne részesítse könyörületes bánásmódban. Az örökkévaló igazságosság és az isteni könyörületesség együtt alkotja azt, amit az emberi tapasztalásban úgy nevezhetnénk, hogy méltányosság.

(38.5) 2:4.5 Az isteni irgalom eljárása révén a tökéletes és a tökéletlen világegyetemi szintek között méltányos egyensúly állítható fel. Az irgalom a Felsőség igazságossága, melyet a fejlődő véges helyzetekhez szabtak, az örökkévalóság pártatlansága, melyet úgy módosítottak, hogy az idő gyermekeinek legmagasabb rendű érdekei és világegyetemi jóléte érvényesülhessen. Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az alárendelt szellemi lények és a fejlődő világegyetemek anyagi teremtményeinek irányában. Az irgalom a paradicsomi Háromság igazságossága, mely bölcsen és szeretőn szabatik ki az idő és a tér teremtésrészeinek számos értelmes lényére, amint az az Egyetemes Atya és minden Teremtő-társa mindentudó elméje és szabad akarata által isteni bölcsesség formájában kifejeződik és meghatároztatik.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
János Evangéliuma - Elemzés
  2017-06-27 21:09:26, kedd
 
  "Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja."
(János ev. 8,44.)

31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37.
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38.
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39.
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41.
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42.
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44.
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46.
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47.
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
48.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
49.
Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
50.
Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
51.
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
52.
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54.
Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55.
És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
56.
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57.
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58.
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59.
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

Eposz megjegyzés:
Ez a zsidó nép útjának egy szakaszát meséli el (természetesen más népcsoportokat is figyelembe kell venni, nem feltétlenül vonatkoznak bizonyos elemek vagy események más népekre, mint például a sumér, hun, szkíta, pártus, magyar törzsekre és korai-késői nemzettségekre). Emlékszünk még a korábbi bejegyzesben írt Exodus-ról? Ott ugye le van írva hogy az "új" embernek a reptiliánok tervezték a hüllőagyát (ez az ösztönök helye, más vélemények szerint inkább az ősemlős-agy az ösztönök és érzelmek helye), de ha úgy jobban tetszik akkor démonok vagy sötét istenek tervezték, akárhogyan is hívjuk őket a lényegen nem változtat. Az akkori legújabb prototípust a zsidó törzsben lévő "első" emberének az kisagyát is ők tervezték a kontollálhatóság reményében, "Ádám"-ét, ami ugye héberül Ember-t jelent. Ez egy beszélőnév... Egyébként több mint valószínű hogy nem így hívták ha egyáltalán volt neve, mert az sem biztos hogy volt... Olyannyira jól sikerült, annyira intelligens lett a vártnál, hogy ugye fel is teszi azokat a bizonyos kínos kérdéseket az egyik annunakinak vagy reptiliánnak (az egyik "istennek") de ő már emberi testet használt akkor, csak ugye Ádámhoz viszonyítva ő az egyik idegen óriás is volt. Miután feltette a kínos kérdéseket ugye az annunaki azt válaszolja neki: Bárcsak ne teremtettelek volna meg téged!" Hm... Nocsak-nocsak. Ezek bizony súlyos szavak. Bár az ötletet támogattam volna.
:'-))
Szerintem a más népektől származók úgy gondolnák hogy sokat nem veszítettünk volna, ha az "utolsó" népet kihagyják... Mivelhogy előttük már voltak ősibb törzsek és népek. De hát ez van, azóta szerencsére köztük is van egy nagyobb közeg akik szintén lázadnak a sötét uraik ellen. Nekem egyébként az égvilágon semmi bajom sem lenne senkivel, ha nem veszélyeztetnék a csatlósaikkal együttvéve az életemet és a megélhetésemet is... Márpedig veszélyeztetik, onnantól kezdve meg nincs szebb szó rá, mint az hogy egy részük ellenség. Ha a másik bolygóról jönne és ellenséges lenne velem szemben akkor se érdekelne igazából milyen rassztól származik. Egy a lényeg, hogy ellenem cselekszik és nem szolgálja az én érdekemet, sokszor a "nyugalmat" hanem szenvedést hoz. De csak bizonyos csoportokra vonatkozik, én nem vagyok antiszemita, legalábbis nem tudok róla, de hogy egyes körök megkülönböztetnek engem ömaguktól, akkor én miért ne... Persze magasabb szellemi szintről szemlélve lehetnek tesók. Hogyne... Csak én bizonyos körök szemében nem számítok sajnos tesónak. Igen, kicsit nevetséges a szitu... Mert valahol, bizonyos tudatállapotba ha átváltok, akkor nevetséges. Igazság szerint sokat elmélkedtem a témán és igazából nem a rasszokat vagy alrasszokat nem szeretem vagy kedvelem, hanem egyes ideológiájú és felfogású embereket nem kedvelek. Tehát egyes ideológiákat és felfogásokat nem kedvelek amikből sajnos egyes tetteink is származnak. Tehát nem önmagát az embert nem kedvelem, egyébként én tudom szeretni az embert is meg más lényeket is, sőt, ha valaki pl. a démonokat (bukott angyalok) is és az angyalokat is szereti vagy kedveli attól még lehet jó ember, mert lehet megértőnek is lenni, csak ha már követi is őket akkor már nem biztos hogy abból "jó" lesz. Nem mindegy a szándék. Ki milyen mintákat követ és milyen mintákat vél sokszor "jónak", az a nem mindegy. Kondicionáltság, a változó tudat- és érzelmi állapotok. Ezek ellen tenni kell, mégpedig azonnal! Pozitívabb irányba. Érdemes tanulmányozni őket, a Sötét Oldalt és a Világos Oldalt, ismerni kell jól mind a kettőt, mígnem megállapodunk Középen. Mert én abból a tételből indulok ki ha ismerjük egymást, egymás gondolkodásmódjait is, akkor nem tudunk egymásnak hazudni vagy kárt okozni. A kölcsönös tisztelet, ha minél több emberben lenne ilyen, az hogy nem akarom kizsákmányolni a másikat csak amiatt hogy kiteljesedjenek alacsonyszintű vágyak és az uralkodási vágy, hogy ne ártsak a másiknak szánt szándékkal hanem tanuljunk egymástól is, egymás hibáiból is akár. Ne a másik hódítása vagy leigázása legyen a cél, és a jóindulattal nem visszaélni. A magasabb tudással és bizonyos képességekkel - helyzetekkel sem visszaélni. Hogy mindenki mindenkit tanít és tanul önmaga is. Úgy vélem hogy ezekre a kölcsönös alapokra és érdekekre kell építkezni. Én hiszem azt hogy az ember ha nagyon akar tud jó ember lenni, hogy valahol ott mélyen belül mindenki jó. Én sem vagyok a "legjobb", nekem is vannak hibáim amiknek legnagyobb részét látom is, de az már az én döntésem hogy hogyan is döntök. De én nem is reklámozom magamról hogy "jó" lennék, szerintem ha valaki azt állítaná rólam hogy álszent vagyok akkor az nevetséges lenne. De talán még azt sem lehetne énrólam állítani hogy "rossz" vagy "gonosz", bár ugye ezekkel a témákkal is rendszeresen szoktam foglalkozni. Mind a két oldallal. Tudom hogy valahol sokat köszönhetek nekik, de vannak olyan etapok is vagy részek amiket meg nem köszönnék meg nekik.

János Evangéliuma 8. rész

Talán azért figyeltem fel és álltam meg János evangéliumának olvasásakor a 8. rész 44. versénél, mivel napi aktualitása vitathatatlan volt. S különös, hogy először a vers második részéhez fűződő gondolataimat írtam le, mivel úgy éreztem, életünk, világunk vészes szellemi légszomjának kórokozója - a hazugság. Évek teltek el, míg újragondoltam az evangélium jézusi szavait, és szükségesnek, elengedhetetlennek tartottam a vers első része feletti elmélkedést is, hiszen itt félreérthetetlenül nevesítve van e fojtó légkör előidézője - az ördögi szellem!
Ezért most, a szöveg eredeti sorrendjét szeretném követni.

Ha egy vérbeli vadászkutyának az orrát frissen kiontott embervér fölé tartanánk, (Földünk számos pontján, szinte szakadatlanul), úgy ez a kutya tétovázás és kitérők nélkül, úgy rohanna végig az emberiség egyetemes történetén, hogy alig-alig lennénk képesek követni nyomát. Ha a mondák, legendák, szimbólumok útját követné, csak Kain lábainál ülne le lihegve, nyelvét lógatva, hogy kifújja magát kicsit; - ám, ha természettudományos beállítottságú lenne, úgy a Neander-völgyében vagy a Cro-Magnon-i barlang táján kellene ügyesen kitérnie egy-egy bunkócsapás elől, melyre egyébként is méltatlan lenne, hiszen ezt ember embernek szánta, s hogy jön ahhoz egy kutya, hogy megzavarja az emberiség egyetemes fejlődéstörténetét?
Nincsenek ismereteink arról sem, hogy Ádám ősapánk féltékeny természetű lett volna, de hogy elsőszülötte az ördögatyától származott, azt az Ige is bizonyítja: "emberölő volt az kezdettől fogva." - Azzal, hogy Kain félreérthetetlen módon adta tudtára öccsének miként vélekedik a protekcionizmusról, - máris vérrel jelzett ösvények nyíltak, az elkövetkezendő évezredeken át turistáskodó emberiség számára, kedvenc kirándulóhelyei felé, - az Édentől keletre. S ha belegondolunk, hogy az idő tájt az átlag életkor nyolc-kilencszáz évre volt tehető, úgy Káinnak elég ideje maradhatott eszméinek és módszereinek propagálására.
Nem ismerjük azokat a vitézkedő és ősidőktől fogva hírneves istenfiakat sem, akik Kain leányaival kötött rangon aluli házasságaik révén oly sikeresen terjesztették e1 a földön az erőszakot és gonoszságot. A Szentírás így folytatja: "... megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében"; (Móz. I. 6,6.) - s tegyük hozzá, nemcsak megszomorodott, de könnyekre is fakadt: - ez volt az özönvíz! Noé istenfélelmével együtt átmenekítette a bárkájába fogadott állatokkal együtt mindazokat az ösztönöket, tulajdonságokat, indulatokat, melyek a degradálódott emberiségnek az állatvilágba materializálódott erői voltak. Az özönvíz utáni emberiség, felrúgva vegetáriusi hagyományát, húsevővé lett, s megkezdődött a mészárlásnak és vérengzésnek mind a mai napig meg nem szűnő gyakorlata.
A sorrend igen egyszerű és katonás: állat az állatot, állatot az ember falta fel, - néha fordítva, - míg végül az ember az embert kapcsolta be e táplálék-láncba, de mivel ez nem elégítette ki gusztusát, megmaradt puszta legyilkolásánál. E láncba végül csak azért kellett bekapcsolni a szegény növényevőket is, mert ha a húsevők körbe ették volna egymást, lakatlanná tették volna a földet.
Valóságos és költött történetek mutatnak rá az ember és a véráldozat rejtélyes, misztikus voltára. Ha az indulatainak és primitív ösztönvilágának kiszolgáltatott emberek tetteit vizsgáljuk, még csak elboldogulunk a magyarázattal, de mit gondoljunk, amikor ezt olvassuk:
Mózes megölt egy egyiptomi férfit,
Illés lemészárolta a Baal-papokat,
Dávid, Góliát fejét vágta le, majd megölette Uriást,
Judit, Holoferneszt rövidítette meg egy fejjel, majd ezt egy kis kosárkában magával vitte;
- vagy tekintsünk Péter apostolra, aki Jézus elfogatásakor a Gecsemáné kertben kardjával kis híján levágta Málkus fülét, fejével együtt.
- s ők mindnyájan az Úr kiemelkedő szolgái voltak.
Mikor Jézus tanítványai egy samáriai faluban nem kaptak szállást, így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk: - szálljon le tűz az égből és égesse meg őket?"
Jézus feléjük fordult és így szólt:
"Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek..." (Lukács 9,54-55.)
Ha ők nem tudták, vajon mi tudjuk-e, amikor megfellebbezhetetlen ítéleteinket kimondjuk, - s ha valaki nem ad szállást ismereteinknek, gondolatainknak, elképzeléseinknek, - kérdés nélkül zúdítjuk rájuk az ég minden tüzét és nyilait;
- Vajon milyen lélek lakik bennünk?
Ha ilyen nehéz, súlyos kérdésben, mint az emberölés, valamilyen "rendet" kívánunk teremteni, vagyis feltárni e cselekedetben is jelenlévő hierarchiát, érdekes világ tárul elénk: - szeretjük ezt a kérdést távol tartani magunktól, - úgy gondolva, hogy ez valahol az emberi indulatok ősállapotában tenyészik csak, s így nincs már vele semmi közösségünk.
Tekintsük át e hierarchiát, vagyis emberölés egyéni indítékból:
- nyereségvágyból, előnyszerzésből, hatalomvágyból;
- haragból, bosszúból, féltékenységből;
- politikai, vallási, más egyéb fanatizmusból;
- az öngyilkosság, (reménytelenség, céltalanság, kilátástalanság miatt)
- önvédelemből;
- valakinek vagy valakiknek védelme érdekében, végül
- önfeláldozásból, mert "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (Ján. ll,13.)

Láthatjuk, hogy az emberi lélek legmélyebb bugyraitól elindulva, a legmagasabbrendű áldozatig ível e spektrum. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs olyan negatívum, melynek megjelenési formája végén, annak szellemi szubsztanciájaként ne mutatkozna meg az az alapvető törvény, hogy: nincs dualizmus, - csak isteni hatalom létezik!
Nincs fény és árny, csak fény van és annak hiánya, nincs jóság és gonoszság, csak a szeretet hiánya létezik. Nincs isteni és ördögi világ, csak az isteni, és az attól való eltávolodás. Ördögi létállapotok vannak, de nincs ördögi kozmosz!
Földünk legszörnyűbb korszakaiban, amikor elmondhattuk, hogy ez már maga a pokol, - számtalan csodás eseménnyel, nagyszerű egyéni helytállással, önfeláldozó gesztussal találkozhattunk, s ez szüntelen isteni beavatkozásra, a mindig jelenlévő kegyelmi erők működésére mutatott. Ha létezne kettősség, úgy ennek fordítva is igaznak kellene lennie. A mennyei világok rendjét, biztonságát a szellemi fajsúly-törvény biztosítja; - s még valami, amire számtalan esetben felfigyeltem, de megmagyarázni nem tudtam, mivel ez az emberi gondolkodás számára érthetetlennek tűnik:
- Míg logikusnak tartottam, hogy Ádám így szól: "Meghallottam hangodat a kertben, s megijedtem." (Móz.I. 3,10.)
Természetes, hisz megszegte az isteni parancsot, evett a tiltott fa gyümölcséből, s számíthatott a következményekre.
Vagy amikor a gadarai megszállott, Jézust megpillantva leborult előtte és felkiáltott:
"Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem." (Márk 5,7.) (Különös, hogy az Istenre kényszeríti az Isten fiát!)
Az ördögi lelkület elviselhetetlennek érzi az isteni jelenlétet, szenved, úgy érzi, megsemmisül közelében. De nem ilyen érthetőek a továbbiak:
Én vagyok atyádnak Istene, szól az Úr hangja a csipkebokorból:
"Ekkor elrejté Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre." (Móz.II. 3,6.)
Hogy elkápráztatta a fény, s, ezért takarta el a szemét, ez érthető, tiszteletből és alázatból nem nézett fel, -így logikus, de miért félt?
Dániel írja le látomását:
"És emberi hangot hallottam..., mely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt. Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére és arcra borultam." (Dániel 8,16-17.)
Miért rémült meg Isten prófétája, mikor tudta, hogy Isten angyalával áll szemben, s mennyei látomásban van része? A pásztorok Jézus születésekor nyájukat őrizték a mezőn:
"És az Úr angyala megjelent nekik körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk." (Lukács 2,9.)
Ha az Úr dicsősége nagy félelemmel jár, mégiscsak biztonságosabb számunkra ez a jóval kisebb dicsőség. Ki földi dicsőségben részesül, az örül, úszik a boldogágban és esze ágába se jut, hogy nagy félelem után sóvárogjon.
János apostol, a kedves tanítvány, aki az utolsó vacsorán a Mester keblén nyugodott, nap mint nap együtt járt vele, így ír a Jelenésekben: láttam az Emberfiához hasonlót:
"Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott." (Jel. 1,17.) És sorolhatnánk a példákat tovább anélkül, hogy közelebb jutnánk a megoldáshoz. Miért viselkednek apostolaink és prófétáink, akik maguk is az Úr szolgái, a menny küldötteivel szemben úgy, mint amikor egy pigmeus először pillantott meg fehér embert?
Biztos, még legmerészebb fantáziánkkal sem lennénk képesek megközelíteni azt az erőt és hatalmat, melyet egy-egy ilyen mennyei küldött képvisel. Egy szökőár, vulkánkitörés, mely képes elsodorni szigeteket, városokat, emberek ezreit, csak egy fáradt rezdülés, egy szupergalaxis vezérlő géniuszának kezében. Kiejtjük ezt a szót, hogy fényév, de reménytelen vállalkozás lenne realizálni ezt a távolságot. Mit kezdjünk akkor csillagok milliárdjaival, s a tér végtelenségének absztrakciójával?
Közel hozza e számunkra ezeket az arányokat Heinrich Schmidt világórája? Az ember földünkön való megjelenését kb. kétszáznegyvenezer esztendőre teszi; ha ezt egy óra számlapján elosztjuk, úgy minden óra húszezer évet szimbolizál s minden egyes perc háromszázharminchárom és egy harmad évet. Az első tizenegy és fél óráról semmiféle feljegyzésünk nincsen. Az ősi babiloni-egyiptomi kultúra a tizenkét óra előtti húsz percre tehető, az antik görög filozófia és tudomány a tizenkettő előtti hét percre, míg a gőzgép fél perccel tizenkettő előtt született. A modern világ tudományos csodái, ipari forradalma, az anyag felbontása az utolsó másodpercek produktuma csupán.
Most éljük bele magunkat abba a gondolatba, a végtelen tér, a mérhetetlen idő, felfoghatatlan erő és hatalom, e mennyei küldöttek jelenében, birtokában, hatókörén belül léteznek s mind a fenti óriások és lenti porszemek - az Isten tenyerén!
Mindezt csak eltakart szemmel, erőtlenül térdre hullva, félelemmel és rettegéssel lehet megközelíteni. Így érthető, hogy a mi Istenképünk miért az öreg, jóságos, szakállas bácsi, - a kis háromszöggel a feje fölött; - ő tökéletesen betölti hivatását jelenlegi ismereteink, szellemi állapotunk, felfogó képességünk számára. S Tőle még csak félnünk sem kell!
Ha mindezt végiggondoltuk, képet kapunk arról, mennyire valós a mi egész Istenfélelmünk.
Lépjünk tovább az emberölés hierarchiájának útján. Tekintsük át az emberölés közvetett formáit, vagyis amikor valakit késztetnek vagy kényszerítenek erre:
Befolyásolással (pl. pénzzel, - ez a közönséges bérgyilkosság);
Zsarolással (valaki számára olyan helyzetet teremteni, melyből csak ilyen áron szabadulhat);
Hatalommal (a kiszolgáltatottak feletti szabad rendelkezéssel, pl. gladiátor-játékok);
Katonai fegyelemmel (ez ugyan lehet önkéntes vállalás is, de általában ez törvényes kényszerítés);
Megtévesztéssel (ez az elvekkel, ideológiákkal, propagandával való visszaélés).

Ismerjük a hamis ideák fetisizálásával hipnotizált emberek, csoportok tevékenységét. Ide tartoznak a kamikázék, vagyis ember-torpedók, akiknek ön- és tömegpusztító fanatizmusát a második világháborúban használták fel és ki! Ugyanebbe a csoportba tartoznak a képzett és hivatásos terroristák, akiknek eredménytelen, értelmetlen, brutális akciói az öncélú, gyilkolás iskolapéldái. De még itt is meg kell tudnunk különböztetni az anarchista típusú terroristát, a hazáját, népét kétségbeesetten védő, önfeláldozó fegyveres ellenállótól, a valódi "hős partizántól"!
Ez a dantei Pokol VII. körének, az Erőszakosaknak hazája, az első és második gyűrű lakói: a vérengzők, akik önmaguk és embertársaik ellen követik el tetteiket.
Nem tetézi-e bűncselekményeiket az az ördögi cinizmus, mely napjainkban dívó gyakorlat, hogy gyilkosságokat, terrorcselekményeket egyesek vagy különböző csoportocskák magukra vállalnak? Tudunk olyan akcióról is, melyet négy-öt csoport is magára vállalt, mintha valami nagyszerű hőstettet kívánnának egymás elől kisajátítani. A közönséges gyilkos eszmei gigantomániája, a vállalt törvénytelenség!
E sort zárjuk a bírói székből kimondott halálos ítéletekkel.
Már Kossuth Lajos azt írta: "A gyilkosságot bírói székben is gyilkosságnak tartom." Kirívóan brutális bűncselekmények esetében magunk is hajlunk a legsúlyosabb retorzió alkalmazására; a társadalmi nyomás ezeket szinte kikényszeríti. De a halálos ítéletek lehetősége és gyakorlata szabad utat nyit torz rendszerek, vérszomjas hatalmak, paranoiás bírák és bíróságok számára, bárkinek elpusztítására. Abban teljesen biztosak lehetünk, hogy mindig lesznek jogászok és paragrafusok, melyek mindezt jogosnak és törvényesnek fogják feltüntetni.
Itt már olyan dzsungelben kóborlunk, melyből magunktól szinte reménytelen a kiutat megtalálni. Amíg érdek és szempont keresztezi egymást, annyi vétkezés és felmentés hozható fel egyes esetekre, hogy megfelelő szellemi rálátás nélkül számtalanszor elbuknánk állásfoglalásainkban, ítéleteinkben.
Vegyük a háborúk kérdését: már itt mennyire megoszlanak a vélemények. Hallottunk igazságos és igazságtalan háborúkról, hódító és honmentő hadjáratokról. A társadalom az ezernyi érv, hatás, propaganda következtében úgy megzavarodik, hogy számtalan esetben képtelen felfogni a valóságot. Miközben úgy érzi nagy és nemes célokért küzd és vérzik, - közönséges eszközzé válik silány kontárok kezében. - Egy fényesnek hirdetett vagy hitt jövő érdekében feláldozott generáció sorsa semmivel sem jobb, igazságosabb és méltányosabb, mint a verembe ejtett farkasé, a hurokba szorult nyúlé vagy a lépre csalt madáré!

Világunk paradoxona az is, hogy a háború-ellenes, úgynevezett pacifista mozgalmakat számtalan esetben a legreakciósabb, konzervatív erők menedzselik. Egyszer már idéztem nektek Benedek Marcell megállapítását:
"Az emberek békevágya nem más, mint a birtokban lévők félelme a változástól!"
A vérontás, brutalitás felszínes, reklám-ízű elutasítása semmit nem segít e probléma megoldásában. Minden háború a játszótéren, a homokozóban kezdődik, ahol az egyik gyerek a másik kezéből csavarja ki annak játékát, vagy amikor fejbevágja társát a kislapáttal; vagyis minden ellentét és ellenségeskedés az emberi természetből, a lélek negatívumaiból táplálkozik.
Karinthy Frigyes elkeseredetten írja: (Az író becsülete. 133.old.)
"Új jelszó kell elvtársaim - a "Le az embermészárlással!" kevés, bármilyen szépen hangzik. Más, jobb századokban, mikor nemcsak az emberrel, hanem az ő eszméivel is foglalkoztak, nem kellett volna magyarázni, hogy van, ami nagyobb bűn az ölésnél, van, ami rosszabb a halálnál: s ennek a neve "szolgaság!"
Karinthy csak egy dologban tévedett, amikor azt írta: "más, jobb századokban", mert azt kellett volna írnia: más, jobb világokban.
Ne végy történelmi kronológiát a kezedbe, mert nem juthatsz más következtetésre, mint H.G. Wells, aki azt írta a "Világtörténelem alapvonalai"-ban, hogy "világunk történései nem a história, hanem a kriminológia lapjaira kívánkoznak!"
Vég nélkül sorolhatnánk neveket, nevezetes csatákat, s e nevekhez fűződő nevezetes vérfürdőket, embermészárlásokat. Ezredéveket mérnek föl leírásaink, lexikonjaink, statisztikáink, s ezeket vízhatlan papíron, viharálló kötésben kellene megjelentetni, hogy a vér el ne áztassa lapjait, a könny ki ne kezdje fedelét.
Krisztus előtt 800-ban kezdték el építeni Karthágót, hogy rövid időn belül észak-afrikai hatalmi központtá, városállammá, a Földközi-tenger urává nője ki magát. - Egyet lapozunk - nem telt még el ezer esztendő, s három kimerítő pún-római háború befejezéseként Karthágót a rómaiak lerombolják, a romokat besózzák, hogy élet ott ne születhessen újra, hatalmát átadva a feledésnek vagy az emlékezésnek. Mit őriz meg e történésből az emberiség? Tanulságokat, tapasztalatokat, felhasználható eredményeket? - Szó sincs róla!
Sokkal lényegesebb megjegyezni valója volt a históriának: - elsősorban Cato halhatatlanná lett rögeszméjét rögzítette: "Mindenekfelett az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani!", másodsorban a Guiness Rekordok könyve híján egy turista-teljesítményt: mikoris Hannibál, nevezetes elefántjaival megmászta a Pireneusok hágóit.
Kövessük Nabukadnezárt hódításainak, pusztításainak útján vagy térjünk vissza vele, a babilóniai fogságba hurcoltakkal, a reményt vesztettek ezreivel? Vitézkedhetünk Periklész háborúiban, s győzhetünk Nagy Sándorral az egyiptomi hadjáratban; állást foglalhatunk: Spartacus forradalmár volt-e vagy csak lázadó rabszolga; az eredmény egyre megy: a Via Appia mentén végtelen mérföldeken át felállított égő szurkos keresztekre felfeszített hatezer gladiátor halálhörgése.
Mikor lesz és hol van vége az ördögi-emberi szörnyűségeknek?
Időszámításunk fordulópontja, ahonnan már nem hátulról visszafelé számolunk de emelkedő számsorrendben, Jézus Krisztus születése. S hogy ez is csak olyan igazi emberi történet legyen, a szakértők Jézus születését Krisztus után 4-re teszik.
Jézus élete, tanítása, halála új világkorszakot indított el, s amilyen mértékben nőtt a szeretet hitvallóinak tábora, úgy nőtt a gyűlölet is ellenük. A legmagasabb rendű tanítás terjedését a legsötétebb ördögi erők próbálták feltartóztatni. A keresztényüldözéssel olyan vérengzés vette kezdetét, s tartott három évszázadon keresztül, melyre nem volt még példa a történelemben. De minden mártír helyét tízannyi hívő töltötte be.
Az ördög nem azért ördög, hogy ne vette volna észre, önmaga ellen szervezkedik; - ezért utánanézett a legkézenfekvőbb megoldásnak: beköltözött az egyház falain belülre.
Wells így ír: (A világtört. alapvon. 407. old.):
"A kereszténység, szinte kezdettől elvesztette prófétai és teremtő jellegét. Az emberáldozat ősi hagyományai keveredtek tanaiba, a mitraizmus vérrel tisztító szertartásai, a papoknak az emberi társadalommal egyidős befolyása, s az istenség szerkezetének bonyolult elméletei. Az etruszk főpap véres ujja magyarázta názáreti Jézus tanításait, melyeket az alexandriai görögök bonyolult nyelve tett nehézkessé."

Az ördög hamar otthonossá tette az Egyházat hívei számára. A világi befolyás, hatalom megkaparintásához - a hatalom, a vagyon, a köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő személyek megtérítése volt az első lépés. Amikor kellő érv és lelki ráhatás nyomán a kiszemelt áldozat belátta esendő, bűnös voltát, jó keresztény módjára gyóntatójára bízta a döntést hatalmi ügyekben, s egyházára vagyonának kezelését, máris bent ültek ördögatya káderei a vagyonban és hatalomban, körülvéve elbűvölt személyekkel, elkábított tömegekkel. Adódott egy még egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldás is: mivel a vagyonban és hatalomban ülők ritkán kerültek ki a hit és szeretet, az életszentség felé törők élcsapatából, - így e nagyszerű emberek egyszerűen magukra öltötték a főpapi ornátusokat, fejükre rakva a tiarát, máris a föld és a menny urainak érezhették magukat. Már csak egy feladat maradt hátra: leszámolni néhány forrófejű reformerrel és forradalmárral, akik holmi Jézus nevében protestáltak, s megtörni az ellenállás minden formáját.

Ezzel született meg az inkvizíció rózsaszín elmélete és vérvörös gyakorlata!
A valóságos és szellemi arisztokráciát a kristályosnak tűnő ideológia nyűgözte le, a nép tömegeit viszont a gályapadok láncai és bilincsei.
Voltaire szerint (Filozófiai ABC 206. old.) - bár szent Domonkost tartják az inkvizíció megalapítójának, figyelembe kell vennünk a szent Hivatal hites történészének, Luis de Páramonak elméletét, ki szerint maga a Jóisten volt az első inkvizítor;
- Mikor a Paradicsomban elhangzott az "Ádám! hol vagy?" - ezt úgy is felfoghatjuk, hogy ez volt az idézés, amivel az első emberpárt ítéletre állították elő; - hogy Ádámra és Évára bőrgúnyát parancsolt az Isten, ez azonos volt az eretnekekre húzott csuhával, a Sanbenitóval. Miután bizonyítást nyert Ádám eretnek volta, megfosztották minden vagyonától és kiközösítették a paradicsomból, még örülhetett, hogy ilyen olcsón megúszta, hisz Sodoma és Gomora lakóinak bezzeg milyen árat kellett fizetniük eretnekségükért.

A pápák isteni jogon voltak inkvizítorok, s ezt a jogukat ruházták rá Szent Domonkosra. Luis de Páramo precíz ember lévén, statisztikát is állított össze az inkvizíció tisztogatásairól: - ebben több mint százezer kivégzettről tud, nem beszélve a megkínzottakról, gályára hurcoltakról, a földalatti kazamatákba életfogytiglan bezárt élő-halottakról, - Isten nevében!

Illusztrációként megemlíthetjük, hogy assisi Szent Ferenc halála után rendjét átszervezték, megszüntetve a kötelező szegénység és szolgálat előírásait. Azokat a szerzeteseket, akik ragaszkodtak az eredeti rendhez és életformához, üldözni kezdték. Többeket megkorbácsoltak vagy börtönbe vetettek egyiküket meg is ölték. Bernát testvér, Szent Ferenc első követője, egy teljes évig bujkált a közeli hegyekben, mert a rend urai halálra üldözték.
(Wells: A világtörténelem alapv.)
Betetőzésül: 1318-ban, nem egészen száz évvel Szent Ferenc halála után, négy ferencrendi szerzetest eretnekség címén, Marseillesben máglyára ítéltek és megégettek.

Az emberölés hierarchiájának lépcsőin egyre tovább haladva, csiszoltabb módszerekre, észrevehetetlenebb gyakorlatra bukkanunk:
- Ezek az emberölés álcázott módjai:
A hagyományos életforma megtagadása és az élettérből való kiszorítás által: (E körbe tartoztak az Afrikából rabszolgaságba hurcoltak, az egyre elviselhetetlenebb helyre, körülmények közé szorított indiánok, a nagy természeti kincsek lelőhelyein élő őslakosság).
El- és megnyomorítás által: (Ez a munka- és büntetőtáborok, lágerek és gulágok világa).
Elhallgatott és eltitkolt veszélyeket rejtő munkahelyek teremtésével (uránbányák, atomkísérleti telepek, hadi- és vegyiüzemek, Csernobil, Tengíz stb.).
Az egyéniség kibontakozásának megakadályozása által (falanszter, bolsevik, fasiszta, náci életforma, vallási bigotéria, globalizmus).
A nemzeti, vallási, nyelvi identitás elfojtása által.

Sütő András ószövetségi erővel idézi meg Erdély nagy szellemeit, s viszi az Úr elé panaszát az erdélyi magyarság nyelvének üldözése és megnyomorítása miatt: (Engedjétek hozzám jönni a szavakat, 155. old.)
"...kiáltásunk halld meg Isten, vedd füledbe a mi könyörgésünket; lelkünk színéig érnek már a fullasztó vizek: apaszd Uram a mi nyomorúságunkat, engedd szóhoz jutni szánkban az éneklést; kétfelé választhatnád még egyszer a tengert: de jobb kezed kebeledbe dugva, nem látjuk már jeleit erődnek, s közöttünk immáron nincsen próféta. Átkaink özönvize után, ki fogja hát szárnyára bocsátani a reménység és megnyugvás galambseregét? Mindhiába, hogy szavunk, mint a kohókban tisztított, hétszer csapolt ezüst, nyelvünk, a galambszárny-szépségű, árvaságra ítéltetik, mert közöttünk immáron nincsen próféta."
A reménység kiölése által (A kilátástalanság, pesszimizmus, nihilizmus körülményeinek megteremtése által, a depresszió légkörének kialakításával, árvaházakban, szociális otthonokban, börtön-viszonyokban).

Végül:
A magzatgyilkosság. Már világméretű ez a probléma, hisz a legkérlelhetetlenebb tiltástól a művi terhesség-megszakítás teljes szabadságáig terjed. S természetesen itt is egy teljesen groteszk helyzet alakult ki. A teljes tiltás mellett az a katolikus egyház kardoskodik, melynek papjai nem nősülhetnek, így családot sem alapíthatnak, nem vállalhatnak részt a gyermekáldás elfogadásában és a gyermeknevelés terheiben sem. A teljes szabadság mellett viszont olyan liberális körök érvelnek, a személyiségi jogok sérthetetlensége címén, melyek ezzel az állásfoglalásukkal éppen az élet jogának sérthetetlenségét veszik semmibe. Arról már ne is beszéljünk, hogy alapvetően arról folyik most jogi vita, mikortól számít az ember embernek; már magzati állapotában vagy csak világra jötte pillanatától? Mennyire leegyszerűsödhetnének ezek a kérdések a valóságos szellemi háttér ismeretében.
Bizonyára megfigyeltük már, hogy mindig a világ leghaladóbb eszméit sajátítja ki, vagy inkább megpróbálja kisajátítani az ördögi szellem: - ezért épült be az egyházba és az egyházakba, s ezért tüsténtkedik a társadalmi haladást zászlójukra tűző forradalmak sűrűjében. Talán legpregnánsabb példája ennek a Nagy Francia Forradalom.
Amikor a mi 1956-os forradalmunkat próbálják egyre több oldalról kikezdeni, lejáratni, sőt besározni, - jó lenne e körök számára levetíteni a Francia Forradalom kétszáz éves jubileumának párizsi szemkápráztató ünnepség-sorozatát majd visszatérni a hétszáz év előtti eseményekre:
Anatol France írja: (Az istenek szomjaznak, 195. old).
"A rémuralom hónapról hónapra nőtt. A részeg porkolábok, vérebeiktől kísérve, az egyik cellából a másikba mentek, vitték a vádiratokat, kicsavart neveket üvöltöztek, felébresztették a foglyokat, és húsz kijelölt áldozatra vadászva, kétszázat is megrémítettek. A véres árnyaktól nyüzsgő folyosókon minden nap, egyetlen zokszó nélkül ment át húsz, harminc, ötven elítélt, aggastyán, nő, serdülő ifjú, akik olyan különböző jelleműek, érzelműek, eredetűek voltak, hogy az ember már-már arra gondolt: sorshúzással szemelték ki őket."
- Ha a Rádiónál leadott első sortűz, a parlamentnél elkövetett esztelen vérengzés, és az ország számtalan pontján provokált, békés, fegyvertelen tűntetők elleni brutális akciók retorziójaként guillotine-okat állított volna fel forradalmunk "fűrészporba a fafejekkel!" jelszóval, akkor is, és még kétszáz esztendő múltán is a nemzet legnagyobb ünnepe, szabadságának fényes záloga lett volna ez a két hét!
Hallgassuk csak a Francia Forradalom ideológiáját: (A. France: Az istenek szomjaznak, 224.old.):
"Hogyhogy! A régi állam, a szörnyű királyság, úgy biztosította hatalmát, hogy évente négyszázezer embert börtönzött be, tizenötezret felakasztott, háromezret pedig kerékbe tört, és most a Köztársaság haboznék feláldozni még néhány száz fejet biztonsága és uralma érdekében? Fürödjünk vérben, de mentsük meg a hazát!"
Véghetetlen magasságból, szellemszemekkel figyelve, csoportkötöttségektől már felszabadultam minden halálhörgés és vérfolyam, rettegés és iszonyat kegyelmi ténnyé szelídül. Az egyik csoport számára ösztönének és indulatainak kiélési lehetősége válik valóra, a messzebbtartók számára az átélés, a törlesztés, az áldozatvállalás útja tárul ki. Így lesznek az ördögi praktikák a felemelkedés lépcsőivé; katasztrófák, háborúk, tömegpusztító járványok, a kárma és kegyelem törvényének végrehajtóivá, Augiász istállója kitakarítva várja, hogy megszülethessék benne az isteni gyermek. Így hordjuk génjeinkben az altamírai barlang falára felrótt első élményeinket, s az emberiség egyetemes világtörténetét.
- József Attila írja (A Dunánál):
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem."
--- * ---

- Hogy bizonyos intellektuális mozgalmak, politikai csoportosulások hatalmi szerveződések mennyire a valóságos szellemi haladás előképei és iskolái, arra azok az azonosságok mutatnak rá, melyekkel térnyerésükhöz meg kell harcolniuk, s mely harcokat és küzdelmeket az isteni tanítások elkötelezettjeinek életéből jól ismerjük. Elnyomást és üldözést, nélkülözéseket, s nem egy esetben a mártíriumot magát; s mindezt egy téveszméért, egy áligazságért, vagy igazságnak vélt és hitt ügyért. De azok, akik ezt az iskolát végigjárták, ott helytálltak, - a legnagyobb feladatok elvégzésére is képesek lesznek, ha az egyetemes isteni igazság felismerésére eljutnak.
Korunk, - amely szerényen ugyan, - de megalkotta a maga Krisztus-képét, - az ördögatya portréiból és zsánerképeiből galériákat lenne képes megtölteni. Ameddig törvénytelenséget követ el az ember, addig a törvény uralma és hatalma alatt áll!
Pál apostol Zsidókhoz írt levelében mondja: (9,22.)
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat."
Ez a tisztogatás folyik évezredek óta, s hogy korunkban, a magunk életében is, ennyi vérfürdőt kellett átélnünk, fogalmat alkothatunk földünk szellemi köztisztasági állapotáról, s arról a bűnmennyiségről is, melynek eltávolításához ilyén töméntelen vérre van szükség.
Ezt a törvényszerűséget ismerte fel Petőfi, ki Naplójában azon kesereg, hogy a forradalom, ahelyett, hogy végrehajtotta volna reformjait, most a hatalommal egyezkedik, s türelmesen várja a császári háztól, ígéreteinek teljesítését.
(1848. ápr. 1.):
- "Ne keveredtek volna csak jámbor, békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, kik kezdeni mertek, nem esett volna e csorba dicsőségünkön!... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronként vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, majd kétannyit követel."
Korunk államai, melyek a vérontást különböző intenzitású fejcsóválással szemlélik, legalábbis mindig azok, akik éppen nem vesznek benne részt, gondosan megváltogatva, kinek kit áll jogában öldökölnie. Azonban erkölcsi felháborodásuk teljes súlyával lépnek fel akkor, ha érdekeiket valaki megsérti, és egyben biztosak, hogy gyengébbek náluk!
Ha boldog béke köszönt be egy-egy rövid időre, ördögatya gondoskodik róla, hogy gyermekei meg ne feledkezzenek alapvető kötelességükről, egymás lekaszabolásáról. Az a szórakoztató-ipar, mely termékei kilencven százalékában úgynevezett akciófilmeket gyárt, melynek tulajdonképpeni főszereplője a pirotechnikus, és nézője a piromániás, csak néha engedi át a váltóbotot egy-egy békésebb horror számára. Ennek a kisöccse a krimi, már csak tanácstalanul ácsorog, hogy mivel is hívhatná fel a figyelmet magára. A sci-fi, amely a fantázia segítségével új világokba, szebb korokba röpítette az örök álmodozókat, most, megállás nélkül, gonosz és gyilkos bolygók, földünk elleni támadásáról tudósítanak.
- Mikor már az égre is tekinthetnénk, egyre csak a kútba bámulunk.
Sportjaink egyre inkább gladiátor-játékokhoz kezdenek hasonlítani. Ön és közveszélyesek lettek.
Korunk zenéjéből eltűnt a piano, a konszonancia, a dallam, - képeinkről az ábrázolás tárgya és a színek harmóniája, s ha valahol hiányukat panaszolod fel, elnézően mosolyognak: - hol él ez az ember?
Az ördögatya világunkra teríti köpenyét, hogy az eget is olyannak lássuk, amilyen a köpenye bélése: - mert e köpeny alatt a szépség és tisztaság, a békesség és az igazság szüntelen öldöklése folyik.
Van-e bennünk annyi erő, hogy e harsogásban legalább mi csendben legyünk, a küzdelem árjában biztos gátat emeljünk a béke szigetének, s a kakofóniában megüssünk egy tiszta hangot?
El tudjuk e vonatkoztatni életünket időnként az úgynevezett valóságtól, hogy ördögatya köpenyszárnyai alól ki-kitekintve, az igazi valósággal legyen találkozásunk?
- Vadászkutyánk kimerülten visszatért a mába, ugyanazon vérvonalon, melyen a múltba távozott; - meddig kell még ezt az ösvényt szimatolnia? Mit is kezdjünk kedvenc világunkkal és az ő szépséges történetével? Okosabbak lettünk-e, kiismertük összefüggéseit, megoldottuk titkait?
Nővérem gyakran idézte az Ember Tragédiájának londoni színéből e két sort: s nem véletlenül Madách e szavakat a "Nyegle" szájába adja:
"Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
most a valónál mind elámulunk."
Miért nem vesszük észre Isten döngő lépteit történelmünkben?
Petőfi, ki üstökösként tűnt fel és üstökösként veszett nyoma, - maga volt a forradalom, a haladás, a jövő; - így tartjuk számon, így él lelkünkben. De valahol magánya csendjében, naplóját írva, megfejti a titkot: (Napló 1848. ápr. 19.)
"Republikánus vagyok vallásosságból is".
A monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását, s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom, miképp fejlődik, látom az utat, amelyen megy. Ő lassan halad, minden száz vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sietne? Hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen... a monarchiából a respublikába. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen?
Nem! Leborulok méltóságos színe előtt, fölkelek megáldva, belefogódzom szent palástjába, és követem dicsőséges nyomdokát.


Írta: Kuklis Géza
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Electronic Anthology Project - IV.
  2017-06-27 16:44:29, kedd
 
 


Bad Company - Refuge
Audio - No Soul
Capone - Tudor Rose
Future Signal - Kill Switch
Future Signal - Existance
Future Signal - Incognito
Limewax - Seed
Limewax - Give Up
Technical Itch - Dimensions
Technical Itch - Darkhalf
Technical Itch - Mortex
Technical Itch Feat. MC Jakes - Soldiers VIP
Technical Itch & Decoder - Abduction
Ayron - Nightmare Complex
Ayron - Murderbot
Ayron - Dark Master
Current Value - Grey Steel (Rework)
Current Value - Quantum Physics
Current Value - Stay Up
Current Value - Crude Chronicles
Link

Genres: Dark Drum And Bass, Darkstep
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 85 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 416 db bejegyzés
Összes: 418 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 113
  • e Hét: 674
  • e Hónap: 2011
  • e Év: 2011
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.