Regisztráció  Belépés
eposz.blog.xfree.hu
Enneagram: 5-ös (Merkúr: Szűz: Föld) 6-os 8-as (Nap: Oroszlán: Tűz) 9-es Képes vagyok rá, ura vagyok a helyzetnek. Nem vitatkozok. Lauter Szabolcs
1987.09.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Holografikus Univerzum - Matrix
  2017-06-29 11:06:31, csütörtök
 
  Dienes István - Mi várható a felébredés vagy a megvilágosodás után?
Dienes István - Holografikus világkép
Dienes István - Mi az a holografikus univerzum? (Új)
Dienes István - Útban a tudatműködés fizikája felé
Dienes István - Az Élő Hologram, a Lélek és a lelki folyamatok lehetséges fizikai leírása
Dienes István, Jakab István - A felébredés tünetei
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
János Evangéliuma - Elemzés
  2017-06-27 21:09:26, kedd
 
  "Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja."
(János ev. 8,44.)

31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37.
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38.
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39.
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41.
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42.
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44.
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46.
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47.
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
48.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
49.
Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
50.
Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
51.
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
52.
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54.
Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55.
És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
56.
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57.
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58.
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59.
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

János Evangéliuma 8. rész

Talán azért figyeltem fel és álltam meg János evangéliumának olvasásakor a 8. rész 44. versénél, mivel napi aktualitása vitathatatlan volt. S különös, hogy először a vers második részéhez fűződő gondolataimat írtam le, mivel úgy éreztem, életünk, világunk vészes szellemi légszomjának kórokozója - a hazugság. Évek teltek el, míg újragondoltam az evangélium jézusi szavait, és szükségesnek, elengedhetetlennek tartottam a vers első része feletti elmélkedést is, hiszen itt félreérthetetlenül nevesítve van e fojtó légkör előidézője - az ördögi szellem!
Ezért most, a szöveg eredeti sorrendjét szeretném követni.

Ha egy vérbeli vadászkutyának az orrát frissen kiontott embervér fölé tartanánk, (Földünk számos pontján, szinte szakadatlanul), úgy ez a kutya tétovázás és kitérők nélkül, úgy rohanna végig az emberiség egyetemes történetén, hogy alig-alig lennénk képesek követni nyomát. Ha a mondák, legendák, szimbólumok útját követné, csak Kain lábainál ülne le lihegve, nyelvét lógatva, hogy kifújja magát kicsit; - ám, ha természettudományos beállítottságú lenne, úgy a Neander-völgyében vagy a Cro-Magnon-i barlang táján kellene ügyesen kitérnie egy-egy bunkócsapás elől, melyre egyébként is méltatlan lenne, hiszen ezt ember embernek szánta, s hogy jön ahhoz egy kutya, hogy megzavarja az emberiség egyetemes fejlődéstörténetét?
Nincsenek ismereteink arról sem, hogy Ádám ősapánk féltékeny természetű lett volna, de hogy elsőszülötte az ördögatyától származott, azt az Ige is bizonyítja: "emberölő volt az kezdettől fogva." - Azzal, hogy Kain félreérthetetlen módon adta tudtára öccsének miként vélekedik a protekcionizmusról, - máris vérrel jelzett ösvények nyíltak, az elkövetkezendő évezredeken át turistáskodó emberiség számára, kedvenc kirándulóhelyei felé, - az Édentől keletre. S ha belegondolunk, hogy az idő tájt az átlag életkor nyolc-kilencszáz évre volt tehető, úgy Káinnak elég ideje maradhatott eszméinek és módszereinek propagálására.
Nem ismerjük azokat a vitézkedő és ősidőktől fogva hírneves istenfiakat sem, akik Kain leányaival kötött rangon aluli házasságaik révén oly sikeresen terjesztették e1 a földön az erőszakot és gonoszságot. A Szentírás így folytatja: "... megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében"; (Móz. I. 6,6.) - s tegyük hozzá, nemcsak megszomorodott, de könnyekre is fakadt: - ez volt az özönvíz! Noé istenfélelmével együtt átmenekítette a bárkájába fogadott állatokkal együtt mindazokat az ösztönöket, tulajdonságokat, indulatokat, melyek a degradálódott emberiségnek az állatvilágba materializálódott erői voltak. Az özönvíz utáni emberiség, felrúgva vegetáriusi hagyományát, húsevővé lett, s megkezdődött a mészárlásnak és vérengzésnek mind a mai napig meg nem szűnő gyakorlata.
A sorrend igen egyszerű és katonás: állat az állatot, állatot az ember falta fel, - néha fordítva, - míg végül az ember az embert kapcsolta be e táplálék-láncba, de mivel ez nem elégítette ki gusztusát, megmaradt puszta legyilkolásánál. E láncba végül csak azért kellett bekapcsolni a szegény növényevőket is, mert ha a húsevők körbe ették volna egymást, lakatlanná tették volna a földet.
Valóságos és költött történetek mutatnak rá az ember és a véráldozat rejtélyes, misztikus voltára. Ha az indulatainak és primitív ösztönvilágának kiszolgáltatott emberek tetteit vizsgáljuk, még csak elboldogulunk a magyarázattal, de mit gondoljunk, amikor ezt olvassuk:
Mózes megölt egy egyiptomi férfit,
Illés lemészárolta a Baal-papokat,
Dávid, Góliát fejét vágta le, majd megölette Uriást,
Judit, Holoferneszt rövidítette meg egy fejjel, majd ezt egy kis kosárkában magával vitte;
- vagy tekintsünk Péter apostolra, aki Jézus elfogatásakor a Gecsemáné kertben kardjával kis híján levágta Málkus fülét, fejével együtt.
- s ők mindnyájan az Úr kiemelkedő szolgái voltak.
Mikor Jézus tanítványai egy samáriai faluban nem kaptak szállást, így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk: - szálljon le tűz az égből és égesse meg őket?"
Jézus feléjük fordult és így szólt:
"Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek..." (Lukács 9,54-55.)
Ha ők nem tudták, vajon mi tudjuk-e, amikor megfellebbezhetetlen ítéleteinket kimondjuk, - s ha valaki nem ad szállást ismereteinknek, gondolatainknak, elképzeléseinknek, - kérdés nélkül zúdítjuk rájuk az ég minden tüzét és nyilait;
- Vajon milyen lélek lakik bennünk?
Ha ilyen nehéz, súlyos kérdésben, mint az emberölés, valamilyen "rendet" kívánunk teremteni, vagyis feltárni e cselekedetben is jelenlévő hierarchiát, érdekes világ tárul elénk: - szeretjük ezt a kérdést távol tartani magunktól, - úgy gondolva, hogy ez valahol az emberi indulatok ősállapotában tenyészik csak, s így nincs már vele semmi közösségünk.
Tekintsük át e hierarchiát, vagyis emberölés egyéni indítékból:
- nyereségvágyból, előnyszerzésből, hatalomvágyból;
- haragból, bosszúból, féltékenységből;
- politikai, vallási, más egyéb fanatizmusból;
- az öngyilkosság, (reménytelenség, céltalanság, kilátástalanság miatt)
- önvédelemből;
- valakinek vagy valakiknek védelme érdekében, végül
- önfeláldozásból, mert "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (Ján. ll,13.)

Láthatjuk, hogy az emberi lélek legmélyebb bugyraitól elindulva, a legmagasabbrendű áldozatig ível e spektrum. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs olyan negatívum, melynek megjelenési formája végén, annak szellemi szubsztanciájaként ne mutatkozna meg az az alapvető törvény, hogy: nincs dualizmus, - csak isteni hatalom létezik!
Nincs fény és árny, csak fény van és annak hiánya, nincs jóság és gonoszság, csak a szeretet hiánya létezik. Nincs isteni és ördögi világ, csak az isteni, és az attól való eltávolodás. Ördögi létállapotok vannak, de nincs ördögi kozmosz!
Földünk legszörnyűbb korszakaiban, amikor elmondhattuk, hogy ez már maga a pokol, - számtalan csodás eseménnyel, nagyszerű egyéni helytállással, önfeláldozó gesztussal találkozhattunk, s ez szüntelen isteni beavatkozásra, a mindig jelenlévő kegyelmi erők működésére mutatott. Ha létezne kettősség, úgy ennek fordítva is igaznak kellene lennie. A mennyei világok rendjét, biztonságát a szellemi fajsúly-törvény biztosítja; - s még valami, amire számtalan esetben felfigyeltem, de megmagyarázni nem tudtam, mivel ez az emberi gondolkodás számára érthetetlennek tűnik:
- Míg logikusnak tartottam, hogy Ádám így szól: "Meghallottam hangodat a kertben, s megijedtem." (Móz.I. 3,10.)
Természetes, hisz megszegte az isteni parancsot, evett a tiltott fa gyümölcséből, s számíthatott a következményekre.
Vagy amikor a gadarai megszállott, Jézust megpillantva leborult előtte és felkiáltott:
"Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem." (Márk 5,7.) (Különös, hogy az Istenre kényszeríti az Isten fiát!)
Az ördögi lelkület elviselhetetlennek érzi az isteni jelenlétet, szenved, úgy érzi, megsemmisül közelében. De nem ilyen érthetőek a továbbiak:
Én vagyok atyádnak Istene, szól az Úr hangja a csipkebokorból:
"Ekkor elrejté Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre." (Móz.II. 3,6.)
Hogy elkápráztatta a fény, s, ezért takarta el a szemét, ez érthető, tiszteletből és alázatból nem nézett fel, -így logikus, de miért félt?
Dániel írja le látomását:
"És emberi hangot hallottam..., mely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt. Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére és arcra borultam." (Dániel 8,16-17.)
Miért rémült meg Isten prófétája, mikor tudta, hogy Isten angyalával áll szemben, s mennyei látomásban van része? A pásztorok Jézus születésekor nyájukat őrizték a mezőn:
"És az Úr angyala megjelent nekik körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk." (Lukács 2,9.)
Ha az Úr dicsősége nagy félelemmel jár, mégiscsak biztonságosabb számunkra ez a jóval kisebb dicsőség. Ki földi dicsőségben részesül, az örül, úszik a boldogágban és esze ágába se jut, hogy nagy félelem után sóvárogjon.
János apostol, a kedves tanítvány, aki az utolsó vacsorán a Mester keblén nyugodott, nap mint nap együtt járt vele, így ír a Jelenésekben: láttam az Emberfiához hasonlót:
"Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott." (Jel. 1,17.) És sorolhatnánk a példákat tovább anélkül, hogy közelebb jutnánk a megoldáshoz. Miért viselkednek apostolaink és prófétáink, akik maguk is az Úr szolgái, a menny küldötteivel szemben úgy, mint amikor egy pigmeus először pillantott meg fehér embert?
Biztos, még legmerészebb fantáziánkkal sem lennénk képesek megközelíteni azt az erőt és hatalmat, melyet egy-egy ilyen mennyei küldött képvisel. Egy szökőár, vulkánkitörés, mely képes elsodorni szigeteket, városokat, emberek ezreit, csak egy fáradt rezdülés, egy szupergalaxis vezérlő géniuszának kezében. Kiejtjük ezt a szót, hogy fényév, de reménytelen vállalkozás lenne realizálni ezt a távolságot. Mit kezdjünk akkor csillagok milliárdjaival, s a tér végtelenségének absztrakciójával?
Közel hozza e számunkra ezeket az arányokat Heinrich Schmidt világórája? Az ember földünkön való megjelenését kb. kétszáznegyvenezer esztendőre teszi; ha ezt egy óra számlapján elosztjuk, úgy minden óra húszezer évet szimbolizál s minden egyes perc háromszázharminchárom és egy harmad évet. Az első tizenegy és fél óráról semmiféle feljegyzésünk nincsen. Az ősi babiloni-egyiptomi kultúra a tizenkét óra előtti húsz percre tehető, az antik görög filozófia és tudomány a tizenkettő előtti hét percre, míg a gőzgép fél perccel tizenkettő előtt született. A modern világ tudományos csodái, ipari forradalma, az anyag felbontása az utolsó másodpercek produktuma csupán.
Most éljük bele magunkat abba a gondolatba, a végtelen tér, a mérhetetlen idő, felfoghatatlan erő és hatalom, e mennyei küldöttek jelenében, birtokában, hatókörén belül léteznek s mind a fenti óriások és lenti porszemek - az Isten tenyerén!
Mindezt csak eltakart szemmel, erőtlenül térdre hullva, félelemmel és rettegéssel lehet megközelíteni. Így érthető, hogy a mi Istenképünk miért az öreg, jóságos, szakállas bácsi, - a kis háromszöggel a feje fölött; - ő tökéletesen betölti hivatását jelenlegi ismereteink, szellemi állapotunk, felfogó képességünk számára. S Tőle még csak félnünk sem kell!
Ha mindezt végiggondoltuk, képet kapunk arról, mennyire valós a mi egész Istenfélelmünk.
Lépjünk tovább az emberölés hierarchiájának útján. Tekintsük át az emberölés közvetett formáit, vagyis amikor valakit késztetnek vagy kényszerítenek erre:
Befolyásolással (pl. pénzzel, - ez a közönséges bérgyilkosság);
Zsarolással (valaki számára olyan helyzetet teremteni, melyből csak ilyen áron szabadulhat);
Hatalommal (a kiszolgáltatottak feletti szabad rendelkezéssel, pl. gladiátor-játékok);
Katonai fegyelemmel (ez ugyan lehet önkéntes vállalás is, de általában ez törvényes kényszerítés);
Megtévesztéssel (ez az elvekkel, ideológiákkal, propagandával való visszaélés).

Ismerjük a hamis ideák fetisizálásával hipnotizált emberek, csoportok tevékenységét. Ide tartoznak a kamikázék, vagyis ember-torpedók, akiknek ön- és tömegpusztító fanatizmusát a második világháborúban használták fel és ki! Ugyanebbe a csoportba tartoznak a képzett és hivatásos terroristák, akiknek eredménytelen, értelmetlen, brutális akciói az öncélú, gyilkolás iskolapéldái. De még itt is meg kell tudnunk különböztetni az anarchista típusú terroristát, a hazáját, népét kétségbeesetten védő, önfeláldozó fegyveres ellenállótól, a valódi "hős partizántól"!
Ez a dantei Pokol VII. körének, az Erőszakosaknak hazája, az első és második gyűrű lakói: a vérengzők, akik önmaguk és embertársaik ellen követik el tetteiket.
Nem tetézi-e bűncselekményeiket az az ördögi cinizmus, mely napjainkban dívó gyakorlat, hogy gyilkosságokat, terrorcselekményeket egyesek vagy különböző csoportocskák magukra vállalnak? Tudunk olyan akcióról is, melyet négy-öt csoport is magára vállalt, mintha valami nagyszerű hőstettet kívánnának egymás elől kisajátítani. A közönséges gyilkos eszmei gigantomániája, a vállalt törvénytelenség!
E sort zárjuk a bírói székből kimondott halálos ítéletekkel.
Már Kossuth Lajos azt írta: "A gyilkosságot bírói székben is gyilkosságnak tartom." Kirívóan brutális bűncselekmények esetében magunk is hajlunk a legsúlyosabb retorzió alkalmazására; a társadalmi nyomás ezeket szinte kikényszeríti. De a halálos ítéletek lehetősége és gyakorlata szabad utat nyit torz rendszerek, vérszomjas hatalmak, paranoiás bírák és bíróságok számára, bárkinek elpusztítására. Abban teljesen biztosak lehetünk, hogy mindig lesznek jogászok és paragrafusok, melyek mindezt jogosnak és törvényesnek fogják feltüntetni.
Itt már olyan dzsungelben kóborlunk, melyből magunktól szinte reménytelen a kiutat megtalálni. Amíg érdek és szempont keresztezi egymást, annyi vétkezés és felmentés hozható fel egyes esetekre, hogy megfelelő szellemi rálátás nélkül számtalanszor elbuknánk állásfoglalásainkban, ítéleteinkben.
Vegyük a háborúk kérdését: már itt mennyire megoszlanak a vélemények. Hallottunk igazságos és igazságtalan háborúkról, hódító és honmentő hadjáratokról. A társadalom az ezernyi érv, hatás, propaganda következtében úgy megzavarodik, hogy számtalan esetben képtelen felfogni a valóságot. Miközben úgy érzi nagy és nemes célokért küzd és vérzik, - közönséges eszközzé válik silány kontárok kezében. - Egy fényesnek hirdetett vagy hitt jövő érdekében feláldozott generáció sorsa semmivel sem jobb, igazságosabb és méltányosabb, mint a verembe ejtett farkasé, a hurokba szorult nyúlé vagy a lépre csalt madáré!

Világunk paradoxona az is, hogy a háború-ellenes, úgynevezett pacifista mozgalmakat számtalan esetben a legreakciósabb, konzervatív erők menedzselik. Egyszer már idéztem nektek Benedek Marcell megállapítását:
"Az emberek békevágya nem más, mint a birtokban lévők félelme a változástól!"
A vérontás, brutalitás felszínes, reklám-ízű elutasítása semmit nem segít e probléma megoldásában. Minden háború a játszótéren, a homokozóban kezdődik, ahol az egyik gyerek a másik kezéből csavarja ki annak játékát, vagy amikor fejbevágja társát a kislapáttal; vagyis minden ellentét és ellenségeskedés az emberi természetből, a lélek negatívumaiból táplálkozik.
Karinthy Frigyes elkeseredetten írja: (Az író becsülete. 133.old.)
"Új jelszó kell elvtársaim - a "Le az embermészárlással!" kevés, bármilyen szépen hangzik. Más, jobb századokban, mikor nemcsak az emberrel, hanem az ő eszméivel is foglalkoztak, nem kellett volna magyarázni, hogy van, ami nagyobb bűn az ölésnél, van, ami rosszabb a halálnál: s ennek a neve "szolgaság!"
Karinthy csak egy dologban tévedett, amikor azt írta: "más, jobb századokban", mert azt kellett volna írnia: más, jobb világokban.
Ne végy történelmi kronológiát a kezedbe, mert nem juthatsz más következtetésre, mint H.G. Wells, aki azt írta a "Világtörténelem alapvonalai"-ban, hogy "világunk történései nem a história, hanem a kriminológia lapjaira kívánkoznak!"
Vég nélkül sorolhatnánk neveket, nevezetes csatákat, s e nevekhez fűződő nevezetes vérfürdőket, embermészárlásokat. Ezredéveket mérnek föl leírásaink, lexikonjaink, statisztikáink, s ezeket vízhatlan papíron, viharálló kötésben kellene megjelentetni, hogy a vér el ne áztassa lapjait, a könny ki ne kezdje fedelét.
Krisztus előtt 800-ban kezdték el építeni Karthágót, hogy rövid időn belül észak-afrikai hatalmi központtá, városállammá, a Földközi-tenger urává nője ki magát. - Egyet lapozunk - nem telt még el ezer esztendő, s három kimerítő pún-római háború befejezéseként Karthágót a rómaiak lerombolják, a romokat besózzák, hogy élet ott ne születhessen újra, hatalmát átadva a feledésnek vagy az emlékezésnek. Mit őriz meg e történésből az emberiség? Tanulságokat, tapasztalatokat, felhasználható eredményeket? - Szó sincs róla!
Sokkal lényegesebb megjegyezni valója volt a históriának: - elsősorban Cato halhatatlanná lett rögeszméjét rögzítette: "Mindenekfelett az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani!", másodsorban a Guiness Rekordok könyve híján egy turista-teljesítményt: mikoris Hannibál, nevezetes elefántjaival megmászta a Pireneusok hágóit.
Kövessük Nabukadnezárt hódításainak, pusztításainak útján vagy térjünk vissza vele, a babilóniai fogságba hurcoltakkal, a reményt vesztettek ezreivel? Vitézkedhetünk Periklész háborúiban, s győzhetünk Nagy Sándorral az egyiptomi hadjáratban; állást foglalhatunk: Spartacus forradalmár volt-e vagy csak lázadó rabszolga; az eredmény egyre megy: a Via Appia mentén végtelen mérföldeken át felállított égő szurkos keresztekre felfeszített hatezer gladiátor halálhörgése.
Mikor lesz és hol van vége az ördögi-emberi szörnyűségeknek?
Időszámításunk fordulópontja, ahonnan már nem hátulról visszafelé számolunk de emelkedő számsorrendben, Jézus Krisztus születése. S hogy ez is csak olyan igazi emberi történet legyen, a szakértők Jézus születését Krisztus után 4-re teszik.
Jézus élete, tanítása, halála új világkorszakot indított el, s amilyen mértékben nőtt a szeretet hitvallóinak tábora, úgy nőtt a gyűlölet is ellenük. A legmagasabb rendű tanítás terjedését a legsötétebb ördögi erők próbálták feltartóztatni. A keresztényüldözéssel olyan vérengzés vette kezdetét, s tartott három évszázadon keresztül, melyre nem volt még példa a történelemben. De minden mártír helyét tízannyi hívő töltötte be.
Az ördög nem azért ördög, hogy ne vette volna észre, önmaga ellen szervezkedik; - ezért utánanézett a legkézenfekvőbb megoldásnak: beköltözött az egyház falain belülre.
Wells így ír: (A világtört. alapvon. 407. old.):
"A kereszténység, szinte kezdettől elvesztette prófétai és teremtő jellegét. Az emberáldozat ősi hagyományai keveredtek tanaiba, a mitraizmus vérrel tisztító szertartásai, a papoknak az emberi társadalommal egyidős befolyása, s az istenség szerkezetének bonyolult elméletei. Az etruszk főpap véres ujja magyarázta názáreti Jézus tanításait, melyeket az alexandriai görögök bonyolult nyelve tett nehézkessé."

Az ördög hamar otthonossá tette az Egyházat hívei számára. A világi befolyás, hatalom megkaparintásához - a hatalom, a vagyon, a köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő személyek megtérítése volt az első lépés. Amikor kellő érv és lelki ráhatás nyomán a kiszemelt áldozat belátta esendő, bűnös voltát, jó keresztény módjára gyóntatójára bízta a döntést hatalmi ügyekben, s egyházára vagyonának kezelését, máris bent ültek ördögatya káderei a vagyonban és hatalomban, körülvéve elbűvölt személyekkel, elkábított tömegekkel. Adódott egy még egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldás is: mivel a vagyonban és hatalomban ülők ritkán kerültek ki a hit és szeretet, az életszentség felé törők élcsapatából, - így e nagyszerű emberek egyszerűen magukra öltötték a főpapi ornátusokat, fejükre rakva a tiarát, máris a föld és a menny urainak érezhették magukat. Már csak egy feladat maradt hátra: leszámolni néhány forrófejű reformerrel és forradalmárral, akik holmi Jézus nevében protestáltak, s megtörni az ellenállás minden formáját.

Ezzel született meg az inkvizíció rózsaszín elmélete és vérvörös gyakorlata!
A valóságos és szellemi arisztokráciát a kristályosnak tűnő ideológia nyűgözte le, a nép tömegeit viszont a gályapadok láncai és bilincsei.
Voltaire szerint (Filozófiai ABC 206. old.) - bár szent Domonkost tartják az inkvizíció megalapítójának, figyelembe kell vennünk a szent Hivatal hites történészének, Luis de Páramonak elméletét, ki szerint maga a Jóisten volt az első inkvizítor;
- Mikor a Paradicsomban elhangzott az "Ádám! hol vagy?" - ezt úgy is felfoghatjuk, hogy ez volt az idézés, amivel az első emberpárt ítéletre állították elő; - hogy Ádámra és Évára bőrgúnyát parancsolt az Isten, ez azonos volt az eretnekekre húzott csuhával, a Sanbenitóval. Miután bizonyítást nyert Ádám eretnek volta, megfosztották minden vagyonától és kiközösítették a paradicsomból, még örülhetett, hogy ilyen olcsón megúszta, hisz Sodoma és Gomora lakóinak bezzeg milyen árat kellett fizetniük eretnekségükért.

A pápák isteni jogon voltak inkvizítorok, s ezt a jogukat ruházták rá Szent Domonkosra. Luis de Páramo precíz ember lévén, statisztikát is állított össze az inkvizíció tisztogatásairól: - ebben több mint százezer kivégzettről tud, nem beszélve a megkínzottakról, gályára hurcoltakról, a földalatti kazamatákba életfogytiglan bezárt élő-halottakról, - Isten nevében!

Illusztrációként megemlíthetjük, hogy assisi Szent Ferenc halála után rendjét átszervezték, megszüntetve a kötelező szegénység és szolgálat előírásait. Azokat a szerzeteseket, akik ragaszkodtak az eredeti rendhez és életformához, üldözni kezdték. Többeket megkorbácsoltak vagy börtönbe vetettek egyiküket meg is ölték. Bernát testvér, Szent Ferenc első követője, egy teljes évig bujkált a közeli hegyekben, mert a rend urai halálra üldözték.
(Wells: A világtörténelem alapv.)
Betetőzésül: 1318-ban, nem egészen száz évvel Szent Ferenc halála után, négy ferencrendi szerzetest eretnekség címén, Marseillesben máglyára ítéltek és megégettek.

Az emberölés hierarchiájának lépcsőin egyre tovább haladva, csiszoltabb módszerekre, észrevehetetlenebb gyakorlatra bukkanunk:
- Ezek az emberölés álcázott módjai:
A hagyományos életforma megtagadása és az élettérből való kiszorítás által: (E körbe tartoztak az Afrikából rabszolgaságba hurcoltak, az egyre elviselhetetlenebb helyre, körülmények közé szorított indiánok, a nagy természeti kincsek lelőhelyein élő őslakosság).
El- és megnyomorítás által: (Ez a munka- és büntetőtáborok, lágerek és gulágok világa).
Elhallgatott és eltitkolt veszélyeket rejtő munkahelyek teremtésével (uránbányák, atomkísérleti telepek, hadi- és vegyiüzemek, Csernobil, Tengíz stb.).
Az egyéniség kibontakozásának megakadályozása által (falanszter, bolsevik, fasiszta, náci életforma, vallási bigotéria, globalizmus).
A nemzeti, vallási, nyelvi identitás elfojtása által.

Sütő András ószövetségi erővel idézi meg Erdély nagy szellemeit, s viszi az Úr elé panaszát az erdélyi magyarság nyelvének üldözése és megnyomorítása miatt: (Engedjétek hozzám jönni a szavakat, 155. old.)
"...kiáltásunk halld meg Isten, vedd füledbe a mi könyörgésünket; lelkünk színéig érnek már a fullasztó vizek: apaszd Uram a mi nyomorúságunkat, engedd szóhoz jutni szánkban az éneklést; kétfelé választhatnád még egyszer a tengert: de jobb kezed kebeledbe dugva, nem látjuk már jeleit erődnek, s közöttünk immáron nincsen próféta. Átkaink özönvize után, ki fogja hát szárnyára bocsátani a reménység és megnyugvás galambseregét? Mindhiába, hogy szavunk, mint a kohókban tisztított, hétszer csapolt ezüst, nyelvünk, a galambszárny-szépségű, árvaságra ítéltetik, mert közöttünk immáron nincsen próféta."
A reménység kiölése által (A kilátástalanság, pesszimizmus, nihilizmus körülményeinek megteremtése által, a depresszió légkörének kialakításával, árvaházakban, szociális otthonokban, börtön-viszonyokban).

Végül:
A magzatgyilkosság. Már világméretű ez a probléma, hisz a legkérlelhetetlenebb tiltástól a művi terhesség-megszakítás teljes szabadságáig terjed. S természetesen itt is egy teljesen groteszk helyzet alakult ki. A teljes tiltás mellett az a katolikus egyház kardoskodik, melynek papjai nem nősülhetnek, így családot sem alapíthatnak, nem vállalhatnak részt a gyermekáldás elfogadásában és a gyermeknevelés terheiben sem. A teljes szabadság mellett viszont olyan liberális körök érvelnek, a személyiségi jogok sérthetetlensége címén, melyek ezzel az állásfoglalásukkal éppen az élet jogának sérthetetlenségét veszik semmibe. Arról már ne is beszéljünk, hogy alapvetően arról folyik most jogi vita, mikortól számít az ember embernek; már magzati állapotában vagy csak világra jötte pillanatától? Mennyire leegyszerűsödhetnének ezek a kérdések a valóságos szellemi háttér ismeretében.
Bizonyára megfigyeltük már, hogy mindig a világ leghaladóbb eszméit sajátítja ki, vagy inkább megpróbálja kisajátítani az ördögi szellem: - ezért épült be az egyházba és az egyházakba, s ezért tüsténtkedik a társadalmi haladást zászlójukra tűző forradalmak sűrűjében. Talán legpregnánsabb példája ennek a Nagy Francia Forradalom.
Amikor a mi 1956-os forradalmunkat próbálják egyre több oldalról kikezdeni, lejáratni, sőt besározni, - jó lenne e körök számára levetíteni a Francia Forradalom kétszáz éves jubileumának párizsi szemkápráztató ünnepség-sorozatát majd visszatérni a hétszáz év előtti eseményekre:
Anatol France írja: (Az istenek szomjaznak, 195. old).
"A rémuralom hónapról hónapra nőtt. A részeg porkolábok, vérebeiktől kísérve, az egyik cellából a másikba mentek, vitték a vádiratokat, kicsavart neveket üvöltöztek, felébresztették a foglyokat, és húsz kijelölt áldozatra vadászva, kétszázat is megrémítettek. A véres árnyaktól nyüzsgő folyosókon minden nap, egyetlen zokszó nélkül ment át húsz, harminc, ötven elítélt, aggastyán, nő, serdülő ifjú, akik olyan különböző jelleműek, érzelműek, eredetűek voltak, hogy az ember már-már arra gondolt: sorshúzással szemelték ki őket."
- Ha a Rádiónál leadott első sortűz, a parlamentnél elkövetett esztelen vérengzés, és az ország számtalan pontján provokált, békés, fegyvertelen tűntetők elleni brutális akciók retorziójaként guillotine-okat állított volna fel forradalmunk "fűrészporba a fafejekkel!" jelszóval, akkor is, és még kétszáz esztendő múltán is a nemzet legnagyobb ünnepe, szabadságának fényes záloga lett volna ez a két hét!
Hallgassuk csak a Francia Forradalom ideológiáját: (A. France: Az istenek szomjaznak, 224.old.):
"Hogyhogy! A régi állam, a szörnyű királyság, úgy biztosította hatalmát, hogy évente négyszázezer embert börtönzött be, tizenötezret felakasztott, háromezret pedig kerékbe tört, és most a Köztársaság haboznék feláldozni még néhány száz fejet biztonsága és uralma érdekében? Fürödjünk vérben, de mentsük meg a hazát!"
Véghetetlen magasságból, szellemszemekkel figyelve, csoportkötöttségektől már felszabadultam minden halálhörgés és vérfolyam, rettegés és iszonyat kegyelmi ténnyé szelídül. Az egyik csoport számára ösztönének és indulatainak kiélési lehetősége válik valóra, a messzebbtartók számára az átélés, a törlesztés, az áldozatvállalás útja tárul ki. Így lesznek az ördögi praktikák a felemelkedés lépcsőivé; katasztrófák, háborúk, tömegpusztító járványok, a kárma és kegyelem törvényének végrehajtóivá, Augiász istállója kitakarítva várja, hogy megszülethessék benne az isteni gyermek. Így hordjuk génjeinkben az altamírai barlang falára felrótt első élményeinket, s az emberiség egyetemes világtörténetét.
- József Attila írja (A Dunánál):
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem."
--- * ---

- Hogy bizonyos intellektuális mozgalmak, politikai csoportosulások hatalmi szerveződések mennyire a valóságos szellemi haladás előképei és iskolái, arra azok az azonosságok mutatnak rá, melyekkel térnyerésükhöz meg kell harcolniuk, s mely harcokat és küzdelmeket az isteni tanítások elkötelezettjeinek életéből jól ismerjük. Elnyomást és üldözést, nélkülözéseket, s nem egy esetben a mártíriumot magát; s mindezt egy téveszméért, egy áligazságért, vagy igazságnak vélt és hitt ügyért. De azok, akik ezt az iskolát végigjárták, ott helytálltak, - a legnagyobb feladatok elvégzésére is képesek lesznek, ha az egyetemes isteni igazság felismerésére eljutnak.
Korunk, - amely szerényen ugyan, - de megalkotta a maga Krisztus-képét, - az ördögatya portréiból és zsánerképeiből galériákat lenne képes megtölteni. Ameddig törvénytelenséget követ el az ember, addig a törvény uralma és hatalma alatt áll!
Pál apostol Zsidókhoz írt levelében mondja: (9,22.)
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat."
Ez a tisztogatás folyik évezredek óta, s hogy korunkban, a magunk életében is, ennyi vérfürdőt kellett átélnünk, fogalmat alkothatunk földünk szellemi köztisztasági állapotáról, s arról a bűnmennyiségről is, melynek eltávolításához ilyén töméntelen vérre van szükség.
Ezt a törvényszerűséget ismerte fel Petőfi, ki Naplójában azon kesereg, hogy a forradalom, ahelyett, hogy végrehajtotta volna reformjait, most a hatalommal egyezkedik, s türelmesen várja a császári háztól, ígéreteinek teljesítését.
(1848. ápr. 1.):
- "Ne keveredtek volna csak jámbor, békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, kik kezdeni mertek, nem esett volna e csorba dicsőségünkön!... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronként vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, majd kétannyit követel."
Korunk államai, melyek a vérontást különböző intenzitású fejcsóválással szemlélik, legalábbis mindig azok, akik éppen nem vesznek benne részt, gondosan megváltogatva, kinek kit áll jogában öldökölnie. Azonban erkölcsi felháborodásuk teljes súlyával lépnek fel akkor, ha érdekeiket valaki megsérti, és egyben biztosak, hogy gyengébbek náluk!
Ha boldog béke köszönt be egy-egy rövid időre, ördögatya gondoskodik róla, hogy gyermekei meg ne feledkezzenek alapvető kötelességükről, egymás lekaszabolásáról. Az a szórakoztató-ipar, mely termékei kilencven százalékában úgynevezett akciófilmeket gyárt, melynek tulajdonképpeni főszereplője a pirotechnikus, és nézője a piromániás, csak néha engedi át a váltóbotot egy-egy békésebb horror számára. Ennek a kisöccse a krimi, már csak tanácstalanul ácsorog, hogy mivel is hívhatná fel a figyelmet magára. A sci-fi, amely a fantázia segítségével új világokba, szebb korokba röpítette az örök álmodozókat, most, megállás nélkül, gonosz és gyilkos bolygók, földünk elleni támadásáról tudósítanak.
- Mikor már az égre is tekinthetnénk, egyre csak a kútba bámulunk.
Sportjaink egyre inkább gladiátor-játékokhoz kezdenek hasonlítani. Ön és közveszélyesek lettek.
Korunk zenéjéből eltűnt a piano, a konszonancia, a dallam, - képeinkről az ábrázolás tárgya és a színek harmóniája, s ha valahol hiányukat panaszolod fel, elnézően mosolyognak: - hol él ez az ember?
Az ördögatya világunkra teríti köpenyét, hogy az eget is olyannak lássuk, amilyen a köpenye bélése: - mert e köpeny alatt a szépség és tisztaság, a békesség és az igazság szüntelen öldöklése folyik.
Van-e bennünk annyi erő, hogy e harsogásban legalább mi csendben legyünk, a küzdelem árjában biztos gátat emeljünk a béke szigetének, s a kakofóniában megüssünk egy tiszta hangot?
El tudjuk e vonatkoztatni életünket időnként az úgynevezett valóságtól, hogy ördögatya köpenyszárnyai alól ki-kitekintve, az igazi valósággal legyen találkozásunk?
- Vadászkutyánk kimerülten visszatért a mába, ugyanazon vérvonalon, melyen a múltba távozott; - meddig kell még ezt az ösvényt szimatolnia? Mit is kezdjünk kedvenc világunkkal és az ő szépséges történetével? Okosabbak lettünk-e, kiismertük összefüggéseit, megoldottuk titkait?
Nővérem gyakran idézte az Ember Tragédiájának londoni színéből e két sort: s nem véletlenül Madách e szavakat a "Nyegle" szájába adja:
"Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
most a valónál mind elámulunk."
Miért nem vesszük észre Isten döngő lépteit történelmünkben?
Petőfi, ki üstökösként tűnt fel és üstökösként veszett nyoma, - maga volt a forradalom, a haladás, a jövő; - így tartjuk számon, így él lelkünkben. De valahol magánya csendjében, naplóját írva, megfejti a titkot: (Napló 1848. ápr. 19.)
"Republikánus vagyok vallásosságból is".
A monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását, s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom, miképp fejlődik, látom az utat, amelyen megy. Ő lassan halad, minden száz vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sietne? Hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen... a monarchiából a respublikába. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen?
Nem! Leborulok méltóságos színe előtt, fölkelek megáldva, belefogódzom szent palástjába, és követem dicsőséges nyomdokát.


Írta: Kuklis Géza
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isten Végtelensége
  2017-06-26 23:45:01, hétfő
 
  1. Az Isten végtelensége

(33.4) 2:1.1 ,,Végtelenség! Nem foghatjuk meg őt. Az isteni lábnyomok nem látszanak meg." ,,Az ő bölcsességének nincsen határa és az ő nagysága megfoghatatlan." Az Atya jelenlétének vakító fénye olyan, hogy az ő alacsonyrendű teremtményei számára úgy tűnik, hogy ,,a felhőben lakozik". Nemcsak gondolatai és tervei kifürkészhetetlenek, hanem az is igaz, hogy ,,nagy dolgokat művel, és csudákat, amiknek száma nincsen". ,,Az Isten fenséges; mi nem ismerhetjük őt, esztendeinek száma sem nyomozható ki." ,,Vajon gondolható-e, hogy lakozhatik az Isten a földön? Íme a menny (világegyetem), és a mennyeknek országa (világegyetemek mindensége) őt be nem foghatják." ,,Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útjai!"

(34.1) 2:1.2 ,,Csak egy Isten van, a végtelen Atya, aki egyúttal hű Teremtő is." ,,Az isteni Teremtő egyúttal az Egyetemes Adományozó is, a lelkek forrása és végzete. Ő a teremtésösszesség Legfelsőbb Lelke, Elsődleges Elméje és Korlátlan Szelleme." ,,A nagy Szabályozó nem hibázik. Fenségben és dicsőségben tündököl." ,,A Teremtő Isten félelemtől és gyűlölettől teljesen mentes. Ő halhatatlan, örökkévaló, önmagától létező, isteni és bőkezű." ,,Mily tiszta és csodálatos, mily mély és kifürkészhetetlen a minden dolgok fenséges Őse!" ,,A Végtelen legkiválóbb volta abban nyilvánul meg, hogy magát adja az embernek. Ő a kezdet és a vég, minden jó dolog és minden tökéletes cél Atyja." ,,Istennél minden lehetséges; az örökkévaló Teremtő az okok oka."

(34.2) 2:1.3 Az Atya örök és egyetemes személyisége elképesztően nagyszámú megnyilatkozásainak végtelensége ellenére ő korlátlanul tudatában van saját végtelenségének és örökkévalóságának egyaránt; hasonlóképpen teljes mértékben tisztában van a saját tökéletességével és hatalmával. Isteni mellérendeltjein kívül ő az egyetlen lény a világegyetemben, aki tökéletes, helyes és teljes képet tud alkotni saját magáról.

(34.3) 2:1.4 Az Atya állandóan és biztosan kielégíti azt a saját maga iránti igény-különbözetet, mely önmaga időről időre való változásából ered a világmindenség különböző részeiben. A nagy Isten ismeri és megérti saját magát; minden elsődleges tökéletességi sajátosságának végtelenül tudatában van. Isten nem egy mindenségrendi baleset; és nem is egy világegyetemi kísérletező. A Világegyetem Fejedelmei kalandos vállalkozásba foghatnak; a Csillagvilági Atyák kísérletezhetnek; a csillagrendszerek vezetői e minőségükben kedvük szerint tevékenykedhetnek; de az Egyetemes Atya a kezdettől fogva szemléli a jövendőt, és az ő isteni terve és örök célja ténylegesen is átfogja és tartalmazza az alárendeltjeinek összes kísérletét és kalandját minden világon, csillagrendszerben és csillagvilágban, mely az ő hatalmas kiterjedésű világegyetem-összességében csak megtalálható.

(34.4) 2:1.5 Isten számára nincs új dolog, és egyetlen mindenségrendi esemény sem okoz neki meglepetést; ő az örökkévalóság körében lakozik. Számára nincsenek napkelték és napnyugták. Isten számára nincs múlt, jelen és jövő; számára minden idő bármely adott pillanatban jelen van. Ő a nagy és egyetlen VAGYOK.

(34.5) 2:1.6 Az Egyetemes Atya abszolút értelemben és korlátlanul is végtelen minden sajátosságában; és e tény, önmagában és önmagától, közvetlenül elválasztja őt attól, hogy bármiféle személyes kapcsolatot alakítson ki véges anyagi lényekkel és egyéb alacsonyrendű teremtett értelmekkel.

(34.6) 2:1.7 És mindez az ő számos teremtményével való kapcsolat és viszony kialakítása érdekében olyan intézkedéseket tesz szükségessé, melyek elrendeltettek, először az Isten paradicsomi Fiainak személyiségeiben, akik bár isteniségükben tökéletesek, mégis gyakran osztoznak a bolygókon élő fajok húsvér természetében, egyikőtökké válva és veletek eggyé válva; így, mondhatni, Isten emberré válik, amint az Mihály alászállása során is történt, akit az Isten Fiának és az Ember Fiának egyaránt neveztek. És másodszor, itt vannak a Végtelen Szellem személyiségei, a szeráfi seregek különféle rendjeibe tartozók és egyéb mennyei értelmek, akik az alacsonyrendű anyagi lényekhez közel állnak és oly sokféleképpen segítik és szolgálják őket. Harmadszor pedig, itt vannak a személytelen Titkos Nevelők, a Gondolatigazítók, a nagy Istentől magától származó tényleges ajándékok, akiket azért adott, hogy az olyan teremtményekben lakozzanak, mint az urantiai emberek, akiket bejelentés és magyarázat nélkül küldött. Végtelen számban szállnak ők alá a dicső magasból abból a célból, hogy ékesítsék és jelenlétükkel töltsék el azon halandók szerény elméjét, akik az Isten-tudat képességével vagy annak lehetőségével rendelkeznek.

(35.1) 2:1.8 Így és sok más módon, számotokra ismeretlen és a véges felfogóképességet teljesen meghaladó utakon szeretőn és önként mérsékli, illetőleg módosítja, enyhíti és csökkenti a paradicsomi Atya az ő végtelenségét annak érdekében, hogy képes legyen a teremtmény-gyermekeinek véges elméjéhez közelebb kerülni. És így, az egyre kevésbé abszolút személyiség-megoszlások során keresztül, a végtelen Atya már képes szoros kapcsolatot fenntartani az ő tágas világegyeteme számos részének különféle értelmeivel.

(35.2) 2:1.9 Ő mindezt megcselekedte, most is így tesz és mindig is így fog tenni anélkül, hogy ez bármiben is érvénytelenítené az ő végtelenségének, örökkévalóságának és elsődlegességének tényszerűségét és valóságát. És e dolgok tiszta igazságok, függetlenül az értelmezési nehézségektől, attól a rejtelemtől, mely ezeket körülveszi vagy attól, hogy mindezeket az olyan teremtmények, mint amelyek az Urantián lakoznak, nem képesek teljesen megérteni.

(35.3) 2:1.10 Annak, hogy az Első Atya terveiben végtelen és céljaiban örökkévaló, eredendő következménye az, hogy egyetlen véges lény sem képes sohasem megragadni vagy megérteni ezen isteni terveket és célokat a maguk teljességében. A halandó ember előtt az Atya céljai kizárólag most és a jövőben, csak itt-ott derenghetnek fel, amint a teremtményi felemelkedési terv végrehajtásával összefüggésben a világegyetemi fejlődés egymást követő szintjein megnyilvánulnak. Az ember nem képes a végtelenség jelentőségét megítélni, viszont a végtelen Atya egészen bizonyosan teljes mértékben megérti és szeretőn átfogja az ő világegyetemi gyermekeinek teljes végességét.

(35.4) 2:1.11 Az Atya nagyszámú, felsőbb paradicsomi lénnyel osztja meg isteniségét és örökkévalóságát, de kétségeink vannak afelől, hogy a végtelenségét és az abból következő elsődlegességét a paradicsomi Háromságban mellérendelt társai kivételével bármely lénnyel megosztja-e teljes mértékben. A személyiség végtelenségének szükségképp magába kell foglalnia a személyiség teljes végességét; ennélfogva annak a tanításnak az igazságát - szó szerinti igazságát -is, mely szerint ,,Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk". Az Egyetemes Atya tiszta Istenségének szilánkja, mely a halandó emberben lakozik, maga is része az Első Nagy Forrás és Középpont, az Atyák Atyja végtelenségének.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isten Természete
  2017-06-26 23:38:51, hétfő
 
  Az Urantia könyv

2. írás

Az Isten természete

(33.1) 2:0.1 MINTHOGY az elsődleges és végtelen személyiségről alkotott emberi ideában és eszményképben benne foglaltatik az embernek Istenről alkotott, lehető legmagasabb rendű fogalma, ezért megengedhető és adott esetben hasznos is az isteni természetnek bizonyos, az Istenség jellemét alkotó jegyeit tanulmányozni. Az Isten természete legjobban az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg, melyet a nebadoni Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében. Az isteni természet jobb megértésében segíti az embert az is, ha önmagát Isten gyermekének tekinti és úgy tekint a paradicsomi Teremtőre, mint igaz szellemi Atyára.

(33.2) 2:0.2 Az Isten természete tanulmányozható a legfelsőbb ideák kinyilatkoztatásában, az isteni jellem elképzelhető úgy, mint fenséges eszménykép-ábrázolás, de az isteni természetre vonatkozó összes kinyilatkoztatás közül a leginkább megvilágító és szellemi értelemben tanító jellegű kinyilatkoztatás a názáreti Jézus vallásos életének megértésében található meg, mégpedig az isteniségének teljes tudatosulását megelőző életszakaszában éppúgy, mint az azt követőben. Ha Mihálynak a megtestesülésben leélt életét tekintjük az Istenről az embernek tett kinyilatkoztatás alapjának, akkor megkísérelhetünk emberi szóképekbe önteni bizonyos ideákat és eszményképeket az isteni természettel kapcsolatban, melyek vélhetően hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyetemes Atya személyiségének természetéről és jelleméről alkotott emberi fogalom világosabbá és egységesebbé váljon.

(33.3) 2:0.3 A halandói elme korlátozott képességei rendkívül megnehezítik mindazon erőfeszítéseinket, hogy az Istenről alkotott emberi fogalmat teljesebbé és szellemibbé tegyük. Feladatunk teljesítését komolyan hátráltatják a nyelvi korlátok, valamint az olyan irodalmak hiánya, amelyeket felhasználhatnánk erőfeszítéseink során, hogy az ember véges, halandói elméje számára az isteni értékeket és a szellemi jelentéstartalmakat szemléltessük vagy összehasonlító jelleggel bemutassuk. Az embernek az Istenről alkotott fogalma bővítésére irányuló minden igyekezetünk hellyel-közzel hiábavaló lenne, ha figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy a halandói elmében ott lakozik az Egyetemes Atya küldötte Igazító és az embert áthatja a Teremtő Fiú Igazságszelleme. Ezért, ezen isteni szellemek emberi szívben való jelenlétét az istenkép teljesebbé tételéhez segítségül hívva, örömest fogok hozzá feladatom teljesítéséhez, vagyis hogy az emberi elme számára megpróbáljam részletesebben bemutatni az Isten természetét.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - A Személyiségfogalom Szellemi Értéke
  2017-06-25 23:30:52, vasárnap
 
  7. A személyiségfogalom szellemi értéke

(31.1) 1:7.1 Jézus ,,az élő Istenről" beszélve egy személyes Istenségre - a mennyben lakozó Atyára -utalt. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt; kedvez az értelmes istenimádatnak; hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. Kölcsönhatás kialakulhat nemszemélyes dolgok között, de társas viszony nem. Az atya és fiú közötti társas viszony, miként az Isten és az ember között, nem élvezhető, hacsak nem személyek mindketten. Csak személyiségek képesek egymással bensőséges viszonyba kerülni, jóllehet e személyes közösséget éppen egy személytelen entitásnak, a Gondolatigazítónak a jelenléte könnyíti meg jelentősen.

(31.2) 1:7.2 Az ember nem úgy egyesül Istennel, mint ahogy a vízcsepp egységre lelhet a világtengerben. Az ember fokozatos viszonos szellemi közösség révén, a személyes Istennel való személyiség-érintkezés révén, az isteni akarat iránti őszinte odaadáson és az azzal való értelmes összhangon keresztül az isteni természetet fokozatosan elérve valósít meg isteni egyesülést. Ilyen magasztos viszony csakis két személyiség között létezhet.

(31.3) 1:7.3 Az igazság fogalma esetleg értelmezhető a személyiségtől különvéve is, a szépség fogalma talán létezhet személyiség nélkül is, viszont az isteni jóság fogalma csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni. Még a szépségnek és az igazságnak sem lenne túlélési esélye, ha nem egy személyes Isten, egy szerető Atya ismertetőjegyei volnának.

(31.4) 1:7.4 Nem értjük teljesen, hogy Isten miként lehet elsődleges, változatlan, mindenható és tökéletes, miközben körülveszi őt egy folyton változó és láthatóan törvényszabta világegyetem, egy viszonylagosan tökéletlen dolgokat magába foglaló, fejlődő világegyetem. De ezen igazságot saját személyes tapasztalatainkból megismerhetjük, hiszen a magunk és környezetünk állandó változása ellenére mi mindannyian megőrizzük személyazonosságunkat és sajátakaratunkat.

(31.5) 1:7.5 A végleges világegyetemi valóságot nem lehet megérteni mennyiség- és tértan, oktan vagy bölcselet révén, erre csakis egy személyes Isten isteni akaratának való fokozatos megfelelésben szerzett személyes tapasztalás révén van lehetőség. Sem a tudomány, sem a bölcselet, sem az istentan nem képes az Isten személyiségét hitelesíteni. Csak a mennyei Atya hites fiainak személyes tapasztalása vezethet el az Isten személyiségének tényleges szellemi megértéséhez.

(31.6) 1:7.6 A világegyetemi személyiségre vonatkozó felsőbb fogalmak közé tartoznak a következők: személyazonosság, öntudat, saját akarat és az önkifejezés lehetősége. És ezen ismérvek magukba foglalják továbbá a más és egyenlő személyiségekkel való társas viszonyt, mint amilyen a paradicsomi Istenségek személyiség-társulásaiban is megvan. És e társulások abszolút egysége oly tökéletes, hogy az isteniség az oszthatatlanság, az egyetlenség révén válik megismerhetővé. ,,Az Úristen maga egy." A személyiség oszthatatlansága nem összeférhetetlen azzal, hogy az Isten szellem-adományát a halandó emberek szívébe elküldi. Az emberi apai személyiség oszthatatlansága nem teszi lehetetlenné halandó fiak és leányok szaporítását.

(31.7) 1:7.7 Az oszthatatlanság e fogalma az egység fogalmával együttesen azt is jelenti, hogy az Istenség Véglegessége mind az időt, mind pedig a teret meghaladja; ennélfogva sem a tér, sem az idő nem lehet abszolút vagy végtelen. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség.

(31.8) 1:7.8 A paradicsomi Háromság ténye semmilyen módon nem jelenti az isteni egység igazságának eltorzítását. A paradicsomi Istenség három személyisége, minden világegyetemi valóság-válaszban és minden teremtményi viszonyban, egy. E három örök személy létezése sem torzítja az Istenség oszthatatlanságának igazságát. Egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy nem ismerek olyan nyelvet, amely alkalmas lenne arra, hogy azon keresztül a halandói elme számára világosan elmagyarázzam, hogy e világegyetemi problémákat mi hogyan látjuk. De ez ne szegje kedveteket; mindezen dolgok között vannak olyanok, amelyek nem egészen világosak még azon felsőbbrendű személyek számára sem, akik a paradicsomi lényeknek ugyanazon csoportjába tartoznak, mint jómagam. Mindig emlékezzetek arra, hogy az Istenséggel kapcsolatos e mély igazságok egyre érthetőbbé válnak, amint elmétek fokozatosan szellemivé lényegül a Paradicsom felé tartó hosszú halandói felemelkedés egymást követő korszakai során.

(32.1) 1:7.9 [Közreadta egy Isteni Tanácsos, az Uverszán, a hetedik felsőbb-világegyetem központjában működő Nappalok Elődei által kijelölt mennyei személyiségekből álló csoport tagja, mely testület feladata ellenőrizni az itt következő kinyilatkoztatások közül azokat, amelyek a Nebadon helyi világegyetem határain túli dolgokkal kapcsolatba hozhatók. Megbízatásom, hogy az Isten természetét és sajátosságait bemutató írások összeállítását hitelesítsem, mert az e célra bármely lakott világon rendelkezésre álló ismeretek legmagasabb szintű forrását én képviselem. Isteni Tanácsosként mind a hét felsőbb-világegyetemben szolgáltam, és hosszú időt töltöttem a minden dolgok paradicsomi középpontjában. Sokszor adatott meg nekem a legnagyobb öröm, hogy az Egyetemes Atya közvetlen személyes jelenlétét élvezzem. Az Atya természetének és sajátosságainak valóságát és igaz voltát megkérdőjelezhetetlen hatásköröm birtokában mutatom be; tudom, hogy mit beszélek.]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - A Személyiség A Világegyetemben
  2017-06-25 23:25:45, vasárnap
 
  6. A személyiség a világegyetemben

(29.7) 1:6.1 Az emberi személyiség az isteni Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny. És az árnyék vizsgálatával sohasem lehet megfelelően felfogni egyetlen ténylegességet sem. Az árnyékokat az igazi lényegük szerint kell értelmezni.

(30.1) 1:6.2 Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy, sőt a szerető mennyei Atya. Isten a tudós számára elsődleges hatóerő, a bölcselő számára egységfeltevés, a vallásos ember számára pedig élő szellemi tapasztalás. Az embernek az Egyetemes Atya személyiségéről alkotott tökéletlen fogalma csakis azáltal javítható, hogy az ember a világegyetemben szellemi értelemben fejlődik, és e fogalom csakis akkor válhat igazán megfelelővé, amint az idő és tér zarándokai végre eljutnak az élő Isten isteni kebelére a Paradicsomon.

(30.2) 1:6.3 Soha ne feledkezzetek meg a személyiség vonatkozásában az Isten és az ember ellentétes nézőpontjairól. Az ember a személyiséget a véges felől a végtelen irányába tekintve szemléli és értelmezi; Isten a végtelen felől a véges irányába tekint. Az ember a legalacsonyabb rendű személyiséget birtokolja; Isten a legmagasabb rendűt, sőt a legfelsőbbet, a véglegest és az abszolútot. Ezért kellett az isteni személyiségre vonatkozó megfelelőbb fogalmaknak megvárniuk az emberi személyiségre vonatkozó tökéletesebb ideák megjelenését, különösen azon felsőbb kinyilatkoztatásokat, melyek mind az emberi, mind az isteni személyiséget felfedték Mihály, a Teremtő Fiú urantiai alászállása során teljesített életében.

(30.3) 1:6.4 A halandói elmében lakozó elő-személyes isteni szellem, magában a jelenlétében, hordozza a tényleges létének hiteles bizonyítékát, de az isteni személyiség fogalma csak a tiszta személyes vallásos tapasztalás szellemi látásmódján keresztül ragadható meg. Bármely személy, legyen az emberi vagy isteni, a külső megnyilvánulásaitól vagy anyagi jelenlététől teljesen függetlenül megismerhető és megérthető.

(30.4) 1:6.5 Valamely két személy közötti barátsághoz alapvető fontosságú valamiféle erkölcsi rokonság és valamiféle szellemi összhang; egy szerető személyiség aligha képes megnyilvánulni egy szeretni képtelen személy számára. Az isteni személyiség megismerésével való puszta megpróbálkozás is az ember minden személyiségértékének teljes mozgósítását igényli; bátortalan, részleges próbálkozásnak nincs értelme.

(30.5) 1:6.6 Minél jobban megérti magát az ember, minél jobban elismeri társai személyiségértékeit, annál jobban fog vágyódni az Eredeti Személyiség megismerésére, és az ilyen, Istent ismerő ember annál őszintébben fog törekedni az Eredeti Személyiséghez való hasonlatossá válásra. Vitatkozhattok az Istenre vonatkozó különböző véleményeken, de az Istennel és az Istenben szerzett tapasztalás mindenféle emberi vita és pusztán értelmi oktan felett áll és kikezdhetetlen. Az Istent ismerő ember a saját szellemi tapasztalásait nem a hitetlenek meggyőzése érdekében írja le, hanem a hívők okulása és kölcsönös megelégedése céljából.

(30.6) 1:6.7 A világegyetem megismerhetőségének, vagyis felfoghatóságának feltételezése nem más, mint a világegyetem elme-alkotta és személyiség-igazgatta voltának feltételezése. Az emberi elme kizárólag más elmék elmejelenségeit képes érzékelni, legyenek azok emberi vagy emberfeletti elmék. Ha az emberi személyiség képes megtapasztalni a világegyetemet, akkor abban a világegyetemben valahol elrejtve lennie kell egy isteni elmének és egy tényleges személyiségnek.

(30.7) 1:6.8 Isten szellem - szellemszemélyiség; az ember szintén szellem - magvábanvaló szellemszemélyiség. A názáreti Jézus e magvábanvaló szellemszemélyiséget az emberi tapasztalásban kiteljesítette; ezért élete, melyben megcselekedte az Atya akaratát, az ember számára az Isten személyiségének legvalóságosabb és eszményi kinyilatkoztatásává lett. Még ha az Egyetemes Atya személyisége csak tényleges vallásos tapasztalásban ragadható is meg, Jézus földi életében ösztönzést kapunk annak tökéletes megmutatása révén, hogy az Isten személyiségét ekképpen felismeri és kinyilatkoztatja egy valóban emberi tapasztalásban.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Egyetemes Atya Személyisége
  2017-06-25 23:16:14, vasárnap
 
  5. Az Egyetemes Atya személyisége

(27.3) 1:5.1 Ne engedjétek, hogy az Isten nagysága, az ő végtelensége elhomályosítsa vagy elfedje az ő személyiségét. ,,Aki a fület ültette, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e?" Az Egyetemes Atya az isteni személyiség csúcsa; ő a személyiség eredete és beteljesülése szerte a teremtésösszességben. Isten egyaránt végtelen és személyes; ő végtelen személyiség. Az Atya igazi személyiség attól függetlenül, hogy a személyének végtelensége az anyagi és véges lények számára mindörökre lehetetlenné teszi e személyiség teljes megértését.

(27.4) 1:5.2 Isten sokkal több, mint személyiség, legalábbis ahogyan a személyiség fogalmát az emberi elme értelmezi; ő annál is több, mint amelyet bármely személyes-feletti fogalom leírhatna. Azonban teljesen haszontalan dolog az isteni személyiség ilyen felfoghatatlan fogalmairól vitatkozni olyan anyagi teremtmény-elmékkel, melyeknek a lények valóságáról alkotott legjobb fogalma a személyiség ideájában és eszményképében kimerül. Az anyagi teremtményeknek az Egyetemes Teremtőről alkotott legmagasabb rendű fogalma is csak az isteni személyiség felsőbb ideájának szellemi eszményképeiig terjed. Ennélfogva, ha esetleg tudjátok, hogy Isten mindenképpen sokkal több, mint amit az emberi személyiség-fogalom takar, akkor azt is éppúgy tudhatjátok, hogy az Egyetemes Atya valószínűleg nem lehet kevesebb, mint örök, végtelen, igaz, jó és szép személyiség.

(27.5) 1:5.3 Isten nem bujkál egyetlen teremtménye elől sem. Ő csakis azért megközelíthetetlen a lények oly sok rendje számára, mert ,,olyan fényben lakozik, melyet anyagi teremtmény meg nem közelíthet". Az isteni személyiség hatalmassága és nagysága az evolúciós halandók tökéletessé nem tett elméje számára túl messze van ahhoz, hogy megragadható legyen. ,,Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértékelte a világegyetemet arasszal. Ki ül a föld kereksége fölött, ki az egeket kiterjeszti, mint egy függönyt, és kifeszíti, mint a világegyetemet, lakásra." ,,Emeljétek magasba a tekinteteket, és lássátok meg, aki mindeme dolgokat teremtette, aki kihozza világaikat szám szerint és mindegyiket nevén szólítja"; és az is igaz, hogy ,,Isten láthatatlan dolgait csak részlegesen érthetik meg a teremtett dolgok". Most és a jelenlegi helyzetetekben a láthatatlan Teremtőt egyrészt az ő sokféle és különböző teremtésrészein keresztül, másrészt az ő Fiainak és számos alárendeltjeiknek megnyilatkozásában és segédkezésében kell érzékelnetek.

(28.1) 1:5.4 Még ha az anyagi halandók nem is láthatják az Isten személyét, akkor is örvendeniük kell annak a bizonyságnak, hogy ő személy; hitük révén el kell fogadniuk azt az igazságot, mely úgy láttatja az Egyetemes Atyát, mint aki úgy szerette a világot, hogy gondoskodott a világ alacsonyrendű lakosainak örök szellemi fejlődéséről; hogy ő ,,gyönyörködik gyermekeiben". Istenből nem hiányoznak azon emberfeletti és isteni jegyek, melyek egy tökéletes, örökkévaló, szerető és végtelen Teremtő személyiségének sajátjai.

(28.2) 1:5.5 A helyi teremtésrészekben (a felsőbb-világegyetem személyi állományát kivéve) Istennek nincs személyes vagy helyhez kötődő megnyilatkozása a paradicsomi Teremtő Fiakon kívül, akik a lakott világok atyái és a helyi világegyetemek uralkodói. Ha a teremtmény hite tökéletes lenne, akkor megnyugvással venné tudomásul, hogy ha látta a Teremtő Fiút, akkor már látta az Egyetemes Atyát is; az Atya keresése során nem akarna látni mást, mint a Fiút és nem számítana másra, mint őrá. Halandó ember egyszerűen nem képes meglátni Istent mindaddig, amíg teljes szellemi átalakuláson át nem esik és ténylegesen el nem éri a Paradicsomot.

(28.3) 1:5.6 A paradicsomi Teremtő Fiak természete nem foglalja magába az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen természete egyetemes abszolútságának korlátlan lehetőségeit, de az Egyetemes Atya mindenféleképpen istenmód jelen van a Teremtő Fiakban. Az Atya és Fiai egyek. A Mihály-rendbe tartozó eme paradicsomi Fiak tökéletes személyiségek, ők szolgálnak mintául az összes helyi világegyetemi személyiség számára a Fényes Hajnalcsillagoktól az állati evolúciós fejlődésen átesett, legalacsonyabb rendű emberi teremtményekig.

(28.4) 1:5.7 Isten nélkül és az ő nagy és központi személyiségén kívül nem lenne személyiség a világegyetemek hatalmas mindenségében. Isten személyiség.

(28.5) 1:5.8 Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, érzékfeletti eszménykép és dicső szellem, és bár ő mindenezek együtt és még ennél is végtelenül több, tehát mindettől függetlenül ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, olyan személy, aki képes ,,megismerni és aki megismerhető", aki képes ,,szeretni és aki szerethető", és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már. Ő valódi szellem és szellemi valóság.

(28.6) 1:5.9 Amint szerte az ő világegyetemében megnyilatkozni látjuk az Egyetemes Atyát; amint érzékeljük őt, mint aki a miriádnyi teremtményében lakozik; amint Fejedelemfiainak személyében meglátjuk őt; amint folyton érzékeljük isteni jelenlétét mindenütt, közel és távol, ne kételkedjünk az ő személyiségének elsőségében, ne kérdőjelezzük meg azt. E messzire elérő megnyilvánulásai ellenére ő igaz személy marad, és örökké személyes kapcsolatot fog fenntartani a világegyetemek mindenségében szétszórtan élő, megszámlálhatatlan sokaságú teremtményeivel.

(28.7) 1:5.10 Az Egyetemes Atya személyiségének ideája az Istenről alkotott, az emberiséghez főként kinyilatkoztatásokon keresztül eljutott teljesebb és igazabb fogalom. Az értelem, a bölcsesség és a vallásos tapasztalás mind igazolhatják és sejtethetik az Isten személyiségét, de még együtt sem hitelesítik azt. Még az emberben lakozó Gondolatigazító is elő-személyes. Bármely vallás igazsága és érettsége közvetlenül arányos az Isten végtelen személyiségéről alkotott fogalommal és azzal, hogy milyen mértéken ragadja meg az Istenség abszolút egységét. A személyes Istenség ideája azt követően válik a vallás érettségének mércéjévé, miután a vallás megalkotta az Isten egységének fogalmát.

(29.1) 1:5.11 A kezdetleges vallás sok személyes istent ismert, és ezek mindegyikét az ember képére szabta. A kinyilatkoztatás igazolja az Isten személyiség-felfogásának hitelességét, mely pusztán egy Első Ok tudományos kitételében lehetséges és amely csak átmenetileg javasolt az Egyetemes Egység bölcseleti ideájában. Kizárólag személyiségi megközelítésben foghat hozzá bármely személy az Isten egységének megértéséhez. Az Első Forrás és Középpont személyiségének tagadása az egyén számára csupán egyetlen választási lehetőséget hagy: az anyagelvűség és a minden-isten tan mint bölcseleti kényszerhelyzetek közötti választást.

(29.2) 1:5.12 Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség ideájától. Az anyagi test nem nélkülözhetetlen a személyiséghez sem az ember, sem az Isten esetében. E két szélsőséges emberi bölcselet mindegyikében megtalálható a testiség tévedése. Az anyagelvűségben azért, mert az ember halálakor elveszíti a testét, és megszűnik személyiségként tovább létezni; a minden-isten tanban azért, mert Istennek nincs teste, s ennélfogva nem is személy. A fejlődő személyiség emberfeletti válfaja az elme és a szellem egységében működik.

(29.3) 1:5.13 A személyiség nem egyszerűen csak Isten egy sajátossága; a személyiség inkább a mellérendelt végtelen természet teljességét és azt az egyesített isteni akaratot jelöli, mely a tökéletes kifejeződés örökkévalóságában és egyetemességében fedezhető fel. A személyiség, a legfelsőbb értelemben, Isten kinyilatkoztatása a világegyetemek mindensége számára.

(29.4) 1:5.14 Isten, lévén örökkévaló, egyetemes, abszolút és végtelen, sem tudásban, sem bölcsességben nem gyarapodik. Isten nem szerez tapasztalatokat, miként azt a véges ember feltételezné vagy elképzelné, viszont, a saját örök személyiségi területein, igenis megéli a folyamatos ön-kiteljesítést, mely bizonyos mértékben hasonlatos ahhoz és megfelelője annak, ahogyan az evolúciós világok véges teremtményei új tapasztalatokra tesznek szert.

(29.5) 1:5.15 A végtelen Isten abszolút tökéletessége arra kényszerítené őt, hogy szenvedjen a tökéletesség korlátlan véglegességének szörnyű korlátaitól, ha nem volna tény, hogy az Egyetemes Atya közvetlenül is részt vesz minden olyan tökéletlen lélek személyiség-küzdelmeiben a tágas világegyetemben, aki isteni segítséggel azt keresi, hogy miként juthatna el a szellemi értelemben tökéletes fenti világokba. E fokozatos tapasztalás minden szellemlény és minden halandó teremtmény esetében szerte a világegyetemek mindenségében az Atya örökké gyarapodó Istenség-tudatának része, mely a szüntelen ön-kiteljesítésre törő, soha véget nem érő isteni körből fakad.

(29.6) 1:5.16 Szó szerint igaz, hogy: ,,Minden szenvedésetekben ő is osztozik." ,,Minden győzelmetekben ő győzedelmeskedik bennetek és veletek." Az ő elő-személyes isteni szelleme a ti valóságos részetek. A Paradicsom Szigete a világegyetemek mindenségének minden fizikai átalakulására válaszol; az Örökkévaló Fiú a teremtésösszesség minden szellemindíttatását magába foglalja; az Együttes Cselekvő a táguló mindenségrend összes elme-megnyilvánulását felöleli. Az Egyetemes Atya az isteni tudatosság teljességében alkotja meg az idő és tér teljes evolúciós teremtésösszességének részét képező minden entitás, lény és személyiség terjeszkedő elméje és felemelkedő szelleme fejlődési küzdelmeinek összes egyéni tapasztalását. És mind szó szerint így igaz, mert ,,Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk mi mind".
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Isten Rejtélye
  2017-06-25 23:08:19, vasárnap
 
  4. Isten rejtélye

(26.3) 1:4.1 Az Isten tökéletességének végtelensége olyan, hogy ez örökre kiismerhetetlenné teszi. És Isten minden kifürkészhetetlen rejtelme közül a legnagyobb a halandói elmékben lakozó isteni szilánk jelensége. Az Egyetemes Atyának az idő-teremtményeivel való együttlétének módja minden világegyetemi rejtelem legnagyobbika; az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme.

(26.4) 1:4.2 A halandók anyagi teste alkotja ,,az Isten templomát". Jóllehet a Felséges Teremtő Fiak közel kerülnek az igazgatásuk alá tartozó lakott világok teremtményeihez és ,,minden embert magukhoz vonzanak"; bár ők a tudatosság ,,ajtója előtt állnak és zörgetnek", és örömmel lépnek be mindenkihez, aki ,,szíve ajtóját megnyitja"; ugyan létezik a Teremtő Fiak és az ő halandó teremtményeik között e bensőséges személyes közösség, mégis a halandó ember rendelkezik valamivel az Istenből magából, ami ténylegesen is őbenne lakozik; az ember teste ennek a valaminek a temploma.

(26.5) 1:4.3 Amikor itt lent már végeztetek, amikor az átmeneti formátokban a földön adatott időtök lejár, amikor próbautazásotok a húsvér testben befejeződik, amikor a halandó templomot alkotó por ,,földdé lesz, mint azelőtt volt"; akkor, amint az kinyilatkoztatott, a bent lakozó ,,Szellem pedig megtér Istenhez, aki adta azt". E bolygó minden egyes erkölcsi lényében ott lakozik Isten egy szilánkja, az isteniség egy része és darabja. Ez még nincs a ti birtokotokban, de rendeltetésük, hogy veletek eggyé váljanak, feltéve, hogy túlélitek a halandói létet.

(26.6) 1:4.4 Folyamatosan szembetaláljuk magunkat Isten e rejtelmével; zavarba ejt bennünket az ő végtelen jóságának, végtelen kegyelmének, páratlan bölcsességének és kiváló jellemének igazságát mutató végtelen látkép.

(26.7) 1:4.5 Az isteni rejtelem abban az eredendő különbségben áll fenn, amely a véges és a végtelen, az ideigvaló és az örökkévaló, a tér-idő teremtmény és az Egyetemes Teremtő, az anyagi és a szellemi, az ember tökéletlensége és a paradicsomi Istenség tökéletessége között van. Az egyetemes szeretet Istene állhatatosan kinyilvánítja magát az ő minden egyes teremtményének egészen addig, amíg a teremtményi képességek olyannyira ki nem teljesednek, hogy szellemileg megragadhassák az isteni igazság, szépség és jóság ismérveit.

(27.1) 1:4.6 Minden szellemlénynek és minden halandó teremtménynek a világegyetemek mindensége minden szféráján és minden világában az Egyetemes Atya kinyilvánítja az ő kegyes és isteni sajátlényegét teljesen, amennyire az ilyen szellemlények és halandó teremtmények felfoghatják és megérthetik. Isten nem tesz különbséget a személyek között, legyenek azok szellemiek vagy anyagiak. Azt az isteni jelenlétet, melyet a világegyetem bármely gyermeke bármely adott pillanatban élvez, kizárólag e teremtmény azon képessége korlátozza, melynek révén az anyag-feletti világ szellem-ténylegeseit érzékeli és felfogja.

(27.2) 1:4.7 Isten, mint az emberi szellemi tapasztalásban megjelenő valóság nem rejtelem. De amint kísérletet teszünk arra, hogy a szellemvilág valóságait az anyagi rendbe tartozó fizikai elme számára világossá tegyük, akkor rejtelmekre bukkanunk: olyan titokzatos és mély rejtelmekre, hogy az Istent ismerő halandó csak a hite révén foghatja fel a Végtelen véges általi felismerésének bölcseleti csodáját, és csakis e hit az, amely révén az örökkévaló Isten az idő és tér anyagi világainak fejlődő halandói által megérthető.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Az Isten Egyetemes Szellem
  2017-06-24 22:48:25, szombat
 
  3. Az Isten egyetemes szellem

(25.1) 1:3.1 ,,Isten szellem." Ő egyetemes szellemi jelenlét. Az Egyetemes Atya végtelen szellemi valóság; ő ,,a legfőbb, örökkévaló, halhatatlan, láthatatlan és egyedül igaz Isten". Még ha ,,az Istennek nemzetsége" vagytok is, nem szabad úgy gondolnotok, hogy az Atya formájában és kinézetében olyan lenne mint ti magatok, csak mert azt mondják rólatok, hogy ,,az ő képére" teremtettetek - hogy az ő örökkévaló jelenlétének központi lakhelyéről kiküldött Titkos Nevelők lakoznak bennetek. A szellemlények valóságosak, függetlenül az emberi szem számára láthatatlan voltuktól; még ha nem is húsvér lények.

(25.2) 1:3.2 Ahogy a régi idők látnoka mondta: ,,Íme, elvonul mellettem, és nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre." Folyamatosan megfigyelhetjük Isten tetteit, nagyban tudatosulhatnak bennünk az ő fenséges viselkedésének anyagi bizonyítékai, de csak ritkán lehetünk szemtanúi az ő istenisége látható megnyilatkozásának, nem is szólva az emberben lakozó szellemküldöttje jelenlétének megfigyeléséről.

(25.3) 1:3.3 Az Egyetemes Atya nem azért láthatatlan, mert elrejti magát az anyagi fogyatékosságokkal és korlátozott szellemi képességekkel bíró alacsonyrendű teremtmények elől. A helyzet inkább az, hogy: ,,Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem halandó, élvén." Egyetlen anyagi ember sem képes a szellem Istent látni és közben megőrizni halandói létét. Az isteni személyiség-jelenlét dicsfénye és szellemragyogása megközelíthetetlen az alacsonyrendű szellemlények és bármely, anyagi személyiségrend számára. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának ,,fényéhez halandó ember nem kerülhet közel; e fényt anyagi teremtmény eddig még nem látta és nem is képes meglátni". De nincs is szükség arra, hogy Istent a testi szemetekkel lássátok ahhoz, hogy őt a szellemiesült elme hit-látomása által érzékeljétek.

(25.4) 1:3.4 Az Egyetemes Atya szellemtermészetét teljesen kitölti az ő társ-létező sajátlényege, a paradicsomi Örökkévaló Fiú. Mind az Atya, mind a Fiú hasonlóképpen teljesen és fenntartások nélkül osztozik az egyetemes és örök szellemen az ő együttes, személyiség-mellérendeltjükkel, a Végtelen Szellemmel. Isten szelleme önmagában és önmagától abszolút; a Fiúban korlátlan, a Szellemben pedig egyetemes, és mindegyikben és mindegyik révén végtelen.

(25.5) 1:3.5 Isten egyetemes szellem; Isten az egyetemes személy. A véges teremtés legfelsőbb személyes valósága szellem; a személyes mindenségrend végleges valósága abszonit szellem. Kizárólag a végtelenségi szintek abszolútak, és csak e szinteken áll fenn véglegesség az anyag, az elme és a szellem egyetlenségében.

(25.6) 1:3.6 A világegyetemekben az Atya Isten, potenciáljában, az anyag, az elme és a szellem felügyelője. Isten csak a messzire elérő személyiségköre révén foglalkozik közvetlenül a saját akarattal bíró teremtményei alkotta rengeteg teremtésösszesség személyiségeivel, viszont (a Paradicsomon kívül) vele kapcsolatba lépni is csak az ő részeire osztott entitásainak jelenlétén, mint a kinti világegyetemi Isten akaraton, keresztül lehet. E paradicsomi szellem, mely az idő halandóinak elméjében lakozik és ott a túlélő teremtmény halhatatlan lelkének kifejlődésében segédkezik, az Egyetemes Atya természetét és isteniségét bírja. De ezen evolúciós teremtmények elméje a helyi világegyetemekből származik, és isteni tökéletességre azon élményelvi átalakulás szellemi kiteljesítése révén kell szert tenniük, amely elkerülhetetlen eredménye annak, hogy a teremtmény a mennyei Atya akaratának megfelelő cselekvés mellett dönt.

(26.1) 1:3.7 Az ember benső tapasztalásában az elme az anyaghoz kötődik. Az anyagihoz kapcsolódott efféle elmék nem élhetik túl a halandói halált. A túlélés módszerére az ember úgy tehet szert, hogy akaratát úgy igazítja és halandói elméjét úgy alakítja, hogy ezen Isten-tudatos értelem fokozatosan szellem-tanította, majd pedig szellem vezette értelemmé váljon. Az emberi elmének az anyagi kapcsolódásból a szellem-egyesüléshez vezető fejlődése eredményezi a halandói elme magvában szellemi jellegű szakaszainak a halhatatlan lélek morontia valóságaivá való átalakulását. Az anyagnak alávetett halandói elme sorsa az, hogy egyre inkább anyagivá váljon, majd pedig a személyiség kihunyását szenvedje el; a szellemnek engedő elme sorsa az, hogy egyre inkább szellemivé váljon és legvégül a túlélő és irányító isteni szellemmel eggyé kapcsolódjon, s így személyiség-létben érje el a túlélést és az örökkévalóságot.

(26.2) 1:3.8 Én magam az Örökkévalótól jöttem, és többször is visszatértem már az Egyetemes Atya jelenlétéhez. Én ismerem az Első Forrás és Középpont, az Örökkévaló és Egyetemes Atya ténylegességét és személyiségét. Tudom, hogy míg a nagy Isten abszolút, örök és végtelen, addig ő jó, isteni és kegyes. Ismerem eme nagy nyilatkozatok igazságtartalmát: ,,az Isten szellem" és ,,az Isten szeretet", és e jegyeket a legteljesebben az Örökkévaló Fiú nyilvánítja ki a világegyetemek számára.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Urantia - Isten Valósága
  2017-06-24 22:43:54, szombat
 
  2. Isten valósága

(23.4) 1:2.1 Isten elsődleges valóság a szellemvilágban; Isten az igazság forrása az elmeszférákban; Isten árnyékot vet mindenre szerte az anyagi területeken. Minden teremtett értelem számára Isten személyiség, és a világegyetemek mindensége számára ő az örök valóság Első Forrása és Középpontja. Isten nem emberszerű és nem gépszerű. Az Első Atya egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és atyai személyiség.

(23.5) 1:2.2 Az örökkévaló Isten végtelenül több, mint eszményített valóság vagy mint megszemélyesült világegyetem. Isten nem egyszerűen az ember legfelsőbb rendű vágya, a tárgyiasult halandói kalandcél. Isten nem is pusztán fogalom, az igazságosság hatalom-potenciálja. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten érzékfeletti valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is ,,az ember legnemesebb alkotása". Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya mindenki számára, aki szellemi békében él a földön és aki a halál személyiségben való túlélésének megtapasztalására törekszik.

(24.1) 1:2.3 Isten létének ténylegessége az ember halandói elméjében élni és ott az örök továbbélési képességgel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésében segédkezni rendelt isteni jelenlétnek, a Paradicsomról küldött szellemi Nevelőnek a beköltözése révén mutatkozik meg az emberi tapasztalásban. Ezen isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenlétét három élményelvi jelenség kíséri:

(24.2) 1:2.4 1. Az értelmi képesség Isten megismerésére - az Isten-tudat.

(24.3) 1:2.5 2. A szellemi késztetés Isten megtalálására - az Isten-keresés.

(24.4) 1:2.6 3. Olyan személyiség, mely arra törekszik, hogy olyan legyen, mint az Isten - az ember őszinte vágya arra, hogy az Atya akarata szerint cselekedjen.

(24.5) 1:2.7 Isten létezése sohasem bizonyítható tudományos kísérlettel vagy tisztán oktani levezetés útján. Isten csak az emberi tapasztalásban ismerhető meg; mindazonáltal az Isten valóságának igaz fogalma az oktan számára ésszerű, a bölcselet számára hihető, a vallás számára alapvető és bármely személyiség-túlélési reményhez nélkülözhetetlen.

(24.6) 1:2.8 Az Istent ismerők már megtapasztalták az ő jelenlétének tényét; az ilyen, Istent ismerő halandók személyes tapasztalataikban rendelkeznek azzal az egyedüli határozott bizonyítékkal az élő Isten létezésére vonatkozóan, melyet emberi lény egy másik emberi lénynek felajánlhat. Isten létezése a bemutathatóság minden lehetséges határán kívül esik, kivéve az emberi elme Isten-tudata és a Gondolatigazító Isten-jelenléte közötti kapcsolatot, mely Gondolatigazító a halandói értelmes elmében lakozik és amelyet az ember az Egyetemes Atyától mint önkéntes adományt megkapott.

(24.7) 1:2.9 Elméletben gondolhattok úgy Istenre, mint a Teremtőre, és ő a Paradicsom és a tökéletes központi világegyetem személyes teremtője, de az idő és tér világegyetemeit mind a Teremtő Fiak paradicsomi testületei teremtik és szervezik. Az Egyetemes Atya nem személyes teremtője a Nebadon helyi világegyetemnek; a világegyetem, amelyben ti is laktok az ő Mihály Fiának alkotása. Bár az Atya nem személyesen teremti az evolúciós világegyetemeket, mégis ő szabályozza ezeket sokféle világegyetemi kapcsolataikban és bizonyos fizikai, elmebéli és szellemi energia megnyilvánulásaikban. Az Atya Isten a Paradicsom világegyetem személyes teremtője, és az Örökkévaló Fiú társaságában minden más személyes világegyetemi Teremtő létrehozója.

(24.8) 1:2.10 Mint fizikai szabályozó a világegyetemek anyagi mindenségében az Első Forrás és Középpont a Paradicsom örök Szigetének mintáiban működik, és ezen abszolút gravitációs középponton keresztül az örökkévaló Isten mindenségrendi felügyeletet gyakorol a fizikai szint felett a központi világegyetemben éppúgy, mint szerte a világegyetemek mindenségében. Elmeként Isten a Végtelen Szellem Istenségében működik; szellemként Isten az Örökkévaló Fiú személyében és az Örökkévaló Fiú isteni gyermekeinek személyében nyilatkozik meg. Az Első Forrás és Középpont, valamint a Paradicsom mellérendelt Személyei és Abszolútjai közötti kölcsönös viszony egyáltalán nem zárja ki az Egyetemes Atya közvetlen személyes tevékenységét szerte a teremtésösszességben és annak minden szintjén. A Teremtő Atya a szellemszilánkjainak jelenlétén keresztül közvetlen kapcsolatot tart fenn a teremtmény-gyermekeivel és a megteremtett világegyetemeivel.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 241 db bejegyzés
Összes: 492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 30
  • e Hét: 329
  • e Hónap: 3266
  • e Év: 11654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.