|
2018-09-12 16:52:50, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Erdős Renée:
A két kezem...
A két kezem, mint két fáradt virág
Lehullt reád -
És akonyat volt - édes, bámuló
Aranyban tündöklő világ -
S a két kezem, mint két fáradt virág...
S ajkam a csókot elfeledte már.
Öt hosszá nyár
Tüze emlékeit fölperzselé.
S ha vár a vágy, hiába vár.
Ajkam a csókot elfeledte már...
S ajkad a csókot nem tanulta meg
És reszketett -
És megvonaglott mint beteg szirom,
Amelyre izzó fény esett.
Ajkad a csókot nem tanulta meg.
Innen és túl az édes életen
Én Életem -
Bús koldusok csak álltunk hallgatag,
És reszketőn és fénytelen -
Innen és túl az édes életen... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ERDŐS RENÉE |
|
|
|
Címkék: megvonaglott, fölperzselé, reszketett, elfeledte, hallgatag, reszketőn, fénytelen, aranyban, koldusok, emlékeit, tündöklő, álltunk, akonyat, lehullt, tanulta, amelyre, csókot, életen, fáradt, bámuló, hosszá, életem, szirom, beteg, esett, ajkam, ajkad, hiába, erdős, innen, virág, kezem, renée, világ, csókot elfeledte, édes életen, édes életen…, Erdős Renée,
|
|
Offline
