|
2018-11-15 08:32:28, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Szilágyi Domokos:
REGGELI VERS
Álmos a, morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek,
-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.
Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.
Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.
Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.
Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is. Kövön dobban a léptem --
Tárt kapuval fogad az egyetem.
(1956) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉBREDŐ VILÁG |
|
|
|
Címkék: szempillámon, hunyorogva, csillagok, villanyok, sokszemű, lepihenj, ballagok, megbújik, szilágyi, ottmarad, szunnyad, kialszik, hallszik, gépkocsi, hamarabb, hajnali, arcomon, egyetem, fuvalom, ajkamon, bárhogy, indulok, kapuval, zavarom, domokos, reggeli, reggel, morcos, elhagy, dobban, léptem, távoli, szemem, égnek, friss, város, hajnali friss, Szilágyi Domokos, REGGELI VERS,
|
|
Offline
