|
2019-03-01 08:30:19, péntek
|
| |
| |
Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?
A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!
Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!
Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?
Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.
Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.
Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.
Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.
De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.
Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.
Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.
Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.
Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?
Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!
Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.
Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!
Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?
A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!
Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!
Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?
Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.
Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.
Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.
Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.
De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.
Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.
Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.
Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.
Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?
Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!
Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.
Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
Címkék: kiszolgáltatott, végrehajtónk, próbálkozzon, kalitkánkban, bilincselik, meneteltünk, terelgetnek, küzdelemnek, szerettünk, embereknek, végtelenbe, rabszolgák, maradandót, szenvedünk, robotként, felettünk, életünket, teremthet, csoportja, pásztorok, magunktól, nélkülünk, szabályok, köreinket, gazdagság, kirepülni, lelkünket, rászokott, eliramlik, megmaradt, rabláncát, tanultunk, kincsemet, elalélunk, hulltunk, lelkeket, küzdelemnek volt, bűvös elme, életünk csak, lelkünk kiszolgáltatott, lényünk rászokott, embereknek nagy, egész élet, végtelenbe hulltunk, lelkünk szabad, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
