Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Főzött fagylaltok
  2008-07-13 21:18:09, vasárnap
 
  Link  
 
2 komment , kategória:  Receptek,ételek,italok  
A juhász és a tündér
  2008-07-13 11:35:19, vasárnap
 
  Gazdag Erzsi

A juhász és a tündér

A kőhídon innen, a fahídon túl, hol az ég lábához a nap leborul, élt egyszer egy juhász, mint az ág, szegény, mégsem volt őnála boldogabb legény. Egész nap a hűsön hevert gondtalan: aggódjon, búsuljon, kinek kincse van! De akinek nincsen háza, vagyona; egy subája, az is járandós suba, az az igaz ember, legyen bár juhász! A legszebb mesékben mindig rátalálsz. Ami gondja volt is, gondnak csak fele: munkáján, gondján is osztozott vele hű társa, barátja, legjobb cimbora: a nyájra vigyázó okos pulija.

Volt hát a juhásznak elég ideje. Elővette kését, farigcsált vele. Faragott egyszer csak olyan furulyát, amikor beléfújt, a nap is megállt. S megállt az ezüsthab a víz tükörén: hallgatta, mit játszik a juhászlegény. Iharfurulyáját fúvogatta épp. Abból varázsolt ki szép varázsigét: szökdelő dallamot, mely röppenve száll, s rákacag az ágról a dalos madár.

Amint így furulyál - halljatok csudát! -, csak elővarázsol egy tündérleányt. Haja, mint a sárga, feslő tulipán, kis vad-rózsabimbó nyílik ajakán. Szeme patakparti kéklő nefelejcs, ha ránézel, biztat: ,,Könnyet sose ejts!" Lába réti szegfű, karcsú dereka a harmatos hajnal rezgő illata. Öltözete: ing-váll, kék babos ruha. Mintha nem is volna tündérotthona... Mintha csak egy földi lányka volna ő, mint a többi korán munkába menő. Pedig dehogy olyan., mint a többiek! Tündér: látni, hogy a föld felett lebeg...

Minderre a legény döbben rá nagyon. Ámbár tán megbódult a tűző napon? De napnál tündöklőbb a lány mosolya. Talán épp a napból termett le oda?

,,Jóllehet senki más, fénylő napsugár; napsugár tündére, ki a földre jár" - így tűnődik szótlan a juhászlegény, juharfa-furulyáját elejtve szegény. De szól ám a lányka: - Hívtál, itt vagyok. Ameddig akarod, nálad maradok. Varázsfurulyáddal igéztél ide; az hozott tehozzád, a dal ereje. Asszonyfeleségnek nálad maradok; halálig hű társad, ha úgy akarod. Erre már megszólalt a juhászlegény, igazítva kissé ferde fövegén. Bajszát is megpödri - fél kézzel ugyan - ebből is kitetszik: tisztessége van. - Édes szép tündérlány, gyenge viola, harmatban kelt szegfű, szagos rezeda! Szegény vagyok, árva, nincs apám, anyám. Házam helyett kunyhóm, járandós subám. Széna-szalma ágyam, csillagtakaróm. Egyedül az Isten a jóakaróm. Egyetlen barátom, társam a kutyám. Kedvesem is egy van: kedves furulyám. Ha ilyen szegényen engem elfogadsz, s szegénységemben is mellettem maradsz, tündérhonná válik kunyhónk., s meglehet, Tündérország népe minket emleget; irigyen így szólnak: ,,Lám csak, azok ott igazi tündérek, mivel boldogok."

Eljegyezték egymást ,,holtom-holtodig". Örült a puli, hogy egyszer jóllakik: valódi gulyással tellett a hasa, s elfeküdt utána, akár egy basa. Az volt az igazi szép lakodalom. Tücskök muzsikáltak, szólt a cimbalom. Hajnalig eltartott a tücsökzene. Akkor meg a rigók újráztak bele. Bizony régen esett ez az esküvő. Ükapám, mert ő volt a juhászlegény, fiának mesélte, s így tudtam meg én. Dédapáról szállott tovább a mese tündér-ükanyámról; egyéb semmisem. Se házat, se kincset nem hagytak reám. De álmomban néha eljő ükanyám. Mellém ül az ágyra, s mesét mond nekem szép Tündérországról, túl a hegyeken...
 
 
0 komment , kategória:  Kedves mesék  
Őrangyalnövendékek.........
  2008-07-13 11:24:57, vasárnap
 
  Őrangyalnövendékek a Szent Anna tónál

Mindenki tudja, hogy a gyerekek már igen korán elkezdik tanulni a világ megismerését; egy kicsit már az óvodában, aztán az iskolában pedig egyre mélyebben. Nincs ez másként odafönt az angyalokkal sem, akik az őrangyalságra készülnek, ők is szinte már a bölcsőben ismerkedni kezdenek a feladatukkal. Ennek az első lépése az, hogy megismerjék a Földet, ahol azok az emberek élnek, akikre nekik majd vigyázniuk kell. Amikor ezek az őrangyalok még olyan aprók, hogy szemmel nem is láthatóak, Isten már akkor tanítani kezdi őket.

Mostanában is született egy csoport ilyen kis őrangyalnak való, az Úr pedig kiült egy felhő tetejére, és lefelé kandikált, hogy a Föld melyik részét ismertesse meg velük.

Amint a felhő haladt, éppen a Szent Anna tó fölött járt, ami egy magas hegyek között megbúvó, egészen kicsi és tiszta vizű tó. Az Úr azt gondolta, hogy ez igazán szép hely. Itt megismerhetik a Földet ezek a kis angyalok. Lenyúlt a felhőről, szakított odalentről egy pitypangot, ami már idős volt, és szürke bóbiták borították a fejét. Odakiáltott a kis őrangyaloknak:

-- Riadó! Mihelyt belefújok a pitypangba, mindenki elkap egy bóbitát, s azzal, mint egy ejtőernyővel leereszkedik a tópartra. Egy egész napotok lesz, nézzetek jól körül. Este, amikor a szél föltámad, ismét kapaszkodjatok a pitypangbóbitába, és a szél visszaröpít ide a felhőre, ahol én kíváncsian várom az élménybeszámolót.

A kisangyalok nagyon örültek, az Úr pedig belefújt a pitypangba. Ott szálltak a levegőben a felhő körül a bóbiták, a kisangyalok ugráltak és elcsíptek egyet-egyet közülük, s csakugyan, mint az ejtőernyősök, leereszkedtek.

Lent pedig a tó partján körbejártak, futkostak, megnéztek füvet, bogarakat, a fák törzsét megtapogatták, csodálkozva, hogy milyen magasra nőttek.

Az egyik kisangyal azonban rossz helyre hullott, bele a tó közepébe. Csak az volt a szerencséje, hogy éppen ott úszkált egy nagy falevél, úgyhogy ennek a hátán kötött ki. Körülnézett, és így szólt magában:

-- Hát ez a Föld nem is olyan nagy. Hármat tudok lépni jobbra, hármat balra, s máris véget ér.

Aztán belenézett a tóba, és látta, hogy a vizében visszatükröződnek a fák.

-- Meg akarom érinteni őket – ébredt föl benne a kíváncsiság, kinyújtotta kezét a vízbe, de nem tudta sem a fák levelét megérinteni, sem a törzsét, csak vizes lett a keze. Csalódottan húzta vissza.

Nem sokkal később egy madárraj repült a tó fölött. Fölfigyelt a képmásukra:

-- Jé, itt valamik repülnek! – ujjongott. -- Nekik már nagy, erős szárnyuk van, nemcsak pitypanggal tudnak szállni, mint én. Megsimogatom a tollukat.

Belenyúlt a tóba, persze megint hiába. Elszontyolodott.

A parton levő angyalok viszont, amikor a madarak ott leszálltak, és a magokat csipegették, odaszaladtak hozzájuk, egész közelről nézték azokat, belefúrták a kezüket a tollaik közé.

-- Hú, milyen pihe-puha! – mondogatták egymásnak.

Aztán teltek az órák, eljött az est, s vele megjelentek a csillagok. Az angyalok nézték a csillagokat az égen, a tó közepére esett angyal is nézte a csillagok visszatükröződését a tóban. A csillagot is meg akarta fogni, hátha ez sikerül, de most sem járt sikerrel.

Föltámadt a szél, és az angyalok visszaemlékeztek az Úr parancsára. Mindegyik a magasba tartotta a kis pitypangbóbitát, a szél pedig sodorni kezdte őket egyre magasabbra. Végül kikötöttek az Úr tenyerén, aki rájuk nézett, látta az arcukon, mennyire fáradtak és elcsigázottak, a zsebébe rejtette őket, s hagyta, hadd aludjanak ott másnap reggelig. Akkor ébresztőt fújt, s megkérdezte tőlük:

-- No, angyalok, hogy tetszett a Föld?

Ők pedig egymás szavába vágva mesélték, hogy milyen szép volt a fű, meg a bogarak, madarakat is láttak, még a tollukat is megsimogatták, a csillagos ég pedig egyenesen lenyűgöző odalentről.

A levélre hullott kisangyal csak annyit mondott hogy az egész Föld nem más, mint káprázat. Mihelyt bármit, amit látunk, meg akarunk érinteni, csupán a kezünk lesz vizes, semmi több. A többi hiába bizonygatta, hogy nem, nem így van, a madarak tényleg vérbeli madarak, a fák valódi fák, a csillagok igazi csillagok, a kisangyal csak rázta a fejét. Neki ugyan beszélhetnek, ő tudja, hogy az egész egy nagy becsapás.

Az Úr meghökkent. -- Mit csináljak én ezzel a kisangyallal? – töprengett.

Álló hétig gondolkodott, aztán, amikor legközelebb dolga akadt a Földön, így szólt a kisangyalhoz:

-- Gyere, ugorj a tenyerembe!
Ő nem kérette magát, már szökkent is. Ekkor ismét lementek a tópartra, ahol az Úr letette őt a fűbe, és azt mondta:
-- Na, most nézz körül!
Ő csodálkozott és álmélkodva mondogatta: -- Hát ezeknek tényleg igazuk volt! Van itt fű, meg madár is, a fák is valóságosak, tényleg nem csak víz a Föld.
A Szent Anna tó csöndes hullámai pedig falevelek százait ringatták a vízparton.


 
 
0 komment , kategória:  Kedves mesék  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2008.06 2008. Július 2008.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 132 db bejegyzés
e év: 1159 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8
  • e Hét: 639
  • e Hónap: 1122
  • e Év: 35338
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.