Belépés
eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Kurt Rieder: Waffen-SS a II. világháborúban
  2019-04-30 02:15:18, kedd
 
 


[Waffen-SS katonák, álló tüzelő testhelyzetben lévő kezében egy zsákmányolt szovjet eredetű PPSz géppisztoly látható]

* A Waffen-SS fegyverzete: Az SS-hadosztályok általános felszereltsége

A Waffen-SS-hadosztályok a II. világháború első felvonásában felszerelés szempontjából hátrányban voltak a Wehrmacht alakulataival összevetve. A hadsereg nem nézte jó szemmel az SS katonai erővé való fejlesztését, és a tiszti kar minden befolyását latba vetette, hogy akadályozza a Waffen-SS-hadosztályok korszerű haditechnikával való ellátását. A lengyel hadjáratban bevetett önálló SS-ezredek gépesített lövészalakulatok voltak, harckocsikkal nem, minössze lövészpáncélosokkal rendelkeztek, amelyek elsősorban felderítő feladatokat láttak el. Az elsőként felállított Waffen-SS-hadosztályok számára 1940 tavaszától már adtak át rohamlövegeket korlátozott számban, amelyek fontos tűztámogatást nyújtottak a gépesített gyalogság számára, de korszerű könnyű- és közepes páncélosokat ekkor még Himmler közbenjárása ellenére sem biztosított a Hadsereg Fegyverzetügyi Hivatala (HWA). A Waffen-SS-hadosztályok csak 1942 elejére, megannyi látványos hadisiker és súlyos véráldozat után vívták ki a jogot, hogy a Wehrmacht-alakulatokkal azonos értékű és mennyiségű felszereléssel lássák el őket. Ekkor a Leibstandarte Adolf Hitler, a Das Reich, majd a Totenkopf gépesített gyalogoshadosztályt teljes értékű páncéloshadosztállyá fejlesztették, és korszerű harckocsikkal és rohamlövegekkel - így a Waffen-SS hadosztályai felszereltség szempontjából egyenrangúvá váltak a Wehrmacht-hadosztályokkal.

A keleti fronton tanúsított helytállás elismeréseképpen Adolf Hitler kiemelt értékű alakulatként kezelte a Waffen-SS-hadosztályokat, Himmler SS-Reichsführer pedig teljes befolyását latba vetve próbálta elérni, hogy a Védosztag harcoló egységei több és korszerűbb haditechnikához jussanak, mint a hagyományos szárazföldi alakulatok, de ezen törekvése kudarcba fulladt. A Waffen-SS-alakulatokat a keleti fronton rendszeresen alkalmazták tűzoltó szerepkörben, az offenzív műveletekben mindig kulcsszerepet játszottak, melynek következtében nagyobb veszteségek sújtották őket, mint a Wehrmacht alakulatait, de ennek ellenére sem élveztek egyértelmű elsőbbséget a hadifelszerelés kiutalása terén. A Védosztag keleten harcoló alakulatainak felszerelésének jelentős része szovjet eredetű volt; mivel haditechnika terén folyamatosan hiányt szenvedtek, széles körben használták a Vörös Hadsereg arzenáljából nagy mennyiségben zsákmányolt géppisztolyokat, karabélyokat, pisztolyokat, aknavetőket, tarackokat, páncéltörő ágyúkat, teherautókat és harckocsikat.

Annak ellenére, hogy a Waffen-SS páncéloshadosztályai a háború utolsó szakaszában a nyugati és keleti hadszíntéren egyaránt kiemelt szerepet játszottak, általánosságban véve sem élőerő, sem rendelkezésre álló fegyverzet szempontjából nem múlták felül jelentős mértékben a Wehrmacht páncéloshadosztályait (a kivételek között volt az 501., 502., 503. SS-nehézpáncélos zászlóalj, amelyeket Királytigris harckocsikkal szereltek fel). 1944 nyarán, a normandiai harcok kezdetén a
Waffen-SS-páncéloshadosztályok általában 17-18 ezer katonából álltak, és teljes felszereltség mellett hozzávetőlegesen 160 közepes páncélossal rendelkeztek (ezek Panzer IV és Panzer V Párduc típusok voltak). A Waffen-SS-páncéloshadosztályok kiemelkedő harci értékét tehát nem a
Wehrmacht-páncéloshadosztályokhoz mérten fokozott élőerő vagy a fegyverzeti fölény garantálta, hanem a felhalmozódott harctéri tapasztalat és a szilárd katonai morál.

* A Waffen-SS fegyverzete: Harckocsik

A gépesített Waffen-SS-hadosztályokat 1942-ben fejlesztették páncéloshadosztályokká. Ezt megelőzően, a lengyel, a francia és a szovjet offenzíva végrehajtása során a különleges haderőnem egységei csak páncélgépkocsikkal rendelkeztek (amelyeket elsősorban felderítésre használtak), így az ellenséges harckocsizó alakulatokkal vívott harcok során önállóan nem, csak a Wehrmacht-páncéloshadosztályai oldalán kerültek alkalmazásra.

Az első harckocsi, amelyet a Waffen-SS-alakulatok alkalmaztak, a Panzer II könnyűpáncélos F jelzésű változata volt. Ezt a modellt 1937-ben állították hadrendbe mint átmeneti típust a jóval nagyobb és erőteljesebb, de még fejlesztési fázisban lévő Panzer III és Panzer IV típusok időszakos pótlására. A 9,5 tonnás, 3 fős személyzettel harcoló, fürge és megbízhatóan üzemeltethető harckocsi 1942-ben már csak korlátozott harctéri alkalmazásra, elsősorban felderítő feladatokra volt alkalmas, mert sem 35 mm-es frontpáncélzata, sem 20 mm-es lövege nem bizonyult elégségesnek a brit gyalogsági harckocsik, a francia nehézpáncélosok vagy a szovjet közepes harckocsik leküzdéséhez. A Leibstandarte páncéloshadosztálynál elsősorban felderítő feladatokra alkalmazták ezt a típust, mert a KwK 30 löveg és az MG 34 géppuskák alkotta fegyverzet élőerő és nem páncélozott célpontok ellen volt csupán hatásos, majd 1943 elején, több lépcsőben kivonták a harckocsit az első vonalban harcoló alakulatoktól. Miután a német szárazföldi haderőnek ekkor már égető szüksége volt ütőképes páncélvadászokra, a hadrendből kivont Panzer II modelleket átépítették, és a korszerűtlen könnyűpáncélosok új felépítménnyel, Marder páncélvadászként kerültek vissza a harcoló csapatokhoz.

A Panzer III közepes harckocsi korai, 37 mm-es löveggel szerelt változatait a Waffen-SS nem alkalmazta a háború során, csupán kiképzési feladatokra kapott néhány példányt a haderőnem. A típus 50 mm-es löveggel rendelkező, továbbfejlesztett, Panzer IIIJ jelzéssel ellátott változata azonban nagy számban harcolt az SS-páncéloshadosztályok kötelékében. Az 1942 nyarán felállított páncélos zászlóaljak alaptípusává vált modell fő fegyverzetét a hosszú csövű, 50 mm-es űrméretű KwK 39 löveg adta, amely könnyen páncélozott célpontok ellen akár 1500 méteres távolságból is hatékonynak bizonyult, a szovjet közepes harckocsik páncélzatát pedig 500 méteres távolságból is képes volt leküzdeni. Mindemellett a Panzer IIIJ harckocsi 50 mmm-es homlokpáncélzata kellően erősnek bizonyult a szovjet páncéltörő fegyverekkel szemben, 22 tonnás tömege pedig nem tette lomhává a kontrukciót.





[Totenkopf-páncéloshadosztály Panzer IVH közepes harckocsija]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 814 db bejegyzés
Összes: 814 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 22
  • e Hét: 22
  • e Hónap: 7300
  • e Év: 64617
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.