|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2010-05-12 21:57:51, szerda
|
| |
| |
"A madár
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni: És megijedt.Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni, és irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.És egyedül érezte magát.És azt gondolta: ,,Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: "Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztántartsa a kalitkáját.Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.,,Miért jöttél"- kérdezte a halált.,,Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál.,,Hagytad volna, hogy mindig repüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-12 21:49:07, szerda
|
| |
| |
Soha ne légy szomorú...
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs,
ki választ ad, minden napunk küzdelem,
mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden
hullám összecsap, gondolj bele,
mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot,
nyisd ki jobban a szemed, gondjaid
közt tartogat még csodákat az életed.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-12 21:43:13, szerda
|
| |
| |
Nem lesz már
Bágyadtan fénylik a tűz a sötétben,
valaki valahol rád vár nagyon,
fellobog majdan a láng, fel az égbe,
s nem lesz már oly sötét a vadon.
Hullik, csak hullik az égnek a könnye,
eloltja tüzed, de vége lesz majd,
kivirrad újra az életnek fénye,
s nem lesz már, ami halálba hajt.
Izzik a lég, tovatűnt már a zápor,
valaki valahol téged szeret,
életed immár elhagytad távol,
s nem lesz már, aki feléd nevet?
Elszállt az éjszaka, nincs mitől félned,
valaki valahol könnyeket ont.
Felkel a Nap, arcod égeti, véged?
S Halálnak virága szirmokat bont...
Eltörpül messze egészben a részlet,
részlet az egészre feni fogát.
Oly bonyolult, oly szörnyű ez a képlet,
s nem lesz már, aki megoldaná...
/dreamcraft/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-12 21:37:14, szerda
|
| |
| |
Amit a szíved diktál
Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.
Enged hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-12 21:27:50, szerda
|
| |
| |
Szia draga baratnom (Kedves baratom.).Szep estet jo ejszakat,holnapra szep Aldozo csutortokot kivanok neked.Puszillak(udvozollek) Irenke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: BATÁTAIMTŐL,ISMERÖSEIMTŐL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2010. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
177 db bejegyzés |
| e év: |
1568 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2186
- e Hét: 8927
- e Hónap: 19280
- e Év: 78533
|
|
|
Offline
