|
2016-12-13 08:43:47, kedd
|
| |
| |
Már egy éve, hogy elmentél, és veled elment minden, amit e földön örökké szerettem.
Mondd kedvesem
Mondd kedvesem,
hideg az éjszaka
a csillagok mögött?
Van ágyad, párnád
takaród a
bús felhők között?
Legyen takaród
gyengéd kezem
párnád a két karom,
a gondolat is
hozzád repül,
ha úgy akarom.
Látod-e fentről
milyen az élet,
üres az otthonod.
Hiányzik a hangod,
a mosolyod,
a két erős karod.
A remény,
hogy újra látlak
rég elköltözött,
mondd kedvesem
gondolsz-e rám
a csillagok mögött.
Szabó Gita
Vándor vagyok
Szeretnélek megtalálni
bármerre is járhatsz,
útra kelnék és úgy érzem
semmi el nem fáraszt.
Napkeletnek, napnyugatnak
merre vigyen sorsom?
Elveszett a hozzád vivő
csodatévő orsóm.
Kérdezem a futó felhőt
nem látott-e téged,
bejártam már hegyet, völgyet,
erdőt, mezőt, rétet.
Azt mondta egy lenge szellő
nem jó úton járok
földi úton poros úton
hozzád nem találok.
Tigram
Csillagom lettél
Hiába mondtam
nem hitted el
hogy várnak ránk
a csillagok,
csak nevettél
s lám azóta
a te csillagod is
ott ragyog.
Egyedül járok
az esti csendben,
eső illatot
hoz a szél,
a távolban
valahol búsan
egy magányos
tücsök zenél.
Tigram
Akkor kérdezz !
Ha véget ér majd
egyszer a magányom,
vagy így, vagy úgy,
de véget ér tudom,
és eljön majd az idő,
mikor rájövök
hogy a négy fal
rács nélküli börtön,
hol a titkaimat őrzöm,
senki meg ne lássa
eltitkolt könnyemet.
Akkor kérdezz.!
Majd elmondom
mit súgtak
a falak, a bútorok,
miért szorított
úgy a torok,
hogy a hang bent rekedt
a lelkem mélyén,
és mit éreztem
nappalok éjén.
Akkor kérdezz!
A válaszokból
talán kiderül
milyen az élet
mindig egyedül,
és a kérdésemre
senki nem felel.......
Mért mentél el?
Tigram
Kell egy szó
Néma tüzében a reggeli napnak
hajnali széltől reszket a tó,
fázom a szélben reszket a lelkem
kell hogy megérints, kell az a szó
Tigram
Találkozunk
Találkozunk, tudom és érzem,
Egy bánatos éjjel hajnalán.
Átölelsz, mint tetted régen.
Valamikor hajdanán.
Könnyes szemmel egymásra nézünk,
Megnyugvást lel a lelkünk végre,
Sok szép emléket felidézünk,
Soha, soha nem lesz vége.
Tigram
Én megbocsájtom
Tolvaj lettél,
magaddal vitted
az ölelést,
a hangodat,
üres lett minden
nincs már semmi
csak a szomorú
alkonyat.
Megloptál
és én megbocsájtom,
de belül tudod
fáj nagyon,
hogy visszahozd
arra már nincs remény,
és soha nem lesz
alkalom.
/Tigram/
2016.december 13
B. Szabó Károly: Ha
Ha majd elmegyek,őrizd, ami voltam.
A köveket,amikben elbotoltam.
A fényeket,mik sajogtak, miket hittem.
És ne félj majd,a kínokat magammal vittem.
Mindent, ami fájt.
Éhes éjjeleket,keserves homályt.
S itt hagyom a szépet.
Amit vágytam,ami éget.
Ha majd elmegyek,őrizd,
ki szerettem volna lenni.
Őrizd,
hogy ne féljek elmenni.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretteim emlékére! |
|
|
|
|
|
Offline
