Reményik Sándor: A mi adventünk,Áprily Lajos: Téli tanács magamnak,Kosztolányi Dezső: Téli alkony, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

2017-12-09 07:12:08, szombat

	Reményik Sándor A mi adventünk A békejobb még vissza-visszarándul, Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet, Engedne az ököl, de megkeményszik. Ezer anyaszív ezer sebből vérzik, Ezer lelket mar vasfoggal a kétely: A borzalom vajjon a csúcsra ért fel? S reszketve éled a reménység: hátha, Hátha van a rémségnek netovábbja. A békejobb még vissza-visszarándul, Még lőporfüsttől fekete a völgy S kaszáját gúnnyal feni a halál, De már valami köztünk s közte áll, De hegyormokon csendes rőzseláng, De a lélekben béketüzek égnek S ezer haranggal harangoz az Élet!

0 komment , kategória: Reményik Sándor

2017-12-09 06:48:44, szombat

	Áprily Lajos: Téli tanács magamnak A tél múlását miért sietteted? Amúgy is gyorsfutó az életed, A zord fagyot, ha kínoz is, maradsz, s ne bánd, ha később érsz -ha érsz- tavaszt.

0 komment , kategória: Áprily Lajos

2017-12-09 06:40:53, szombat

	Kosztolányi Dezső: Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló. S az ónszín égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó.

0 komment , kategória: Tél

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár