|
2018-05-26 21:50:22, szombat
|
| |
| |
Szatmári Delina - Elmennék messzire
Nyugalomra, békére vágyom,
Távol a világtól, távol minden zajától,
Mert sok ez a borzalom,
Úgy érzem, nem bírom.
Elmennék messzire, hol
Csend honol a szívekben.
Ahol csak a madarak énekét hallhatom,
Sűrű lombok zizegő színpompáját láthatom,
S a csobogó vízesést csodálom.
Békét, csendet vágyó képzeletem
Már repít is a végtelenben,
Ahol simogató szellőszárnyon
Egy angyalt látni vágyom.
De jó is lenne repülni hozzád,
Látni szép orcád, a kezem megfognád,
S az utat mutatnád, nézd,
Ez itt a békés mennyország.
Ez csak egy képzeletbeli álom, és én
Mégis már előre látom, visszavágyom!
Visszajövök képzeletben,
Leszállok, le, ide a Földre,
Rájövök, a honvágy gyötörne,
Mégsem vágyok a végtelenbe.
Bár káprázatos, színpompás,
Csillogón loholó, robogó -
Felhőszárnyakon visz a gondolatom,
Mégis, mégis leszállni vágyom.
Mert ez, ez a Föld az én világom!
Istenem, kérlek... kérlek... tekints le,
Inkább a békét hozd ide!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
Offline
