|
2019-03-26 09:39:06, kedd
|
| |
| |
A szétszórtság az Istentől való eltávolodás tünete. Isten ugyanis a "középpontunkban" lakik. Mai világunk gondoskodik róla, hogy figyelmünket szétszórja, hogy sohase tudjuk meg, kik vagyunk, miért élünk és hová rohanunk.
.....
Lelkünk valódi igazságát csak Ő ismeri, Isten, aki minden fejbe belelát! Aki ezt a sok fejet teremtette, ismeri lelkünk Tőle örökölt csodálatos varázshatalmát, és tudja, hogy mindegyikünkben gyári hiba van: nem fejünk van, hanem önfejünk.
...
Mások helyett sem élni, sem meggyógyulni, sem megjavulni nem lehet.
...
Amikor már sokadszor akarsz, gondolsz és teszel valamit, az ismétlés beléd vési az információkat, és a "habitusoddá" válnak. (...) A habitus nem egyéb, mint a megismételt cselekvések kódolt állapota. A szokásod jellemeddé válik. Azzá válsz, amit sokszor gondolsz. Legalább háromszor nevess mindennap! És köszöntsd a csillagokat vagy a napsugarakat!
...
A lélekjelenlét azt jelenti, hogy a lelked jelen van. Egyébként nincs jelen. Százfelé figyel, érzelmek, indulatok, félelmek terelik, a tegnapon rágódik, s a holnaptól fél.
...
A katarzis a halálnál mélyebb zuhanás: a fény végső kialvásának fenyegetése. Felébredni csak ettől tudunk.
...
Ha lelki "sztetoszkóppal" hallgatózol egy-egy emberbe, riadtan tapasztalod néha, hogy nincs szívhangja. Nincs Istene. Nem vallási, hanem mélyebb, metafizikai értelemben: elvesztette kapcsolatát lényének középpontjával, és magára hagyatva, centrum nélkül pörög a püffedt énje körül. Levált nemcsak önmagáról, de az egészről is. Zuhanó csillag. Belecsapódik a földbe, s magával együtt mindent elpusztít maga körül. Ilyen a szívtelen ember.
...
Mindenki élni akar. Én mégis láttam embert meghalni azért, mert az induló villamos lépcsőjén nem a korláthoz kapott először, hanem a táskájához, amelyben a pénze volt. Az volt a fontos neki.
......
Megérteni egy másik embert csak úgy lehet, ha gondolod a gondolatait, érzed az érzéseit, gyűlölöd a gyűlöleteit, féled a félelmeit és átéled lelkének minden önáltató hazugságát. Ha látod, mivel csapja be önmagát, és főleg, hogy mennyit tud erről. Rendszerint semmit, vagy nagyon keveset.
...
"Az embereknek mankót kell adni." Ez a mondat az idiotizmus csúcsa! Teljesen nyilvánvaló, hogy az embert a saját lábára kell állítani.
...
Legelső, amit egy gyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan és a geometria, hanem az, hogy legyen önmaga. Erős, derűs, önbizalommal teli ember, aki - bárhová vesse is a sorsa - megbízhat önmagában.
...
Egy bölcs öreg pincér azt mondta nekem gyerekkoromban, a háború végén: - Olyan világra készülj föl, pajtikám, ahol mindig a szépek és a jók maradnak lent, és a csúnyák kerülnek felülre. Így is lett.
...
Tükörbe nézni kockázatos dolog. Arcod olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit önmagadban letagadtál. Az is, amit az élet írt rá. Sorsod maszkmestere nagy munkát végzett: így néz ki az életszereped, amit magaddal hoztál és régóta játszol. Egy valaki nincs rajta. TE nem vagy rajta. Az Önvalód. Ezért nézed magad a tükörben ismerős idegenként.
...
Ha kiabálok, rendszerint nincs igazam. Ha te kiabálsz, neked nincs.
...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
Offline
