|
2018-07-16 18:24:35, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Fogd meg a kezem...
Fogd meg a kezem, kedvesem,
ne engedd, hogy a hajnal elvigyen!
Vonj magadhoz úgy, mint még soha,
s megtörténik velünk újra a csoda...
Nézz rám! Látod...itt vagyok!
Többé el nem megyek, veled maradok!
Rád vártam egész életembe'
s most végre tarthatlak kezembe...
Ölelj át, úgy mintha ez lenne
az utolsó ölelés melybe
mindent bele akarsz tenni...
melybe szívvel-lélekkel benne akarsz lenni!
Csókolj meg! Érzed, ahogy ver a szívem?
Ahogy bolondul zakatol, s én hiszem,
örökké így fog dobogni,
mert a lángot nem tudod eloltani...
Légy egy velem... oldódj fel bennem,
mint ezerszínű festék a vízben...
mint fény a végtelen sötétségben...
mint reggeli köd a napfényben...
Itt vagyok...itt...tőled ugyan messze,
de elérhetsz, ha minden este
rám gondolsz...
s álmodban engem átkarolsz...
Fogd meg a kezem, kedvesem!
Fogd meg, mert elvesztem, azt hiszem...
Oly nagyon szeretlek, hogy az már fáj!
Kérlek, ne hagyj el! Ölelj át! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
Címkék: sötétségben, megtörténik, tarthatlak, napfényben, ezerszínű, elérhetsz, elvesztem, szeretlek, átkarolsz, életembe, lélekkel, eloltani, végtelen, álmodban, kedvesem, gondolsz, bolondul, magadhoz, elvigyen, kezembe, zakatol, reggeli, maradok, csókolj, dobogni, mindent, szívvel, vagyok, akarsz, melybe, minden, ölelés, vártam, mintha, messze, utolsó, hajnal elvigyen, utolsó ölelés, végtelen sötétségben,
|
|
Offline
