|
2018-10-08 21:31:41, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Arany-Tóth Katalin : A semmi peremén...
Van-e még út, s ha van, merre visz tovább,
ki kísér rajta, ki takarja be lépteim nyomát,
ha nem látom, ki hallaná a kiáltásom,
ha nem karol már többé senki vállon,
nem születik sóhaj egy-egy rezdülésre,
s nem lesz, ki magához húzna egy ölelésre,
mikor könyörgő könnyek hullnak arcomon;
ha majd elnémul a válasz mindegyik kérdésre,
s elmarad a csendes vigasz az örök szenvedésre,
amikor hiányzik egy szó, mi lehetne simogató,
vagy arcomba csapva, vádlón, bűnöm korholó:
ringasson reménybe, vagy szítsa haragom,
roppantson szét, hogy fájjon - nagyon!
Csak érezzem, hogy létezem.
Vezet-e út az üres tétlenségbe?
- hangom félve hajtom félbe
s gyűröm lelkem legmélyére
a ki nem mondott szavakat.
A semmi peremén guggolva
építek magam köré új falakat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN |
|
|
|
Címkék: tétlenségbe, szenvedésre, roppantson, legmélyére, rezdülésre, mindegyik, kiáltásom, ringasson, ölelésre, guggolva, születik, könyörgő, szavakat, hiányzik, reménybe, simogató, kérdésre, lehetne, csendes, arcomba, korholó, könnyek, mondott, elmarad, hullnak, magához, arcomon, elnémul, peremén, haragom, létezem, lépteim, takarja, katalin, érezzem, hallaná, semmi peremén, válasz mindegyik, csendes vigasz, örök szenvedésre, üres tétlenségbe, Arany-Tóth Katalin,
|
|
Offline
