|
2018-11-02 13:36:49, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Szuhanics Albert:
Találkozván a lelkekkel
Ki az élők között mondja,
hogy őneki nincs halottja,
van ilyen?
Volt rokona vagy barátja,
gyermekkori játszótársa,
úgy hiszem...
Ki meghalt az évek során,
lejárt az ideje korán,
s távozott.
Mivel társas lény az ember,
s mindegyikünk meghal egyszer,
gyászolunk...
Mert idővel az emlékek,
mint holt álmok, elenyésznek,
gondolom.
Fényt gyújtunk mi sok emléknek,
melyek szíveinkbe lépnek
e napon...
A szeretet olyan erő,
mint ősforrás, úgy tör elő,
s kiárad.
Síron, időn, téren áthat,
holt emléket újra láttat
s feltámad...
Úgy éljük meg eme napot,
megőrizzük az itt hagyott
emlékük.
Bolyongván a temetőben,
visszautunk az időben
meglépjük...
Debrecen, 2018. november 1.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZUHANICS ALBERT |
|
|
|
Címkék: mindegyikünk, visszautunk, gyermekkori, játszótársa, elenyésznek, találkozván, bolyongván, gyászolunk, megőrizzük, szíveinkbe, lelkekkel, meglépjük, szuhanics, temetőben, szeretet, távozott, gondolom, ősforrás, feltámad, emléknek, halottja, debrecen, gyújtunk, november, egyszer, emlékek, barátja, emléket, emlékük, meghalt, hagyott, idővel, melyek, társas, lépnek, meghal, élők között, évek során, ideje korán, szeretet olyan, Szuhanics Albert,
|
|
Offline
