|
2018-11-20 16:34:44, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Schmidt Lívia:
Esik
Reggel óta
mázként von be
mindent a szürkeség...
csak esik,
csak szitál,
csak áztat...
Elmémre is rátelepszik,
akár a felejtés, míg
fanyar vizek mossák
tisztára a tájat...
Út szélén tócsák
hullámzó körei
lüktetnek még bennem,
mint halk szívdobogás,
az ég felé fordulok,
- a víz eltakar - és kérem:
ha lehetnék, hadd legyek
egy kicsit most más...
...és hallgatom az
ereszből a nem szűnő
csobogást, a cseppek
koppanását esernyőm alatt,
így múlsz el belőlem...
elfolysz te is lassan,
mint ujjaim közül a
kósza napsugarak...
Mezőberény, 2015. szeptember 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
Címkék: szívdobogás, rátelepszik, napsugarak, mezőberény, koppanását, szeptember, lüktetnek, hallgatom, csobogást, szürkeség, lehetnék, tisztára, hullámzó, esernyőm, felejtés, ereszből, elfolysz, fordulok, mázként, eltakar, belőlem, mindent, elmémre, cseppek, schmidt, szélén, legyek, tócsák, bennem, kicsit, fanyar, ujjaim, reggel, szitál, lassan, mossák, kicsit most, Schmidt Lívia,
|
|
Offline
