|
2018-11-20 19:11:31, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Benedek Elek : ŐSZI ÉNEK
Búsan járok-kelek a szürke avaron,
Léptem alatt zörög a sárga falevél.
Kis madár énekét immár nem zavarom
Erdő víg dalnoka, ó, hová lettél?
Hervadva búsul egy-egy kései virág,
Hiába nyílt ki: egy-két napot, ha él.
Nemcsak én vagyok bús, bús az egész világ.
Ím a szellő is szomorú dalra kél.
De félre, bánat, félre! Leszen tavasz még,
Erdő, mező, tudom, újra kizöldül.
Fejünk felett újra mosolyog majd az ég,
S illat, melegség árad ki a földbül.
Szép lesz az erdő, ó be szép lesz ismét,
Fölcsendül benne a víg madárdal.
S járván az erdőt bolyongva, el sem hinnéd,
Hogy egykor küzdött a szörnyű halállal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: fölcsendül, bolyongva, hervadva, melegség, halállal, mosolyog, kizöldül, madárdal, földbül, szomorú, zavarom, dalnoka, nemcsak, falevél, szörnyű, küzdött, benedek, fejünk, egykor, lettél, tavasz, szellő, felett, hinnéd, járván, leszen, léptem, énekét, szürke, avaron, vagyok, világ, egész, félre, illat, benne, szürke avaron, sárga falevél, egész világ, erdőt bolyongva, szörnyű halállal, Benedek Elek, ŐSZI ÉNEK,
|
|
Offline
