|
2016-11-04 14:08:25, péntek
|
| |
| |
Millei Lajos
Nem sírok én
Nem sírok én, csak ráhagyom,
hogy könny gördüljön arcomon.
Ha vág a szó, ha éget is,
ez éltetőm, s a végzet is.
Hisz mennybe visz, és átölel,
ha csillagvarázsként jön el.
Vagy megfeszít, halálra szán,
ha nem érte tárul ki szám.
Nem sírok én, csak ráhagyom,
hogy könny gördüljön arcomon.
Ha azt látom, hogy élni kell
napról-napra, bús kényszerrel.
Mert nincs miből, és nincs miért:
csonttá aszott, holt elvekért,
hol gyermek sír, mert éhe fáj,
s anyja vágya a nincs-be váj.
Nem sírok én, csak ráhagyom,
hogy könny gördüljön arcomon.
Ha úgy érzem, hogy rászolgált
e ronggyá tépett szép ország
a siralomház kulcsára,
de tekintettel múltjára,
egy díszdobozban kapja meg,
mert adni, az még mindig kegy.
Nem sírok én, csak ráhagyom,
hogy könny gördüljön arcomon.
Vért áldoztunk, és bánt az, ott,
hogy nem mozdul a sok halott:
égbe szálltak, és várják még,
hogy forduljon a sorskerék.
Meghaltak Ők egy nemzetért.
De nekünk vajon lesz miért?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. rész |
|
|
|
Címkék: díszdobozban, kényszerrel, tekintettel, rászolgált, siralomház, sorskerék, meghaltak, forduljon, gördüljön, áldoztunk, megfeszít, nemzetért, elvekért, kulcsára, szálltak, ráhagyom, múltjára, halálra, arcomon, gyermek, csonttá, ronggyá, mennybe, éltetőm, végzet, aszott, mindig, nekünk, millei, várják, átölel, mozdul, halott, tépett, napról, ország, siralomház kulcsára, díszdobozban kapja, Millei Lajos, Meghaltak Ők,
|
|
Offline
