|
2017-03-28 12:40:58, kedd
|
| |
| |
SZABÓ LŐRINC
LÓCI VERSET ÍR
Ünnep előtt volt. Kint a kertben
húsvéti bárány bégetett,
most borult virágba az alma,
a barackfa már vetkezett,
én meg épp versbe igyekeztem
fogni életet és halált,
mikor egyszerre nyílt az ajtó,
jött Lóci és elémbe állt
s megszólalt: - Apu, verset írtam!
- De hisz még nem tudsz írni, te!
- Nem is írtam, csak kigondoltam.
- No, halljuk. - Hát figyelj ide, -
szólt Lóci, azzal nekikezdett
s két sorban elmondta a verset:
,,Az életet adja, adja,
egyszerre csak abbahagyja."
Én nagyot néztem: - Ki? Kiről szól
a versed? Ennyi az egész?
- Hát az istenről, az a címe! -
magyarázta a gyerek; és:
- Nem kéne még valami hozzá?
kérdeztem én kíváncsian.
- Nem hát, - felelt ő, - ez az élet,
ebben már minden benne van.
- Benne van, jól van, igazad van,
szép a vers, menj és játssz tovább! -
Szinte ijedten csókoltam meg
Lóci hatéves homlokát...
Ő elrohant... Kint ragyogott a
tavasz, a bárány bégetett
s én eltűnődve ezt a verset
írtam a magamé helyett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
Címkék: nekikezdett, kigondoltam, megszólalt, magyarázta, kíváncsian, igyekeztem, abbahagyja, eltűnődve, vetkezett, ragyogott, egyszerre, csókoltam, kérdeztem, homlokát, barackfa, istenről, elmondta, elrohant, bégetett, húsvéti, kertben, helyett, ijedten, figyelj, halljuk, hatéves, virágba, versed, gyerek, nagyot, verset, életet, sorban, szinte, tavasz, bárány, életet adja, bárány bégetett, magamé helyett, Szabó Lőrinc, LÓCI VERSET ÍR, SZABÓ LŐRINC,
|
|
Offline
