|
2018-11-30 09:27:50, péntek
|
| |
| |
Vészi Endre : A VILÁG BETEG MOST, NEM ÉN
A világ beteg most, - nem én,
a világ szíve fáj,
nem én sorvadok, - a remény,
nem én tűnök, - a táj.
A ház, a hegy, a völgy, a hon
új éjt visel magán,
mint sötét ruhát alkonyon
egy elhagyott leány.
A szó, a gondolat, a tett
nyálkásan meglapul
s önmaga csigaháza lett
a szellem is, balul.
Szabadság? Ó, mennyi lator
szájában forgatott!
Így aljasitott el a kor
minden gondolatot.
Hát mit keresek, mit kíván
szívem, milyen italt?
ha szomjú torkom és a szám
nem zengheti a dalt,
mit is kívánnék még? - Tilos -
ó, vers, ez a neved
s a könyv csak balga papiros,
amely a betűket
úgy hordja hátán, mint a rab
kegyetlen kényszerét,
mint sziklás hegy a vájt utat,
mint felleget az ég.
A kényszer ellen lázadunk
világ bordái, mi,
költők! Szegény nép, nem hagyunk
a mélybe hullani!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: gondolatot, aljasitott, kényszerét, szabadság, nyálkásan, elhagyott, csigaháza, forgatott, kegyetlen, lázadunk, sorvadok, gondolat, meglapul, alkonyon, kényszer, kívánnék, zengheti, szájában, felleget, papiros, sziklás, szegény, betűket, keresek, szellem, hullani, hagyunk, minden, mennyi, bordái, mélybe, szívem, torkom, szomjú, milyen, remény, világ beteg, világ szíve, elhagyott leány, könyv csak, vájt utat, kényszer ellen, mélybe hullani, Vészi Endre, VILÁG BETEG MOST,
|
|
Offline
