|
2023-12-19 17:52:30, kedd
|
| |
| |
Hallgat a vers.
Nem szól hozzám se rím, se
dallam, ritmust is csak a
szívem ver halkan,
épp csak, hogy tudjam: élek.
Finom a csönd, íze van.
Mint a csöppenő dinnyének.
Ritka pillanat, mikor
a lélek szinte kézzel fogható,
kevés a betű és méltatlan a szó,
tán még az idő is megállt,
oly' szokatlanul néma a világ.
Ma hallgat a vers.
Vár, mint táj a hajnal
hasadtára, mikor az ég
éjsötét vásznára vöröslő
csíkot húz a virradat.
Vár, mint vihar előtt a madarak
puha fészkük ölén,
vár mint harmatcsepp a Napot,
éj az esthajnalcsillagot,
betű a papírt, éjfél a holnapot.
Vár akár földben a mag,
álmok mélyén az elfojtott gondolat.
S mint borban a zamat,
a szó tán megérik az
elsuhanó idővel. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sárhelyi Erika |
|
|
|
Címkék: harmatcsepp, szokatlanul, dinnyének, elfojtott, méltatlan, hasadtára, holnapot, vásznára, virradat, pillanat, csöppenő, elsuhanó, gondolat, megérik, hallgat, éjsötét, vöröslő, fogható, madarak, fészkük, megállt, ritmust, földben, mélyén, csíkot, szinte, hajnal, halkan, kézzel, borban, papírt, dallam, idővel, szívem, hozzám, tudjam, csöppenő dinnyének, lélek szinte, elfojtott gondolat,
|
|
Offline
