|
|
|
2020-09-13 15:44:43, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Szeretem Fekete István írásait, számomra gyönyörűség olvasni minden sorát, elbűvöl, és örömmel tölt el. Áldott legyen emléke.
Két bika (részlet)
Sóhajtott az erdő.
A harmatcseppek halk koppanásokkal jártak az avaron, és a domboldalak lágy ködtakarót húztak arcukra, hogy jobban egyedül legyenek.
Az erdei utak bujkálva kanyarogtak, és a fák pókhálódrótokon küldöztek egymásnak üzeneteket.
A pókhálók lyukasak, kopottak voltak, mint a vén halászok hálója, és a halálra váró legyek olyan egykedvűen sétáltak rajtuk, mint az öregemberek a sírgödör szélén.
Az erdő sóhajtott.
A mókusok megálltak egy pillanatra. Fényes szemük gondolkodó lett, és letették a diót, melyet a barátok kertjéből loptak, kik valaha ezen a tájon éltek, de nem maradt más utánuk, mint az öreg diófa és az elmúlt, holdas éjek virrasztóinak kámzsasuhogása.
A nyulak maguk elé bámultak. Azt sem bánták volna, ha a rókák megrohanják őket, de a rókák is ásítva ültek üres fészkű kökénybokrok alatt, melyeken a hamvaskék bogyók érintetlenek és kemény húsúak voltak, mint a lányok ezen a vidéken.
A fácánkakasok felemelték egyik lábukat, és piros karikás szemük figyelő lett. A varjak néma magasságban szálltak, a mátyások hallgatagon borzolták bóbitájukat, és a felhők is tehetetlenül álltak a hegyek felett.
Az erdő - egy pillanatra - csüggedt lombbal érezte, a benne élő élettel, hogy kár mozdulni, kár szeretni, fészkelni, virágozni, mert a távoli völgyekből ide is eljön az Idő, és a ráncos arcú Ősz kötényébe sodorja az egész világot.
Csend volt az erdőn, és ebben a nagy csendben minden érezte, hogy halkan mozdul a föld, távolodik a naptól, és rákanyarodik a nagy Mindenség őszi országútjára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fekete István |
|
|
|
Címkék: pókhálódrótokon, kámzsasuhogása, virrasztóinak, harmatcseppek, koppanásokkal, tehetetlenül, rákanyarodik, érintetlenek, kökénybokrok, országútjára, fácánkakasok, kanyarogtak, öregemberek, gyönyörűség, hallgatagon, domboldalak, megrohanják, bóbitájukat, magasságban, felemelték, pillanatra, ködtakarót, üzeneteket, gondolkodó, egykedvűen, völgyekből, kertjéből, küldöztek, megálltak, kötényébe, egymásnak, sóhajtott, borzolták, mindenség, hamvaskék, virágozni, harmatcseppek halk, domboldalak lágy, erdei utak, pókhálók lyukasak, halálra váró, sírgödör szélén, erdő sóhajtott, mókusok megálltak, barátok kertjéből, tájon éltek, öreg diófa, nyulak maguk, rókák megrohanják, hamvaskék bogyók, lányok ezen, fácánkakasok felemelték, Fekete István,
|
|
|
|
|
|
| harmatcseppek halk, domboldalak lágy, erdei utak, pókhálók lyukasak, halálra váró, sírgödör szélén, erdő sóhajtott, mókusok megálltak, barátok kertjéből, tájon éltek, öreg diófa, nyulak maguk, rókák megrohanják, hamvaskék bogyók, lányok ezen, fácánkakasok felemelték, varjak néma, mátyások hallgatagon, hegyek felett, erdő –, pillanatra –, távoli völgyekből, ráncos arcú, egész világot, nagy csendben, nagy Mindenség, pókhálódrótokon, kámzsasuhogása, virrasztóinak, harmatcseppek, koppanásokkal, tehetetlenül, rákanyarodik, érintetlenek, kökénybokrok, országútjára, fácánkakasok, kanyarogtak, öregemberek, gyönyörűség, hallgatagon, domboldalak, megrohanják, bóbitájukat, magasságban, felemelték, pillanatra, ködtakarót, üzeneteket, gondolkodó, egykedvűen, völgyekből, kertjéből, küldöztek, megálltak, kötényébe, egymásnak, sóhajtott, borzolták, mindenség, hamvaskék, virágozni, távolodik, fészkelni, csendben, halászok, melyeken, csüggedt, kopottak, szálltak, mozdulni, bámultak, mátyások, szeretem, sírgödör, sétáltak, lyukasak, szeretni, letették, számomra, pókhálók, legyenek, bujkálva, barátok, lombbal, elbűvöl, vidéken, világot, örömmel, élettel, egyedül, arcukra, sodorja, mókusok, lábukat, részlet, karikás, halálra, olvasni, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
251 db bejegyzés |
| e év: |
970 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 428
- e Hét: 10169
- e Hónap: 19755
- e Év: 88675
|
|
|
Offline
