|
2017-03-14 07:36:47, kedd
|
| |
| |
Égi folyó habja kél,
esőcseppként földet ér,
ettől lesz a fű kövér.
Éltető víz áradó,
földre hulló, áztató,
visz tovább egy nagy hajó.
Eső cseppek hullanak,
felhő mögé bújt a Nap,
felhő mögött sírogat,
áztat ősi sírokat.
Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!
Eső, földet áztató,
érző szív, mely lázadó,
új reménnyel átható.
Nyújtsd hát kezed kikelet,
fényre jussak ki veled,
legyen ez az üzenet!
Jöjj elő hát Napsugár,
fényed küld az égre már,
szirmot bontson a virág,
éledjen fel a világ!
Szárítsd fel a könnyeket!
mutasd, élnünk hogy lehet!
Jöjjön végre lenge szél,
mely a tavaszról beszél!
Újuljunk meg, ha lehet,
erről szól a kikelet!
Úgy mennék már ki veled!
Ám az eső nem csitul,
pedig víz csak, ami hull,
mi meg tűrjük jámborul.
Mindenkinek fáj kicsit,
ami éppen ráesik,
Csak sajátjuk fáj nekik.
De ha Nap süt, fény ragyog,
sokkal boldogabb vagyok,
hívlak jöjj el Napsugár
fényed küldd a Földre már!
Hadd nézzünk az égre fel,
lelkünk közös fényre lel,
megújulhat a világ,
szívünk nyíló kis virág...
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
Offline
