|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2010-08-28 15:58:09, szombat
|
| |
| |
A szeretet zöld madara
Egy alkalommal, egy különös rezgésű hajnalon, szürke napom egén felfigyeltem egy szivárványszínű, smaragd ragyogású kismadárra.
Ó, Ő kell nekem, beragyogja majd az életem futott át bohókás fejemen. Nem, nem csaptam le rá, annál jobban szerettem, féltettem már az első pillanattól. Fájna neki, ha rosszul érintené kezem, összekuszálnám a fényt drága tollain, talán még lelkét is megsebezném.
Minden nap mentem felé s tartottam rajongóhódolatom tükrét elé. Ebben nézd meg magad Drága Kincsem, ez mutatja valósan a te elbűvölő szépséged, beszéltem hozzá.
Hogy, hogy-nem, hosszan nyúló hónapok után, talán a szavam, vagy a visszfényező ragyogás vonzotta, beleakadt tekintete a tükrömbe. Onnantól kezdve, Ő is repült felém.
Készítettem neki szerény viskómhoz mérten pazar kalitkát, s nagy röptetőt, az ajtókat tárva hagytam, érezze magát szabadnak. Ő tovább szépült, röpködött, dalolt. Hangját a szirének is őszinte bámulattal hallgatták, s a Nap, hozzánk járt hajnalonta fényéből lopni, este pedig azért szórt vörösen izzó hamut az égre, mert irigy szemét napközben véresre dörzsölte.
Így teltek napjaink, mígnem azon kaptam magam, egyre inkább magamnak akarom madaram. Dallamát, színes pompáját, ne hallja más, ne énekeljenek neki vissza, ne csodálják. Ő az enyém, ragaszkodtam hozzá gyermeki és szerelemféltéssel, zsarnoksággal.
Rá rakosgattam szerelmes elvárásom-súlyait, íves lábára, bársony tollazatára, habselyem nyakára. Szemére fátylat terítettem. Durva vászonnal takartam el az eget. Minden szürke lett ismét.
Kérdezték miért teszed? Nem szereted! Hogy kérdezhettek ilyet, halálosan szeretem! Üvöltöttem rájuk. Észrevettem én is, hisz nem lehetett nem észrevenni, búsabb dalok hagyják el valamikor vérbőszirom, most sápatag ajkát. S a tükröm, a sötétített tükröm is más képet festett róla.
Fájt nagyon, sajgott a szívem, mert nem tudtam úgy vigyázni rá, úgy szeretni, hogy boldog legyen, viruljon mellettem. Egy kín-kék és vérzáporos napon, nagy elhatározásra jutottam.
Letéptem a vásznat, átdörzsöltem a tükröt, leszedtem az elvárás súlyait róla, szemébe sírtam könnyeim, rámosolyogtam, s azt hebegtem: menj, repülj, szabad vagy kismadár!
Na menj már, míg meg nem gondolom magam! Ő dalolt, ragyogott ismét, csodás köröket írt az égre, a nap sárgairigysége csorgott a földre. Én, én ott álltam megkövülve. Szemem lehunytam, arcomra zuhogott forró-könnyem. Egyszer-csak a vállamon egy pihekönnyű érintést, a számon édes mézcsókját éreztem, még hallottam mielőtt elájultam, azt csicseregte: nem kell a szabadságom, nekem Te vagy a boldogságom!
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-28 15:22:50, szombat
|
| |
| |
Az egér és az egérfogó (tanulságos)!
Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat
megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton
haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2010. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
22 db bejegyzés |
| e év: |
258 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 421
- e Hét: 1590
- e Hónap: 2857
- e Év: 16448
|
|
|
Offline
