|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 21:08:34, szerda
|
| |
| |
Szabolcsi Erzsébet
Mit is adhatnék
Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.
Link Te szeress legalább
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabolcsi Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 20:31:54, szerda
|
| |
| |
Az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó... De van egy másfajta ölelés. Amely kellemes, meleg, puha, jó... és amely szorít, nem enged, felkavar, legyőz.
A muszáj-ölelés.
Amikor nem tehetsz mást, meg kell ölelned. Őt. A szívét, a lelkét, a lényét. Muszáj megölelned, mert ez az ölelés az Élet. A lélegzeted, a szívdobbanásod, az erőd. Minden érzésed, minden gondolatod. Lehet, hogy minden és mindenki ellene szól, lehet, hogy harc van benne, lehet, hogy könnyek, hogy fájdalom... mégis, muszáj. Mást nem tehetsz. Mert ebben az ölelésben van az Életed. Ő. Ebben a muszáj-ölelésben.
Létezik ez az ölelés.
Csitáry-Hock Tamás
"Sekély vizek, csillogó fölületek gyöngyhalásza vagy. Igazságod: káprázat. De mégis a te mélységed az igazi mélység, holott fenekét nem éri el semmiféle mérőón, s mégis a te igazságod lesz igazság egy varázslat által. "
Kosztolányi Dezső
Link Release Me
"Naggyá, dicsővé tesz a szerelem;
Nem szeme lát, csak szíve....s ez okon
Festik Cupidót szárnnyal, de vakon;
Elméje van s balul ítél vele
Szárny, szem nélkül: ez a hóbort jele. "
William Shakespeare
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 19:10:20, szerda
|
| |
| |
Tóth Éva
Vita és vallomás
Gyűlölöm a birtokon belüliek biztonságát,
az érdektelenség nyugalmát,
a közös megegyezések higgadt becstelenségét,
az okosságot, amely szemet huny az árulásra.
Én féltékeny vagyok!
Nekem van mit féltenem.
Nekem nem szerető kell és nem vitára,
kirándulásra és kiállításra,
szombat estére, vagy vasárnap délutánra,
időtöltésre alkalmas barát.
Emberre van szükségem!
Az őrültségben is társra,
aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára
és felvehetem legdíszesebb meztelenségemet,
aki még jobban szeret, ha csúnya vagyok és elesett.
Akire nem kell tekintettel lennem
se utcán, se négyszemközt
a csendben közénk rakódó idő múlásában
megkeseredetten.
Aki bárhová eljönne velem és bárhol megmaradna.
Akinek párna helyett fejem alatt karja, akit én altatok,
aki felébreszt engem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 14:40:02, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
Délnek úszó jéghegyen
(részletek)
"Jégcsapok csörrennek szemem pilláján,
zuzmara a bajszom.
Ha még nevetni, vagy sírni tudnék, összetörne
szilákokra az arcom.
Az arcom síma, roppant súlyú jégtömb:
sohasem olvad!
Csak könnyeim nem fagynak meg sosem,
- mert nagyon sósak!
Két sötét, hűs szemem homlokom jégmezőin
csákányok éle-
vágta két néma lék: kibuggyan rajta a tenger
sós, sűrű mélye.
Homlokom opálos, derengő tejüveg,
befagyott ablak,
melyre az évek karmoló hófúvásai
jégvirágot rajzolgattak.
Lehelet a szám körül szilánk-szirmokká fagy,
így kivirágzik,
cseng-bong a fagyon sóhajom s kibontja zuzmarás
nagy lombos koronáit.
Jajaim fölöttem törékeny ezüst
erdőkké nőnek,
jégpáfrányokká fagynak ágas panaszaim,
lugasokként benőnek.
A kiáltás úgy száll torkomból fagyva, mint a kard,
hüvelyéből kirántva,
a lélegzet belém hasít, tüdőmig átdöf,
mint a dárda! "
Link Song to the Evening Star
"S ki tudja, - majd a szív milyen anyaggá válik, ha eléri a fagy tőre?
Lehet, hogy máris oly kemény, hogy a fagy is kicsorbul tőle?
S lehet, hogy máris oly fagyos,mint Földünk Holdjának lehunyt arca?!
Vergődő Hold a mi szívünk! - Egy oldala jég, a másik lobog egy messzi napra.
S ki tudja mi jobb?
Gyúljunk fel s hunyjunk ki egy gombnyomásra, mint csillárokon a lámpák?
Akkor ragyogjunk s boruljunk el, amikor mások akarják?
Lámpák legyünk, átlátszók, hűvösek, vakítsunk, fényeskedjünk?
Csak ne lobogjon semmi láng, ne égjen semmi tűz mi bennünk?"
"Alvásunk kihűlt csillagok
vak zuhanása,
kiégett üstökös zúdul így, melynek
már nincsen lángja." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 14:18:49, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
A hordozó energia
Sorsom folyóval telt meder,
mederre lelt folyó a sorsom.
Szép partú szerelem terel,
partjait én rajzolom folyton.
Szobámnak éjszakákon át
röntgenező szűknégyzetében,
ott dobogok a sors bezárt
ívei közt - a gondra ébren.
A létnek más törvénye éltet
már, - nem a biológia:
- az akkumulált szenvedések
nagyfeszültségű árama.
Ó, szinte süt belőlem ez
a halálos ütésű áram:
dobálja fáradt szívemet
düh-szerelem két fázisában.
A magamon tűrt szenvedés
magányban tanult mágiája
önkínom elnémítva néz
szörnyű mosollyal a világra.
Már minden fájt - semmi se fájhat.
Eszméletem tiszta maradt:
mind-azt mi fáj még a világnak,
- kormányozni szívem alatt.
Így leltem a rettenetes
erejű hordozó energiára:
- a véletek élt szenvedés keres
utat s röpít megváltó csillagára.
w
Link Only to Fly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 13:53:37, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
Mi nem jött soha el.
Majd az idő befedi rajtunk
mohával a tört sebeket:
- elfeledjük, amit akartunk:
öregek leszünk, betegek.
Nem lesz semmink csak az emléke
annak, mi nem jött soha el.
Csak kettőnk közt épül a fészke,
s már csak minékünk énekel.
Az éltet majd, ami naponta
meghal bennünk és körülünk,
Az eljövőért esünk gondba,
- s a túlélőknek örülünk.
Link Autumn Song
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 11:37:07, szerda
|
| |
| |
Szabolcsi Erzsébet
Néha
mint útszélen nőtt
bánatvirágok álma
mélykék nyarakon
mint pókhálóba
szőtt mosolyok vigasza
barna őszutón
mint elkárhozott
varjak lelke a hóban
vakhideg télen
úgy várnak némán
rügyre tavaszra fényre
sötét perceim
Link Spring Tea Ceremony
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabolcsi Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 11:28:29, szerda
|
| |
| |
Szabolcsi Erzsébet
Túl a homályon
Tudom, hogy tűnt álmok repítenek
éjjel tengered felé,
hogy hamut szór körém a fáradt dalt búgó szél,
hogy hervadó fények, alvó virágok
űzik kószáló vágyamat.
A nap halvány korongja épp csak sejthető
a köd mögött, hihetetlen,
hogy néha izzik és lángol.
Felhők ereszkednek hozzám,
simogató párába burkolnak,
hiába nézem a jövőt, csak
tegnapomat látom...
Látlak, s magamat benned,
szempillád rám csukódott,
kezed eleresztett.
Tenyeremben megbúvó csókok
nyomán apró szikrák pattannak
szerteszét.
Ragyog a köd vöröslő pirkadással.
Hárfadal, fuvolasóhaj lendít
túl a homályon.
Link On Your Shore
Szabolcsi Erzsébet:
Lennél-e...?
Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?
Ha Te lennél a tél hideg lehelete,
lennék kedvedért hullongó hópihe.
Lennék kedvedért hófúvás vihara,
vagy lennék miattad csipkés zúzmara. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabolcsi Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 00:27:02, szerda
|
| |
| |
Nagy László
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Németi Anett
Ki viszi át a szerelmet - Evokáció
Lelkem, ha nem fúj több szelet,
és nem vakít több fény-szelet,
selymet ki sző a kopár fákra?
Ki ölt zöld vásznat a világra?
Érett kalászok fényes szirma -
ki telepedik mellé sírva?
Ki ölel gazos rétet át,
hallva a füvek friss szavát?
S kevély borokból ki ír verset,
melyben már az örök tűz serceg?
Lelkem, ha nem fúj több szelet,
kié lesz az őrző szerep?
S ki hozza vissza, hogyha elmegy,
a széllé változott szerelmet?
Link Chopin - Tristesse
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2013. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
96 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 218
- e Hét: 2134
- e Hónap: 3702
- e Év: 11309
|
|
|
Offline
