|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2013-06-18 16:03:10, kedd
|
| |
| |
Jónás Tamás
Apokrif
Emlékezzünk arra, ki elfelejtett minket.
Ne higgyük róla, hogy elmenekült tőlünk,
úri hűségéről tanúskodó kincset
hagyott maga után: rá való reményünk.
Nyarakat felszívó hideg falainkat
okos kutyaként őrzi ugató hiánya,
és távolmaradása sincsen hiába:
új reményeket szül, más bölcsőket ringat.
Emlékezzünk arra, kinek nem vagyunk kedvesek,
ki szomorkodva szeret, szeretve haragszik,
ruhánkra gyöngyöknek csillogó perceket
tűzdelt, és halálnak szép hajunkba masnit.
Tükrökben keressük, de rejtve marad arca.
Feloldódott vízben, levegőben, földben.
Lángoló testünk tüze nem fog rajta,
lángok közt hamvadunk egyre többen.
Emlékezzünk arra, ki nem üzen nekünk.
Templomaink füstjét soha nem szagolja.
Porral telítődő lábnyomaink csendje
nem zaklatja szívét, ha van is rá gondja.
Emlékezzünk arra, ki addig él, míg hisszük.
Útra küldött minket, nem hazudott semmit.
Sorsa sorsunk, amíg megyünk, őt is visszük.
S mint egy batyut lerakjuk, ha eljutunk a csendig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jónás Tamás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-06-18 15:28:49, kedd
|
| |
| |
Link Romanza Andaluza
" A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.
A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.
A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.
Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik, elámul a csillagok
örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén. Nem fél a kockázattól,
gyermeki kiváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a
kétségeid.
Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság - az ember, a föld,
a végtelenség hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem
szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megder-
messze a szívedet.
Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."
Albert Schweitzer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-06-18 15:12:06, kedd
|
| |
| |
Karinthy Gábor
Pipacsok
Ó, pipacsok a réten,
Zöld terítőn vércseppek,
Mért is élek sötétben?
mért is nem élek szebben?
Mért nem virágzok, lobogok,
magam is, mint a pipacsok?
Ó, kihajtani kéjjel
szétbomlani pöffedten,
kényesen, szerteszéjjel
terülni a füvekben
s ott nesztelen forrongani
sustorogni, lassan zsongani
Bolondul égni ottan,
epedni hő szellőben
vagy fényben mozdulatlan
aludni a mezőben
vagy némán támolyogni
sóváran imbolyogni
Táncolni láthatatlan
ide-oda a tájban
és mindig lázasabban
verdeső sziromszárnnyal,
bomlottan, eszelősen
kavarogni a zöldben.
Búcsú a nyártól
Lehull az első
falevél - szívemben is
letört pipacsok.
/Kepes Adrienn/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karinthy Gábor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-06-18 15:11:17, kedd
|
| |
| |
Tóth Árpád
Erdő
Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtjei zöld zivatarját.
Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájult finom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!
S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámzó, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.
Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tűnődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.
Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,
S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2013. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
29 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 654
- e Hét: 1860
- e Hónap: 3428
- e Év: 11035
|
|
|
Offline
