|
2013-12-16 09:53:46, hétfő
|
| |
| |
KARA-CSUN=KARÁCSONY
A téli napforduló ünnepe eleink számára a legkiemelkedőbb örömnap lehetett.
A kínai krónikák már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun ( azaz karácsony ) ünnepe. A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, és a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a Téli napforduló megünneplése. Az év legrövidebb napja ( december 21. ) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van ( néha december 22-re esik ). Valószínűleg az ősi magyar neve a kara csun volt. A kara - feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a csun - fordulás szóösszetételből állt össze a karacsun szavunk.
A feketeség csúcsa és annak átfordulása után egyre nő a fény, a világosság ideje. A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban. A karacsun - karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre - karácsony - ( itt már Jézus születése ) is ezt szót vetítették át.
A legtöbb európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből származik (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez ( illetve a román: craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele ).
"KARÁCSONY - Jézus születésének keresztény ünnepe. [ A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv ] Csak a megnevezésre vonatkozóan: Az 1267-es Kassai Kódex szerint a magyar kerecsen, KERECSENY szóból származik e szó. Ez időben tartották a KARÁCSONNYal egy időben, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetést. A magas-alacsony magánhangzó váltás a szaracén - szerecsen szavaknál is megfigyelhető. A KARA, KARÁ - fekete, sötét jelentése a december 21-i legrövidebb nappal okán is lehet. Nem a krisztusi hitvalláshoz köthető szó!
A latin nyelvnek nincs szava erre. Az legyen a szlávok gondja, honnan van nekik a szó, ám a magyar KARÁCSONY szó épp úgy nem tőlük való, mint az EBÉD, VACSORA, VARKOCS, GEREBLYE, BORONA vagy a többi ezernyi szó, melyet a MÉKSZ szerkesztői szláv eredetűnek jelöltek. A szóban levő ÁCS gyök írhat le CSelekvést is, de különben a CSON-Y minősítő értelemadó hangnyaláb. Mivel a KARÁCSONY fénykötődésű ünnep, így a CSO ősgyök szerepét innen kell vizsgálni. Jelen van a CSOrog (le irány), CSOrda (vonulás) szavakban, és mindkettőnél folyamatot leíró. Ekkor éri el a nap fényerőváltozás folyamata a legalaCSONYabb szintet. Innen indul a fényerősödés CSOdás jelensége. Tehát a KARÁCSONY a hosszú sötét (KARÁ) éjek legalaCSONYabb fényszintje.
Van még egy erdővidéki székely szó, amely a sötétséghez köthető: GURUCSA. Tulajdonképpen a KURUZSLÁShoz köthető. Valamilyen megátkozott összekötött csomó, amelyet bedobnak valakinek az udvarára, hogy átkot hozzon a ház lakóira. Eszerint, ha valami rosszul sikerül, azt mondják: megvan GURUCSÁLva. Ez esetben a KURuzsol K > G hangváltása nyomán GURucsál, amelyben a KUR, GUR gyök feketét jelent.."
Forrás: MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány / Kolumbán Sándor: Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár
A téli napfordulókor áll meg a fény csökkenése s indul el a napos órák idejének növekedése. A fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett hit szimbóluma.
Őseink decemberben ünnepelték kerecsen ünnepét.
Kara-csun szavunk is köthető ehhez az ünnephez. A kerecsensólyom a fény madara. Az ünnep alkalmával röptették a sólymokat, hogy az emberek lelke (amely közel volt a sólyoméhoz), a sólymok közvetítésével közelebb kerüljenek az újjászülető fényhez.
Ez az ünnep a téli napforduló ünnepe és Őseink szokása szerint az újév kezdete. Ilyenkor a leghatalmasabb a sötétség, és a legerősebb a sötét erő. Azonban a legnagyobb sötétségben kell a fénynek megszületnie.
A hasonlóság ezen rítus és a keresztény hit között feltűnő. A vallások között megfigyelhető, hogy különböző átjárók vannak, mint amolyan ajtók. Ezeken keresztül átjárható egyik másik vallás, már azok között, amelyeknek a szeretet az alapja, és az Isten felé mutatnak. Őseink vallása és a keresztény Jézusi vallás sokban hasonlított egymásra. Ezért könnyű az átjárhatóság a vallások között.
A szokásos szer-tart-ás-ok-on az ünnep előestéjén a lenyugvó Nappal gyújtják meg a ,,nyugati tüzet", ahol a lélek megtisztulásáról van szó. A második nap a kelő Nappal keltik életre a ,,keleti tüzet": ez az újjászülető fény, az újjá születő Isten köszöntéséről szól.
A ,,Nyugati Szer" a következőképpen történik: A Gazda meggyújtja a gondosan előkészített tüzet, háromszor körbedobolja a szertartás helyét és a résztvevőket, majd áldozik a négy égtáj, Nap atyánk és Föld anyánk és a tűzben lakozó Őseink lelke felé. Az áldós tűz a tisztítótűz szerepét is betölti, így azokat a tárgyakat, ill. tulajdonságokat, melyektől meg szeretnénk szabadulni, belevetjük a tűzbe. Közben megérkezik a rettenetes Bőzön Bika és ijesztgeti a békés népet, hogy ezáltal a közelben ólálkodó Ármányt is elijessze, ezen kívül az ő borzalmas zsákja is elnyeli a szemétre valót...
A tűz általi megtisztulás után jön a jelképes víz általi megtisztulás. A Gazdasszony tartja a tálat, a Gazda a vizes kancsót, egy Szűzleány a törölközőt... A ,,rituális" mosdás után mindenki tiszta szívvel nézhet az Öregisten, és Ő általa, önmaga szemébe, és tisztán mehet át az újévbe.
A sötétség növekedésével a sötét erő egyre jobban elhatalmasodik az embereken. Ilyenkor sokkal ingerlékenyebbek, feszültebbek lesznek, és sokkal könnyebben bántják társaikat és szeretteiket. A lélek megtisztulásában nagy szerepet kap a táltos dob, amely nem csak azért táltos dob, mert a táltosé, hanem azért, mert táltos tulajdonságokkal rendelkezik.
Kép: Dávid Júlia festőművész képe
Második napon napkeltekor a kakas szavára felébred a csoda-boga szarvas, ki agancsa között hozza el az égi tűznek földi mását, melyről a Gazda meggyújtja a ,,keleti tüzet". Ezáltal köszönti a megszülető fényt, amely ettől a naptól indul győzedelmes útjára. A szertartás központi része a szertűz, mely melegséggel és hittel telíti azokat, akik körülötte a szertartásban részt vesznek.
A ,,keleti tűz" már nem mint tisztítótűz, hanem a szó legnemesebb értelmében áldozati tűzként szerepel a szertartás rendjében. Ebbe a tűzbe a jelenlévők a felajánlási ajándékaikat dobják, és elmondják a tűzben lakozó Őseink lelkének - és általa az Öregistennek - kívánságaikat az elkövetkezendő újesztendőre.
Magyar Adorjántól idézek:
"Egyébiránt ez a magyar hagyomány A tavaszi napéjegyenlőségtől a téli napfordulóig pontosan kilenc hónap telik el.
Csodafia szarvasnak ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán ezer égő gyertya,
Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak.
....Míg a közönséges gyertyaágasokon a gyertyákat természetesen gyújtani és oltani kellett, de regösénekeink szerint a Csodaszarvas ezer ága-bogán a gyertyák, azaz a Csillagok: ,,gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak", miként az Égen. Vagyis, hogy tehát itt az égi Csillagok gyönyörű, költői jelképezéséről van szó, azonnal megértjük, ha tudjuk, hogy népi regösénekeink szerint a Csodaszarvas az Ég felhői közül tűnik elő és ezután az égi folyóvíz melletti halastóban (a Tejút és a Vízöntő csillagképe.) az ott sarjadozó gyönge sásocskákon legelészik.
Sebestyén Gyula is megemlíti, hogy keleti és északi rokonnépeink az égi Csodaszarvast szintén ismerik, valamint, hogy a mongoloknál, bizonyos szertartásoknál, olyan szarvasálarc is szerepel amelynek szarvai hegyein stilizált lángocskák ábrázolvák.
Továbbá, hogy a bolgár kolindaénekekben a Csodaszarvas agancsa hegyein csillagok vannak. (Lásd: Berze Nagy János az ,,Ethnographia" folyóirat 1927. Évfolyamában megjelent cikkét.)
A karácsonyi ajándékok eredetére meg az mutat rá, hogy a mi Csodaszarvasunk ágabogán édességek, dió, mogyoró stb. is szokott lenni, a gyermekek számára. Viszont az, hogy énekek szerint, a szarvas szőrén is Csillagok vannak, ezt az fejti meg, hogy a közönséges szarvasok kétoldalán is néha még vannak fehér foltok, bár ezek az idősebb állatoknál mindinkább eltűnnek, de a fiataloknál mindig megvannak. Ellenben például a dámszarvasnál és az indiai axis-szarvasnál mindig megmaradnak.
Elképzelhetjük pedig, hogy ősidőkben voltak olyan szarvasfélék is, amelyeknek, miként ma a lovaknak, homlokán és szügyén is egy-egy nagyobb fehér folt volt, amelyek által azután a Hajnalcsillag és a Hold jelképeztettek.
Mármost, ha a ragyogó, fénylő, gyönyörű Csodaszarvas, amelynek az énekek szerint szarvain és szőrén ezernyi Csillag, szarvai között a pirosan fölkelő Nap, szügyén a Hold, homlokán a Hajnalcsillag ragyognak, úgy mi mást jelképezhet mindez, mint magát az Eget?
Miért van pedig, hogy mindez ily világosan csak a magyar nép hagyományaiból tűnik ki?
Holott másutt már csak többé-kevésbé értelmetlen töredékeket találunk.
Vegyük csak példaképpen a Hubertus-mondát: Ebben a szarvas agancsai között már nem a fölkelő Nap, hanem fényes feszület van. Megemlíthetem itt, hogy avar törzseinknél, akik tűztisztelők voltak, a Csodaszarvas szarvai között is napkorong szerepelt, de amelybe egyenlőszárú kereszt volt föltüntetve, azért mert az avaroknál a Nap a Tűzisten jelképe is lévén, náluk a körbefoglalt keresztalak egyúttal a Napban rejlő tüzet is jelentette. Ezen egyenlőszárú kereszt pedig náluk még az első, ősi tűzgyújtó szerszámot: a két egymáshoz dörzsölt fadarabot is jelképezte."
Varga Csabától idézek, hogy megértsük a KÖR-KÖRÖSZTÉNY szót:
"A szél (=lélek) által forgatott körőszt, 8-9.000 évvel a " forgó" régi képi ábrázolásokon már megjelenik. ( ilyen a mi gyerekkorunkban is használt forgó játékszer pl.)
Köröszt - Kereszt - Körosztó - Körforgó
A forgó végein a toll (a pihe) a lélek szimbóluma, de tárgyként e tollak valóban forgatták is, miáltal a jel - a kereszttel négy egyenlő részre osztott kör - jelentése teljes egészében kifejeződött.
/Krisztus emiatt forog, KÖRÖZ, akár a sisakforgó (CRISTa), és a KÖRÖZ a KERESZT szavunk eredeti jelentése!/
KÖRÖZ szóban rejlik tehát a ,,KÖRÖSZTény" (christian) szó valódi értelme:
A KÖRben lévő két átló metszéspontja a mag, a testesülés, innen tehát a ,,KORpus" szó, fogalom is, mert a KORpus is forgó, hiszen mivel a latin us végződés elhagyható, csak a nemet jelöli, marad a korp = kerep, azaz forgó. (Egyébként is a ,,latin" CeREPo KEREPIő.)
/Tehát e fogalomkörben mindenütt a forgásra akadunk: A kör a végtelenség jelképe, a körben középen a pont alap NAP szimbólum, s a kereszt azt négy EGYenlő részre OSZTja. A napfordulóhoz is köze van. ( A szerk.)/
Így válik teljesen érthetővé, hogy a ,,kereszt" alapja a ,,köröz", vagy ,,körös" ige, és a -t végződés teszi főnévvé.Mint például tör-tört, kör-köret, visel-viselt (holmi) stb. Tehát a körőszt azért körőszt, mert forogó. De hát ez egyértelműen adódik a ,,kereszt" szóban lévő ker, kör szóból is, ami pedig igazán őseredeti magyar szó, jelentése nem is kérdéses.
Mindebből adódik, hogy a körösztény egész egyszerűen Köristen tisztelője, s a keresztség, keresztelés pedig valódi értelmében Kör-isten hívei közé való beavatás.
Körkeresztek
Más nyelven mindez megmagyarázhatatlan!
Tehát e fogalomkör, vallás és hitvilág magyarul fogalmazódott meg, mégpedig a leletek alapján legalább 10.000 évvel ezelőtt. Hogy sokfelé eltorzult ez a gondolatkör: a lényeget illetően mit sem számít.
Még mindig megértjük. MAG nyelven."
A karacsun szertartások fontos eleme a rituálét követő ünnepi étkezés, az áldomás is, ahol a házigazdák által szeretettel és a jelenlévők iránti legnagyobb tisztelettel készített ételeket fogyasztják. Népünk és a pusztai népek sajátossága, hogy minden vendégünket megvendégeljük, megetetjük, megitatjuk.
Nagyon fontos, hogy a hagyományokat ne őrizzük, és főleg ne pótoljuk, hanem tegyük élővé, megélhetővé!!!
A mai elembertelenedett világunkból kiveszett a SZER, a Rend, az összetartó és megtartó erő. Őseink világában ezt a szerepet többek között az ünnepeink megülése töltötte be.
Nagyon fontos az évkör négy pillérének a megünneplése, a téli napfordulóé, a tavaszi nap-éj-egyen-lőségé, a nyári napfordulóé és az őszi nap-éj- egyenlőségé.
Mint tudjuk: ahogy az égben, úgy a földön is, Nap Atyánk égi útja során a halandó ember életútjával megegyező utat tesz meg a születéstől az elmúlásig. Eleinket az életükben végbemenő életciklus-váltásokra az évkör ünnepi szerei készítettek fel.
Ez a felkészülés a mai ember számára teljesen elveszett. Ennek hiányában a gyermek törésként éli meg az ifjúvá serdülést, az ifjú nem tud felelős felnőtté válni, és az agg retteg az elmúlástól, és ez mind különböző lelki bajok kifejlődéséhez vezet.
Jelen korszakunkban a meggyulladó szertüzek őrtűzként is működnek. Ahol fellángol egy tűz, az azt mutatja: itt igaz magyarok vannak.
MAG NÉPE!
Hát gyulladjanak azok az őrtüzek, hogy lángjaik egy máglyává összeterelve lángbetűkkel írják az égre:
Lesz még szép MAGyar jövendő!
forrás: Magyar Nyelv
(https://www.facebook.com/notes/magyar-nyelv/kara-csunkar%C3%A1csony/771798432834 608) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
