|
2014-07-15 23:20:09, kedd
|
| |
| |
Az új kenyér ősi ünnepe
Július 15-e a katolikus hagyományban az Apostolok oszlatása nevet viseli, amikor Jézus tanítványai a szélrózsa minden irányba szétszéledtek, hogy terjesszék az evangéliumot. A magyar néphagyományban ekkor volt az új kenyér megszentelésének a napja.
A középkorban a természeti folyamatokhoz igazodva, az aratás befejeztével ülték meg az új kenyér ünnepét, nem pedig augusztusban. A magyar néprajzosok szerint a már a korai magyar keresztény hagyományban jelen volt az új kenyér megáldásának szakrális hagyománya. Sajnos, ezt az ősi szokást a Tridentinum, majd a jozefinizmus majdnem eltörölte, szerencsére azért még a 20. század elején néhány magyar település megtartotta ezt az ősi magyar ünnepet.
Különös szokások
Az ősi magyar hagyományokat például a dél-alföldi térségben őrizték híven, Szeged környéke kiemelkedett a hagyományőrzésben. Ott az új kenyér nagy tiszteletben állt. A család tagjai szertartásos módon készítették el, sokan még a dagasztás idején is imádkoztak, a bevetett kenyérre keresztet rajzoltak, majd a megsült ételből addig ettek, míg el nem fogyott, a hiedelem szerint egyetlen morzsának sem volt szabad megmaradni. Hazánkban elég sok helyen, így az Alföldön bevett szokás volt, hogy az első cipót a koldusnak vagy rászorulóknak adták, majd csak a következőt szegték meg maguk. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy előbb imádkoztak, csak utána ettek a szentnek tartott kenyérből. A Dunántúl egyik szögletében, Baranyában azok az új asszonyok nem ehettek a kenyérből, akik még nem vettek részt az aratásban. Voltak olyan falvak, ahol nem koldus, hanem a pap kapott először a friss kenyérből, máshol nemcsak neki, hanem az orvosoknak is juttattak a megszentelt ételből.
forrás: Kovács D. Gábor (https://www.facebook.com/gabor.kovacs.7311352?fref=photo) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
