|
 1/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:56:02, csütörtök
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Állati kérés!
(Ne szemetelj az erdőben!)
Kihirdették az erdőben,
viselkedni hogy lehet.
Aki itt él, nem dobálja
szanaszét a szemetet.
Aki viszont máshonnan jött,
annak mától nem szabad!
Vidd haza a szemetedet,
s érezd benne jól magad!
Nekünk nem kell a hulladék,
maradjon csak nálatok,
nem vagyunk mi különcködők,
csupán kedves állatok.
Ne is próbáld szétdobálni,
láthatod, mi figyelünk.
még az ember sem szúrhat ki
erőszakkal mi velünk!
Aranyosi Ervin 2014-11-04.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:44:13, csütörtök
|
| |
| |
Horváth Piroska: HŰSÉG
/Egy hajléktalan és társa emlékére/
Kartonpapírágyon, elnyűtt pokróc alatt,
Már álmodni sem mer, szíve fáj - meghasadt.
Kopott, ócska rongyok melengetik testét,
Rég nem látott álmot - nem várja az estét.
Aluljáró hideg, bűzös világában,
Nem hisz már az álmok nyíló virágában.
Megosztja csöpp lénnyel - rideg valóságot,
Emberek közt átélt gonosz gyarlóságot.
Város szélén lelte ágrólszakadt társát,
Loncsos volt, és ázott - felvette az árvát.
Óvta és vigyázta teste melegével,
Megvédte, ha kellett, minden erejével.
Apró kis szőrgombóc, úgy sírt egymagában,
Magához ölelte - nem él majd magányban.
Meleg-barna szemű, zsemleszínű jószág,
Három éve már, hogy útjuk együtt róják.
Vad zivatar tombolt, mindig együtt áztak,
Csontot rágó fagyban összebújva fáztak.
Nyári forróságban üde lombok között,
Bárányfelhőt lesték - rideg világ fölött.
Jó volna repülni habos fodrok hátán,
Nem törődni rosszal, elnyúlni ott kábán!
Forró fürdő után, illatos ruhában -
Nem nyakig merülni ragadós kukában.
Így merengett némán szelíd társa mellett -
Milyen szutykos szegény, ragacsos és vedlett.
Megfürdetné őt is, kikefélné szőrét -
Nagyot nyel, kortyolgat - rossz tablettás lőrét.
Három szikkadt kifli - vasárnapi ebéd,
Ő, jó gazdi lévén - odaadja felét.
Falatoznak némán, aztán összebújnak,
Kartonpapírágyon röpke órák múlnak.
Olvadozó világ - szíve görcsbe rándul,
Minden gondolata keservesen fájdul!
Mi lesz barátjával, ki viseli gondját,
Ki ad neki enni, ki oltja a szomját?
II.
Test a tepsi mélyén - idegenek jöttek.
Elvitték Őt tőle - otthonukba törtek!
Sintér megragadta - tűrte bátran, csendben,
Gazdája sem mozdul - nem hagyhatja cserben.
Ketrecek közt némán - nem vonyít, nem tombol,
Bárányfelhők fodros varázsára gondol.
Érzi még a szagát! - Nincs itt, nem szereti?
Ott egy tányér étel - nem ő adta neki.
Hiánya fájdalmas - nincs már életösztön,
Bűzös, csípős szagok, beton, rácsos börtön.
Menhely rácsa között kopott ajtót leste,
Elnyúlik ott némán - elgyengült a teste.
Eltűnt a jó illat - nem érez már semmit,
Tudja, nem jöhet már - nem is vár már senkit.
Lehunyja a szemét, angyalszárnnyal reppen,
Gazdijához siet - fenn a fellegekkel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK- HORVÁTH PIROSKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:18:18, csütörtök
|
| |
| |
Kun Magdolna:
Merjél boldog lenni
Ha túlságosan fáradt vagy és nem érdekel semmi,
öleld meg az unokád, s merjél boldog lenni,
mert minden egyes boldog perc mit vele töltesz el,
virágot hajt sírodon, ha már nem leszel.
Ám amíg a két karod ölelésre képes,
feledd el a porszemet, mit a halál szele ébreszt,
és úgy gondolj majd minden istenáldott percre,
mintha unokád ölelése az élet maga lenne.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:14:35, csütörtök
|
| |
| |
Ferenczi Csilla:
SZERELMED
Ha egyszer eltűnik szívedből
Irántam érzett szerelemed,
Kérlek! hogy sose felejtsd el az a lányt
Ki téged tiszta szívből szeretett
És egy hajnalon ha arra ébredsz
Hogy már nem kell a szó,
Este ha lefekszel nincs ki mondja a szerelem oly jó
Lehet hogy megbánod majd,hogy nem szerettél,
Mert az életbe egy igaz kincset el vesztettél,
S hűvösek lesznek az éjszakák
Nem lesz aki öleljen á
A szerelemed másnak adod
S a szíved érte dobog.
Engem lassan el felejtesz
Szívedben más csillag ragyog,
De tud meg én vagyok a te legnagyobb gyémántod.
Várok rád,ha kell egy életen át
Szerelemem neked adtam s nem kell más.
Az én szívem tiszta és nemes
S benne mindig őszinte szó lebeg
Kérlek! ne törölj ki szívedbol soha se
Ne dobd el az igaz szerelemet azért
Aki téged nem becsül meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FERENCZI CSILLA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:08:06, csütörtök
|
| |
| |
Ferenczi Csilla:
EZ AZ ÉJSZAKA A MIÉNK
Az éj csendes,
S oly halkan suttog a szél,
Most ott vagyok melletted kedvesem,
S fogom a kezedet, hát ne félj!
A csend szava,most nekünk szól,
És az esthajnal csillag
Integet a távolból,
Buj hozzám közel.
Ne félj semmitol,csak ölelj,
Ölelj engem nagyon,
Mert a mai éjszaka,
Csak kettonkért ragyog.
Szárnyalunk fel a csillagokhoz,
Érzésektől,tele szívvel,
Hogy ezt az éjszakát,
Soha ne felejtsük el.
Repülök veled,
S nagyon boldog vagyok,
Fogom a kezed,s az ajkadat csókolom,
Az éjszaka,
csak nekünk ragyogjon.
Testem a testedre fonódjon,
Izzon mint a vörös rózsa,
Ha eso csepp éri,
Ki nyíl a bimbója.
Kitárom a szívem feléd,
Nyitom az ajtaját,
Gyere térj be hozzám,
Itt sok boldogság vár.
Ez most a boldogság éjszakája,
Gyere!karom csak téged vár ma,
Ölelj csak engemet,
S csókokkal halmoz el engemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FERENCZI CSILLA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:03:14, csütörtök
|
| |
| |
Ferenczi Csilla:
MOND HOGY SZERETSZ
Ha már nem szeretsz,úgy érzem meghalok,
Szobámban egy csendes hajnalon,
Elmúlik majd minden fájdalom,
S nem lesz több sírás,könnyes arcomon,
Az emlékeim elviszem magammal,
Földnek mély gödrébe,síroknak mélyére.
Hol a szél koszorúknak lengeti szalagját,
S jelzi,itt egy árva lélek fekszik,nyugalomba már.
Ha már nem szeretsz!nincs miért élnem!
A nap sem süt már, odakint nékem.
Nem mondhatom neked,mily szép ez a szerelem,
Amit irántad érzek,teljes szívemmel.
Ha már nem szeretsz!magányom lesz a csend,
Szobám falain,áthatol a lélegzet,
Beborul az ég is nekem,majd elalszok én csendesen.
Búcsúzzak el tőled?
Még nem akarok!
Mondj egy szót,hogy szeretsz nagyon!
Mond azt hogy szép még az élet,
Mond azt,hogy dalol még madár a réten,
S hozd el nekem,a legszebbik rózsa szálat nékem,
Szívemet árassza el,összes illatával,
Kérlek! mond hogy szeretsz még engem!
Ne hagyd,hogy a rózsa tövise szúrja szívemet,
Mert elepedek a bánattól érted,
Ha már nem szeretsz engem többet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FERENCZI CSILLA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
976 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2050
- e Hét: 12547
- e Hónap: 22900
- e Év: 82153
|
|
|
Offline
