|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2018-11-08 19:05:44, csütörtök
|
| |
| |
Gősi Vali
Dalol a csend, elandalít
Süketeknek felesleges
halk szóval magasztalni a csöndet,
melyben ezernyi titok ébred,
hol üvöltő vadként, viharverten
vagy néha, mint harmóniát zúgó
orgona, és mennydörgés ijesztő
robaja, melyre úgy válaszol a szív,
akár egy álomszép, angyali szimfónia,
mikor a dallam összecseng,
ezernyi égi fanfár zeng
éteri szólamot, és dalol a csend,
elandalít sok gazdátlan percet
a némaság, elkerget lomha,
vén magányt, az életért zenél,
és gyógyulást kiált az a sejtelmes
csöndvarázs, amikor életre kél a vágy,
és összeforrnak a felsebzett szív
friss varratai.
SzóVarázslat (poet-játék négy szóra: robaja, vadként, süketeknek, varratai) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - GŐSI VALI |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-08 19:01:17, csütörtök
|
| |
| |
Gősi Vali -
Hinnem kéne
Anyámhoz
Hinnem kell a feltámadásban;
hogy örökké forog a föld,
hogy megbújsz cseresznyevirágban,
meztelen fán élsz - mohazöld!
Rózsa vagy, vöröslő vérvirág,
magadba zárulsz, mint szűz arák!
Anyám, időtlen életem!
Miért siratlak, Édesem?
Hinnem kéne a feltámadást,
hisz állna a föld is nélküled...
Minek a búcsú: létezel!
Fénytestű angyalként köztünk jársz!
Gyönyörű, ékes csillagom,
te kísérj végtelen utamon!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - GŐSI VALI |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-08 18:50:43, csütörtök
|
| |
| |
Gősi Vali:
Fázom
Szelíden kopogtat ajtónkon a csönd
- mindhiába. Bezártam magunkat
valami végérvényes, zajos magányba.
Ebben az üvöltő némaságban a velünk
szűkölő hiány is kulcsra zárva, hiába várja
a szabadulást: nincs menekvés!
Se ki, se be nem engedi - kirekeszti,
elriasztja a szelíd érkezőt ez a megvadult
lárma, hiába reméli a jámbor követ,
hogy végre megértő békesség várja:
esélye sincs a szíves fogadtatásra.
Lassan öl, cseppenként szívja erőmet
kettőnk összezárt, magányos gyásza.
Csak nézzük egymást szótlanul,
de semmi esély arra, hogy áttörünk
végre-valahára ezen a végeérhetetlen
elhagyatottságon.
Nem akarom ezt a velünk élő,
fülsértő csöndet!
Tessék, itt a takaróm, vagy teríts a vállunkra
meleg kabátot - enyhítsünk ezen a reménytelen,
dermesztő árvaságon!
Szoríts magadhoz, fázom!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - GŐSI VALI |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-08 18:49:11, csütörtök
|
| |
| |
Gősi Vali -
Csak itt lehetnél!
- apám emlékére -
És olvadni kezdett a jégvirág,
szívemen hamuszín virág fakadt,
érted kondult a lélekharang,
és zúgva visszhangozta áldott neved.
A hajlongó fenyőkön zúzmara remegett,
arcomra hűvös könnyként hullt a dér.
Hajnalra még egyszer kivirult az égbolt,
ez volt a nap, mikor örökre elmentél.
Jaj, csak itt lehetnél!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - GŐSI VALI |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
976 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2402
- e Hét: 12899
- e Hónap: 23252
- e Év: 82505
|
|
|
Offline
