|
2015-10-19 04:50:56, hétfő
|
| |
| |
Párizsba utazott Kövér László
A forradalomra emlékeznek a franciaországi magyarok
Háromnapos hivatalos látogatást kezdett vasárnap (okt.18.) Párizsban az Országgyűlés fideszes elnöke.Kövér László vasárnap délután megkoszorúzta Antall József emléktábláját a francia főváros 16. kerületében, majd katonai tiszteletadás mellett a Diadalívnél megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, végül este a nagykövetségen kitüntetette Gérard Martin-Chaussade-ot, a Charles de Gaulle nemzetközi konföderáció elnökét.
A házelnök hétfőn koszorút helyez el a Pere Lachaise temetőben az 1956-os emlékműnél, Nagy Imre és a forradalom mártírjainak jelképes sírjánál, és október 23. alkalmából ünnepi beszédet mond a Párizsi Magyar Intézetben. Kövér László hétfőn és kedden megbeszélést folytat Gérard Larcher-val, a francia szenátus elnökével, Claude Bartolone-nal, a francia nemzetgyűlés elnökével, valamint találkozik a szenátus és a nemzetgyűlés francia-magyar baráti tagozatával.
Az 1956-os megemlékezéssorozat Párizsban már vasárnap délelőtt elkezdődött, ugyanis a Párizsi Magyar Katolikus Misszió ünnepi szentmisét és megemlékezést tartott Mindszenty József bíboros emléktáblájánál. Léh Tibor, a Misszió tiszteletbeli elnöke beszédében felidézte, hogy a Franciaországban lévő magyaroknál hagyomány, hogy október 23-a alkalmával a Diadalívnél megkoszorúzzák az ismeretlen katona sírját és hivatalosan meggyújtják az örök lángot, ez pedig Péntek Róbert magyar származású volt francia idegenlégiósnak és Sujánszky Jenőnek, a Franciaországi Magyar Szabadságharcos Szövetség alapítójának köszönhető. ,,A fiatal nemzedék számára az 1956-os forradalom példaként kell, hogy szolgáljon: a hazaszeretet, a szabadság és az összefogás egy nemes célért többet ér, mint a fogyasztói társadalom kényelmes, önző csapdája" - fogalmazott. ,,Soha ne felejtsük el, hogy a zsarnokság ellen az ellenállás kötelesség; és a szabadságot nem kérni kell, hanem kivívni!" - zárta sorait a Misszió vezetője.
Forrás: magyarhirlap.hu
2015.10.18.
Megj.: Az írásról eszembe jutott Horváth Miklós hadtörténész,
A forradalom tanúi
Budapest 1956
Akik megélték
- franciaországi emigránsok visszaemlékezései -
c. könyve, melynek egy példányával engem is megtisztelt a Tanár Úr.
A könyvet a Közép- és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány adta ki.
Tartalma: Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Franciaországba menekülő magyarok visszaemlékezéseit ismerteti ez a 2014-ben magyarul is megjelent kötet.
Először 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára Párizsban jelent meg francia nyelven. Ez a könyv ennek a magyar változata.
A francia kormány és számos szervezet mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Franciaországba érkező magyarok beilleszkedését megkönnyítse. Ennek köszönhetően két év alatt a menekültek túlnyomó többsége munkába állt vagy tanulmányokba kezdhetett, a fiatalok jelentős része pedig ösztöndíjat is kapott.
A francia földön új életet kezdő 56-osok közül sokan a közéletben is képviselték a forradalom és szabadságharc eszmeiségét, amire az emigráció különböző szervezetei nyújtottak keretet. Ezek közé tartozott az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottság, amely 1957-től minden évben megemlékezett a forradalom hőseiről a Párizsi Diadalívnél, továbbá a menekült szabadságharcosok új hivatalos szervezete, az 1957 januárjában Strasbourgban megalakult Magyar Forradalmi Bizottság, amelynek munkáját az 1956-os Nagy Imre-kormány emigrált minisztere, a szociáldemokrata Kéthly Anna irányította.
Franciaország magyar értelmiségi műhelyeket, több folyóiratot is befogadott. Egy évvel Nagy Imre és mártírtársai újratemetése előtt Méray Tibor író, újságíró kezdeményezésére jelképes síremléket állítottak fel Párizsban.
Lilla Fourrier, a Külföldön élő Magyarok Egyesületének (ALCYON) elnöke szerint a 2006-os francia nyelvű kiadvány megjelenése előtt is voltak még, akik attól féltek, ha beszélnek 1956-os szerepükről, akkor a kommunisták megtorlásától kell tartaniuk. Másokat azért volt nehéz szóra bírni, mert nem szívesen beszéltek a fájdalmaikról, nem akarták a sebeiket felszakítani...
Horváth Miklós történész, a magyar nyelvű kiadvány szerkesztője szerint a tucatnyi visszaemlékező különböző szemszögű történeteiből rajzolódik ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hiteles története.
A Terror Háza Kiadó gondozásában megjelent könyv szerzői az emlékeik közreadásával és főhajtással adóznak a megtorlás során kivégzett hősöknek, neves és névtelen felkelőknek, akiknek önfeláldozó helytállásáért hálával tartozik az utókor. Az emlékezők között vannak akik maguk is harcoltak a barikádokon, míg mások talán kevésbé látványos hőstettekről, de felejthetetlen élményekről számolnak be.
Ami közös, az az igazságuk mindent átható tudata, a felkelés tisztaságában gyökerező hitük és egy kivívható szabadság reménye...
,,A forradalom tanúi" - t Schmidt Mária alábbi szavakkal ajánlja:
,,Az emlékek közös feldolgozása közelebb hoz és erősíti az együvé tartozás érzését. Az emlékek megosztása megértést eredményez... Hogy megértsük a jelenünket, meg kell értenünk azt is, hogy elődeink min mentek keresztül az elmúlt ötven-hatvan évben...
A magyarság olyan történelmi tapasztalatok, és általuk olyan mérhetetlen tudás birtokában van, amely minden elképzelhető élethelyzetre kínál pozitív mintát. Ez a tudás megalapozza közösségi létünk elkövetkező évszázadait. Megtapasztaltuk, hogy nemzeti közösségünk tapasztalati kincse olyan energiákat szabadít fel bennünk, amelyek minden válság és átalakulási folyamat ellenére képessé tesznek bennünket a túlélésre.
Az igazság sok részigazságból tevődik össze. Mélyek és szerteágazóak a gyökereink, melyekre a jövőnket alapozzuk."
Forrás: magyarmenedek.com
Megj.: A cikkben említett Sujánszky Jenőnek, a Franciaországi Magyar Szabadságharcos Szövetség alapítójának olvasható a visszaemlékezése a könyvben, Háromszor a halál torkában címmel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
