|
2017-09-09 09:42:34, szombat
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Abigél
/Szobor a Sopron-i Szívszanatóriumban/
Öreg fenyők sűrűjében
Abigél áll nagy fehéren
Mint, ha várna, mint, ha hívna
Ő a szívek gyógyítója
Beteg szívek hozzá járnak
Toboza hull a fenyőfának
Mókus szalad ágról ágra
Boldog, ha a makkot megtalálja
Abigél is azt sugallja
Ide vezet a vándor útja
Sors útjai itt összeérnek
Hol öreg fenyők ölelkeznek
Ciklámen nyílik erdő mélyén
Játszik a napsugár betekintvén
Csend honol most az erdőn
Madár dalol távol zengőn
Abigél vár én is megyek
Gondolataim repítenek
Fáradt szívem megnyugtatom
Lesz még nekem boldog napom
Abigélnek elmesélem
Hogy élem az életem
Ő csak hallgat áll magában
Megnyugodtam, míg itt jártam
Ígérem, hogy visszatérek
Zarándok utamra rátérek
Virágaim jelként hagyom
Elnyeli az erdő a hangom
Abigél csak áll magában
Nehéz lepel omlik vállán
Csendes mosoly ül az arcán
Mint, ha szólna, visszavárván...
2017.08.30. Sopron - Szívszanatórium
Dáma Lovag Erdős Anna
Fotó:Gacs Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
