Aranyosi Ervin: Szeretet vezessen!,Szabó Lőrinc: LÓCI VERSET ÍR,Kun Magdolna: Társ nélkül,Tandari Éva: ... S most itt állunk..............., - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

2018-03-28 17:07:27, szerda

	Aranyosi Ervin: Szeretet vezessen! A szeretet az, mely emberré tehet, szív nélkül élni tartósan nem lehet! Hiszen a szív másképp nem is dobog, szeretet nélkül kihűlt, halott dolog! . Ám mikor szíved érzéssel megtelik, az életkedv is benned emelkedik, máris van álmod, mely célokat teremt, s bejárni vágyod a titkolt végtelent! . Fény gyullad benned mely utat mutat, s megleled végre a sóvárgott utad, s szívek vezetnek, kik őszintén szeretnek, s boldogok attól, hogy melletted lehetnek. . Amint a létnek céljait meglátod, megnyílik, s végig támogat világod. Társakra lelsz, kik szeretetre vágynak, s részei az érted teremtett világnak. . Emberré válsz, kinek már sorsa van, s a jó felé követnek majd sokan... A szeretet az, mely boldoggá tehet, engedd hát, hadd vezesse örökkön lelkedet! . Aranyosi Ervin 2018-02-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

0 komment , kategória: Aranyosi Ervin

Szabó Lőrinc: LÓCI VERSET ÍR

2018-03-28 16:55:30, szerda

	SZABÓ LŐRINC LÓCI VERSET ÍR Ünnep előtt volt. Kint a kertben húsvéti bárány bégetett, most borult virágba az alma, a barackfa már vetkezett, én meg épp versbe igyekeztem fogni életet és halált, mikor egyszerre nyílt az ajtó, jött Lóci és elémbe állt s megszólalt: - Apu, verset írtam! - De hisz még nem tudsz írni, te! - Nem is írtam, csak kigondoltam. - No, halljuk. - Hát figyelj ide, - szólt Lóci, azzal nekikezdett s két sorban elmondta a verset: ,,Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja." Én nagyot néztem: - Ki? Kiről szól a versed? Ennyi az egész? - Hát az istenről, az a címe! - magyarázta a gyerek; és: - Nem kéne még valami hozzá? kérdeztem én kíváncsian. - Nem hát, - felelt ő, - ez az élet, ebben már minden benne van. - Benne van, jól van, igazad van, szép a vers, menj és játssz tovább! - Szinte ijedten csókoltam meg Lóci hatéves homlokát... Ő elrohant... Kint ragyogott a tavasz, a bárány bégetett s én eltűnődve ezt a verset írtam a magamé helyett.

0 komment , kategória: Húsvét

Kun Magdolna: Társ nélkül

2018-03-28 16:47:25, szerda

	Társ nélkül Mikor az ember magára marad, könnyezve telik el minden pillanat, mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja, ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva. Mikor magányosság marcangolja szívünk, úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk, hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban, falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban. Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk. Elveszettként rójuk megszokott utunk, mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk, fentről nézik már a csillaghullását. Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást, mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág, mely magába foglal egy csöndes, halk imát. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2018-03-28 16:37:23, szerda

	Tandari Éva ... S most itt állunk...... .......... ...Mert éheztünk és fáztunk, és nem volt többé álmunk, - Jó se, és gonosz se - mi a valóságot lekösse. És reszketett a lábunk ha emberek közt álltunk, kik undorodva nézték szegényes, - vad világunk. És befelé fordult a lelkünk, és már egymás felé sem mentünk, és már egymáson is rúgtunk unva, ha az éhségtől összeestünk. És ha kinyújtottuk a kezünk hogy csak pár fillért is kérjünk; - sokszor volt, hogy beleköptek még többször, hogy arcul ütöttek... S ha kicsordultak a könnyek, gonoszul pofánkba röhögtek, és utánunk rúgtak durván, mint bármely kóbor ebnek... - S most itt állunk bénán, szürkén, és hajunk csapzott és deres, és fogatlan szájunkból kifordul az emberségünk árán szerzett - utolsó kanál leves...

0 komment , kategória: TANDARI ÉVA VERSEI 2.

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár