Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm
  2019-02-07 08:21:44, csütörtök
 
 





Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm


Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.


  
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Fogadd el magadat
  2019-02-07 07:58:02, csütörtök
 
 





Fogadd el magadat


Semmi sem hiányzik; minden az, aminek lennie kell. Mindenki már eleve tökéletes. A tökéletességet nem kell elérni; már itt van. Abban a pillanatban, hogy elfogadod magadat, feltárulkozik.
Ha nem fogadod el magadat, folyton árnyékokat kergetsz, délibábot hajszolsz, amely csak akkor látszik gyönyörűnek, ha nagyon távol vagy tőle. Minél közelebb érsz, annál inkább azt látod, hogy semmi más, csak homok, délibáb volt. Akkor újabb délibábot teremtesz. És így vesztegetik el az emberek az egész életüket.
Egyszerűen fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy. Semmit sem kell szégyellned, semmit nem kell elítélned. Nincs mód az ítélkezésre, nincs mód az összehasonlításra, mert minden ember egyedi. Sosem volt olyan ember, mint te vagy, és soha nem is lesz újra, tehát egyedül vagy; az összehasonlítás lehetetlen. És a létezés azt akarja, hogy ilyen légy, ezért teremtett ilyennek.


Osco


  
 
0 komment , kategória:  Osho  
Az élet szép ajándékai
  2019-02-07 07:42:54, csütörtök
 
 





Az élet szép ajándékai


- Olyan szépen beszéltél a szeretetről, hogy Apollón üzenetét hallottam ki szavaidból. A betegeket meggyógyítod, aki szomorú, azt megvigasztalod, lecsöndesíted a háborgó tengert - a Nap és fény Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor a tömegből előlépett egy másik ember, és ő is megszólított:
- Olyan sok ostobaságot hordtál össze a megértésről és megbocsátásról, Hermész sem érvelhetett ügyesebben nálad, hogy feljusson Olümposz hegyére. A szemfényvesztők Istenének küldötte vagy.
Azt válaszoltam:
- Igazad van.
Ekkor odalépett hozzám a harmadik ember, és értetlenül nézett rám:
- Hogy van ez? Nem lehet mindkettőjüknek igaza... Mondd meg, melyiknek adsz igazat!
- Nekik is igazuk van, és neked is, aki mondod, hogy nem lehet kettőnek egyszerre igaza. Bármit mondanak rólam, magukról mondják. Hogyan is ismerhetnének engem, amikor még magukat sem ismerik? - válaszoltam."

(Tatiosz)



  
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
Tatiosz :Az ember azt teszi, amire képes
  2019-02-07 07:38:18, csütörtök
 
 





Tatiosz :Az ember azt teszi, amire képes


Vajon tudod-e, mi az amire az ember képes?
- Ugye nem tudod. Pedig bizonyára voltál már - hiszen mindenki volt - olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erődet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: "Bárcsak többet tehetnék valakiért - egy kagylóért, egy fűszálért, egy kutyáért, egy emberért"
Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor "valaki" - mondjuk egy ember - rád emelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: "Segíts nekem!" - Te pedig elfordultál, mert féltél magadtól, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy őt felemelje...
De mégis szívből kívántad: bárcsak tehetnél "valamit" érte, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá, ő pedig ugyanazt a kifejezést viselte arcán, mint az első pillanatban; a könyörgés megkövesült a tekintetében, ami ilyesfélét jelentett: "Nem tudnál mégis tenni valamit értem?"
Talán soha nem féltél még magadtól, mint most - gyönge pillanataid megakadályoztak ebben.
Vajon tudnál-e ezek után lelkiismereted szemébe nézni, tovább hurcolva az érdektelenség bűnét szívedben, amely feketére festi az emberi lelket, és amit sok helyütt a világban önzésnek neveznek. Én csak így becézem "idegen hatalom."
Most pedig arra kérlek, válaszolj a kérdésre:
Az ember mindig azt teszi amire képes?
És te ezt válaszolod: igen.
Ha kevés volt - mondod -, ennyire futotta, a sekély vízbe még senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt - ezt is tőled idézem - a mélybe jutottál, pontosan oda, ahol a felemelkedni vágyót felkaroltad. Az ember törékeny holmi. Érje be hát az eléggel - ezt még mindig te mondod.
De vajon mit jelent a léleknek ez a szó: Elég?



 
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
Ha leereszkedsz lelked mélységeibe,
  2019-02-07 07:33:45, csütörtök
 
 





Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül - sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.

(Tatiosz)


  
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 139 db bejegyzés
e év: 1170 db bejegyzés
Összes: 13020 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2516
  • e Hét: 13361
  • e Hónap: 30744
  • e Év: 147990
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.