|
2018-08-30 21:10:18, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Nehéz nélküled élni ...
Tudod, már, nem tudnék nélküled létezni és élni.
Túl mély az a gyökér, mellyel lelkedhez fonódom.
S az- az erős vaskapocs, mely összezárja szívünket,
Mindennél erősebben szorít, ha árny ül a falakon.
Halk szavú sóhajjal ringatom mély álomba magam,
Néha könnyeket sírok, vagy éppen mosolyt rejtek,
Mert az életem olyan, mint egy valós kalandregény,
Melyben öntudatos léptekkel hordom a keresztet.
Űzném magam elől a békésen szunnyadó gonoszt,
Hajtanám a démont, mi oly sokszor pokol tüzén éget,
De érzem régi erőm fogytán és lassan rá kell jönnöm,
Mindaz, mit szeretnék, bűnné váló, imába fúlt vétek.
Tudom, választani kellene, de nincs már okos döntés,
Nincs józan ítélet, csak egy belülről jövő furcsa érzés,
Mely azt súgja, nem lehet hagyni a jelenboldogságot,
Akkor sem, ha tört üvegből áll össze a múltkísérő emlék. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGÁNY |
|
|
|
Címkék: jelenboldogságot, kalandregény, választani, összezárja, múltkísérő, szívünket, szeretnék, vaskapocs, mindennél, könnyeket, öntudatos, léptekkel, keresztet, lelkedhez, szunnyadó, erősebben, belülről, sóhajjal, hajtanám, nélküled, ringatom, falakon, gonoszt, létezni, mellyel, mosolyt, kellene, fogytán, békésen, sokszor, fonódom, üvegből, melyben, hordom, szorít, jönnöm, erős vaskapocs, életem olyan, valós kalandregény, békésen szunnyadó, belülről jövő, múltkísérő emlék,
|
|
Offline
