|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2012-11-29 19:55:01, csütörtök
|
| |
| |
Egy történet...
...csak olvasd el csendben...
Történet egy New York-i taxisofőrről
Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben.
Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.
Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. 'Egy pillanat' - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
"Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? - kérdezte. - Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben."
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség - feleltem. - Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: - Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?'
- Nem az a legrövidebb út. - vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. - mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. - Nincs már családom. Mindenki meghalt. - nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: - Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel. - feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből. - mondta.
- Vannak más utasaim is. - szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. - mondta végül. - Köszönöm!
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.
Csodás hetet!
Barátsággal: Majoros János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-29 19:20:07, csütörtök
|
| |
| |
Nagyanyáink bölcsessége - antibiotikum nélkül
Személy szerint kimondottan ellenzem a kémiai útón előállított gyógyszerek fogyasztását, ezért is örültem meg nagyon, mikor egyik kedves ismerősöm (Pamag) az alábbi házi-patika gyűjteményt küldte el nekem a minap. A felsorolt alapanyagok nagy része megtalálható a kamránkban is, ám nem hiszem, hogy nagyobb gondot okozna kimenni értük a piacra, mintsem sorban állni a patikában.
Megfázás ellen éljen a természet - nagyanyáink receptjei alapján
Torma
A frissen lereszelt torma kitisztítja a hörgőket, és az arcüregekben lévő dugulást is képes enyhíteni. A tormában lévő izotiocianát nevű vegyület hatására a légutak könnyebben megszabadulnak a váladéktól, csökken a gyulladás, a légzés könnyebbé válik.
Aki a különlegesebb ízeket is szereti, van kedve és lehetősége, a japán wasabit is kipróbálhatja. Ez a zöld tormaféle rendkívül erős, és még komolyabb tisztító hatással rendelkezik, mint a torma.
Gyömbér
Enyhíti a köhögést, csökkenti a torokfájást, és egyben a vírusokkal szemben is képes felvenni a harcot. Kínában és Indiában már évszázadok óta használják a gyömbért a megfázás kezelésére. Influenzás időszakban igazi orvosság a gyömbértea mézzel és citrommal. Egy darabka friss gyömbért tegyünk forrásban levő vízbe, majd hagyjuk ázni öt percig.
Szűrjük le, és ízesítsük mézzel, citrommal. Kortyolgassuk egész nap.
Erős paprika
A csípős fűszer leginkább a hörgőkben és az arcüregekben lévő dugulást enyhíti. A paprika csípősségét "okozó" kapszaicin stimulálja a váladéktermelő sejteket a tüdőben és az orrüregben, illetve segíti a váladék eltávolítását. Hasonló a hatása a Cayenne-borsos teának, melyet házilag készítsünk el: egy negyed teáskanál Cayenne-borsot adjunk egy bögre forrásban lévő vízhez, ízesítsük frissen facsart citromlével, egy kevés gyömbérrel, és édesítsük mézzel.
Vöröshagyma
Kitisztítja a hörgőket, és az arcüregekben fellépő dugulást is enyhíti. A népi gyógyászatban az asztma gyógyszere. Emellett egyes másodlagos baktériumfertőzéseket, mint például a tüdőgyulladást is képes legyőzni. A kipréselt nyers hagymalevet narancslével vagy grépfrútlével fogyaszthatjuk, ekkor nem érződik annyira az intenzív íz.
TIPP
Hagymatea
Két-három fej vöröshagymát mossunk meg jó alaposan héjastul, és vágjuk össze. Főzzük néhány percig egy liter vízben. Ízesíthetjük szárított kamillával, hársfával is. Pirítsunk meg három evőkanálnyi barna cukrot, és hígítsuk fel a hagymafőzettel. Mézzel édesítve igyuk, aprókat kortyolgatva.
Forralt bor
A népi gyógyászat egyik legjobb módszere a melegen gőzölgő, illatos forralt bor elkortyolgatása. A bort
- legyen az vörös vagy fehér - forralás előtt érdemes vízzel felhígítani. Ezután már kedvünk szerint fűszerezhetjük fahéjjal, szegfűszeggel, mézzel. Teaboltokban és nagyobb üzletekben már külön forraltbor-fűszerkeveréket is vásárolhatunk.
Húsleves
A húsleves, akárcsak a többi forró, gőzölgő ital, melyet meghűlésre ajánlanak, segít felszakítani a váladékot, pótolja az elvesztett folyadékot, és a kaparó toroknak is enyhülést hoz. A kutatók a tyúkhúsleves vizsgálatakor a legfontosabb hatóanyagoknak a vitaminokat, ásványi anyagokat, fitokemikáliákat találták, és egy aminosavat, melyet ciszteinnek hívnak. A házi húsleves még jobban enyhíti a tüneteket, ha fokhagymával, Cayenne-borssal vagy curryvel ízesítjük. Bár az is igaz, hogy a húsleves akkor hat a betegre a legjobban, ha azt egy szerető családtag viszi az ágyába.
Fokhagyma
Helyi antibakteriális hatást fejt ki, segítségével elmúlik az orrdugulás, javul az étvágy. Náthás időszakban hetente legalább egyszer együnk nyers fokhagymát, vagy igyunk naponta alkoholos fokhagymacseppeket. A fokhagyma egyszerre csökkenti a dugulást a hörgőkben, kitisztítja az orrot, és enyhíti a torokfájást is. Ezeket a hatásait a benne lévő kénnek köszönheti, mely jellegzetes szagát és ízét is adja.
- TIPP
Aki a fokhagyma intenzív ízét nem kedveli, az süsse meg a gerezdeket
kevés olívaolajjal fóliában, majd passzírozza szét, és kenje kenyérre.
Cékla
A céklából készült ital segít leküzdeni a náthát és az influenzát. Gyógyhatását, mely nyersen a legnagyobb, a benne található vitaminoknak, ásványi anyagoknak, valamint fitovegyületeknek köszönheti. Rendkívül gazdag folsavban, C- és B-vitaminokban. Gyümölcscentrifugában kipréselt levét répa- és almalével fogyaszthatjuk. Salátákat nyersen is gazdagíthatunk vele.
Savanyú káposzta
A káposzta savanyítva őrzi meg leginkább magas C-vitamin-tartalmát. Ennek a jelentősége igen nagy, mert ételeinkben az elkészítés során - a hő hatására - a C-vitamin nagy része tönkremegy. Télutón a C-vitaminban dús savanyú káposzta segíthet ezt a hiányt pótolni. S az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a zöldség lehet az egyik legolcsóbb C-vitamin-forrás a hideg időben.
Citrusfélék
A citrus gyümölcsök amellett, hogy C-vitamin-bombák, tele vannak gyulladáscsökkentő antioxidánsokkal. A lázas állapottal vagy hányással járó influenzában is segítenek pótolni az elvesztett folyadékot, és csökkentik a tünetek intenzitását. Ha télen mindennap egy pohár narancs- vagy grépfrútlevet elfogyasztunk, felerősíthetjük immunrendszerünket a megfázás ellen.
Jó tudni!
A grépfrútban található egyes vegyületek megváltoztathatják a gyógyszerek hatását, ezért ha gyógyszeres kezelésre szorulunk, vagy krónikus betegek vagyunk, kérjük ki orvos tanácsát.
Antibiotikum helyett: mézes fokhagyma
Két gerezd fokhagymát nyomjunk át fokhagymanyomón, majd keverjük el 1 teáskanál mézzel. Naponta 4-5-ször ismételjük, hiszen ez a legjobb természetes antibiotikum, 2-3 nap alatt kitakaríthatja a kórokozókat a szervezetből.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészségről! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-29 17:52:39, csütörtök
|
| |
| |
Gyerekszáj
Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk
érdeklődve nézte, ahogy apja felveszi a szmokingját:
- Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! - szólalt meg.
- Miért nem, kicsim? - kérdezte a férjem.
- Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!
Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy
régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a
fürdőszobába hajat mosni.
Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam,
majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és
leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves
megkérdezi nővérét:
- Te Réka, ez meg ki volt?
Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor
lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama
boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte,
ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte:
- Nagyon kövér vagy, anya.
Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbaba
van a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette:
- És a popsidban mi van?
A kislányomnak, Mélanie-nak egy régi kulcsot adtam játszani.
- És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Mélanie csodálkozva
végigmért, és megjegyezte:
- A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.
Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű iker
unokahúgaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett
sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de
hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben
megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy
ugyan olyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is
föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.
Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a
tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a
következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!
Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és
a kisfiam is vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a
felső fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt
kérdezte:
- Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?
Négyéves unokaöcsém, Feri szép rajzot készített a
nagymamájának, és nagyon szerette volna megmutatni neki. Mivel a
fürdőszoba ajtaja nyitva volt, Feri benyitott - éppen akkor, amikor a nagyi
csuromvizesen, anyaszült meztelenül kilépett a zuhany
alól. A kisfiú végigmérte, majd tárgyilagosan megállapította:
- Nagyi, szemüvegben jobban nézel ki!
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet
készített az osztályról. A tanító néni megpróbálja rávenni a
gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőtök,
előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg
Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
- És itt a tanárnő, ő meg halott.
A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk
a szülészetről...
- Apu, mikor vesszük le róla az árcímkét?
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja
kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják
kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret
kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott,
hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után
mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-27 18:57:18, kedd
|
| |
| |
A MEGTARTOTT GYERMEK...
A kereskedő felesége reggeli áhítatra indult a templomba.
Ahogy kilépett a kapun, megbotlott egy kőben, és teljes
hosszában elvágódott. Várandós volt, terhességének harmadik hónapjában.
Sikoltására kiszaladtak a cselédek, felemelték az úrnőt, bevitték és lefektették.
- Hívjátok az uramat...- suttogta az asszony, de alig mozdultak a szolgálók,
már sietve jött a házigazda is. Leült az ágyra, megsimogatta
az asszony lecsüngő kezét.
- Doktort! - parancsolta a tétován ott ácsorgó cselédeknek,
aztán a feleségére tekintve ezt mondta:
- Nincs semmi baj, kedves... Amikor az öreg
doktor megérkezett, a kereskedő kiment a szobából és a
kapu előtt megkereste a vétkes követ.
Nekigyürkőzött, kicibálta a helyéről, aztán teljes erejéből az utca kövezetéhez vágta.
Szikrázva pattant apró darabokra.
- Átkozott! - lihegte a kereskedő, - és éppen az én kapum előtt...
Kit okoljak érte?! Kit?! Erőtlennek érezte magát, idegesnek,
alig várta, hogy az orvos befejezze a mustrát.
Legszívesebben berohant volna a házba, hogy minél előbb megtudjon mindent.
Óráknak tűnő percek vánszorogtak ezalatt.
- Minden lehetséges - jelentette ki a doktor a vizsgálat
után.
- Világra hozhat egészséges gyermeket is, de éppen úgy, esendően nyomorultat, vagy akár halottat. Bízzunk Istenben, uram.
- Nem akarok nyomorékot! - kiáltotta a kereskedő.
- Bizonyosságot szeretnék, tudni kívánom a valót!
- Istentől kérdezze... - tárta szét a kezét az orvos.
- Tőle, aki látja a nem láthatót is.
Egy hétig feküdt a kereskedő felesége, és amikor felkelt a betegágyból, igyekezett nem gondolni az esetre. De az ura szótlan volt, komor, csüggeteg. Többször elment otthonról, a barátok társaságát kereste. Aztán egyszer maga mellé ültette asszonyát és ezt mondta neki:
- Meglátogattam a menhelyet és szörnyű látványban volt részem. Megannyi torzszülött nyújtogatta felém a kezét, bambán rám meredve. Idétlen, makogó hangon kéregettek. Aprópénzt szórtam szét közöttük, de a kezem remegett és megszédültem attól a töménytelen nyomorúságtól.
Az asszony sírt. A kereskedő nem vigasztalta. Keményen, makacsul hallgatott.
- Az ember - gondolta -, tudjon úrrá lenni még a legreménytelenebb helyzeteken is.
A sírás a gyengék menedéke.
- Lakik a városban egy nő - mondta - Reginának hívják. Sok
szerencsétlen asszony,megesett lány kereste már fel. Úgy
hírlik, jól dolgozik és segít a bajbajutottakon. Hallgass
rám és ne ellenkezz! Amit kérek, annak az ártatlannak az
érdekében is teszem.
- Négy gyermeket temettünk már el - nézett rá kétségbeesetten az asszony
- és most ezzel meg az angyalcsinálóhoz küldenél?
Átkozott legyen a gondolat, mely az agyadban megfogant!
- Akkor hát megszülöd nyomoréknak?
- És ha nem lesz az? Honnan tudod Te?
Ki mondta ezt neked? A doktor? Ő sem tudja! Egyedül
Isten a tudója! Mi vagy Te? Isten?
- A fájdalom szól most belőled - csóválta fejét a kereskedő,
- de könyörögve kérlek, gondolkozz. Ha világ csúfjára nyomorultat szülsz,
ítélet alá kerülünk egész életünkre. Napokig kerülték egymást.
Csak a pillantásukban megbújó néma vádaskodás ingerelte a lelküket.
Az asszony gyűlölte az urát, de aztán egyre inkább bekerítette a kétségbeesés,
a bizonytalanság.
Hátha a másiknak van igaza, és a magzat, akit oly féltőn vigyáz a testében, nyomorék...
Lefogyott, belesápadt ebbe a gyötrődésbe, míg aztán egy este felkereste azt az asszonyt.
- Már vártalak, lelkem - fogadta Regina és mosolygott rá bátorítóan.
A kereskedő felesége nem ilyenre számított az álmokban fösvény éjszakákon. Csúfnak, boszorkánynak képzelte és mindenképpen öregnek.
Ez meg csaknem egyidős vele, a háza, mint bármely polgáré,
a ruhája drága kelméből, ékszerekkel díszítve.
- Megértelek - mondta Regina - hiszen magam is átok alatt voltam, és nyomorékot szültem.
Vízfejűt, torzat, ott van a menhelyen, megnézheted.
Az uram elhagyott, egyedül maradtam, akkor határoztam el, hogy akinek tudok segítek.
Átvezette a kereskedő feleségét a másik szobába. Szerszámok, fogók, kenőcsök, gyolcsok... mindenfelé. Középen dézsa állt. Regina forró vizet töltött bele, meg egy tömlőből valami sárga folyadékot. Az így elkészített lébe füveket, gyökereket, magokat szórt, fehér vászonlepedőt kerített elő. A gríz megizzasztotta a kereskedőné arcát, növények fanyar, kesernyés szagától öklendezett.
- Vetkőzz le - mondta Regina-, és ülj bele a dézsába.
Mindig mondani fogom, mit kell tenned. Ne félj, nem lesz semmi
baj. A kereskedőné szinte önkívületben bontotta ki a felső két gombot a magas nyakú zárt réklin, de a harmadikhoz érve elsötétedett előtte minden. A friss levegőn tért magához.
- Múló gyengeség - nyugtatta Regina-, mindenkivel megeshet ilyesmi.
Bent majd pihensz egy keveset, aztán elkezdjük.
- Nem! - a kereskedő felesége úgy szorította a hasára a kezét, mintha máris a gyermekét ölelné.
- Ez az enyém! Ha nyomorék, ha torz lesz, akkor is az én testemből, az én véremből való! Nincs olyan hatalom se égen, se földön, aki ezt tőlem elszakíthatná!
Megfordult és csaknem rohanva tette meg az utat hazáig. Öt hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet.
1564. áprilisát írták ekkor az angliai STRADFORD -ban.
A gyermek a keresztségben a VILMOS nevet kapta.
Családi neve: SHAKESPEARE.
Köszönöm kedves Anna! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-27 16:17:15, kedd
|
| |
| |
Szuhanics Albert
Nem sírnak az angyalok
Nem sírnak az angyalok,
ők boldogok, oly boldogok.
Mikor szerelmes vagyok,
úgy érzek, mint az angyalok.
Szerelemnek szárnyain,
röppennek az álmaim.
A lelkem Istenhez közel,
nem cserélnék senkivel...
Nem sírnak az angyalok,
sokszor közöttük vagyok.
Ők fénylenek, úgy fénylenek,
boldogságos fényeket...
Ha néha egy is könnyet ejt,
sírni azért nem felejt!
De sosem fájdalom neki,
ezek öröm könnyei...
Ha érzed fentről hogy szitál,
nem az, mit felhő csinál.
Hisz száz ágra süt a nap,
s eső hull a nap alatt...?
Nem sírnak az angyalok,
ott fentről örömkönny potyog.
De nem sós, mint az esővíz,
édes az, oly édes íz...
Kívánom, hogy legyél boldog,
kerüljenek fájó dolgok!
Nem sírnak az angyalok,
ők boldogok, oly boldogok...!
Legyél velük nagyon sokat,
élj át te is szép álmokat!
Szeresd mind a lényeket,
Vonzz magadhoz fényeket!
Örömkönny legyen a tied,
kapjál te is angyal-nevet!
Édest könnyezz, ne sósat,
öntözd vele a jókat...!
Nem sírnak az angyalok,
ők boldogok, oly boldogok!
Ha néha róluk álmodok,
örömkönnyet hullatok... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-26 19:56:26, hétfő
|
| |
| |
CUKORBETEGSÉG - LELKI OKAI
A világ népességének mintegy 4%-a cukorbajban szenved. A betegségre való hajlam örökölhető. Kialakulásában többnyire nagy szerepet játszik az elhízás. Ritkább esetekben kiválthatja vírusfertőzés is, mert a vírusok megtámadják az inzulintermelő sejteket.
A cukorbajt többnyire véletlenül fedezik fel. A betegségre utaló tünetek: erős szomjúságérzet, rossz sebgyógyulás,
viszketés, húgyúti és bőrfertőzések, fáradékonyság, étvágytalanság és hirtelen fogyás.
A megemelkedett vércukorszint rendkívül veszélyes, bár sokáig semmiféle panaszt nem okoz, viszont előbb-utóbb megtámadja és károsítja az érfalat. A betegség következményeire többnyire csak akkor derül fény, mikor a károsodás már jóvátehetetlenül bekövetkezett. A szövődmények elsősorban a szemet és a vesét érintik. A későn diagnosztizált cukorbetegség következtében szemkárosodás, sőt megvakulás és veseelégtelenség léphet fel. Gyakran előfordul az alsó végtagok vérkeringési zavara is, s jelentősen megnövekszik a szívinfarktus vagy agyvérzés kockázata.
Ahhoz, hogy a sejtek képesek legyenek felvenni a vérben levő cukrot, a testnek inzulinra van szüksége, egy hormonra, mely a hasnyálmirigyben termelődik. Amennyiben nem elegendő mennyiségben áll rendelkezésre vagy hibás összetételben képződik, a beteg vércukorszintje a normális érték fölé emelkedik.
Az orvostudomány a cukorbetegség két típusát különbözteti meg:
1. típus
A cukorbaj e típusában a hasnyálmirigyben levő inzulintermelő sejtek nagymértékben vagy teljesen károsodtak, ezért a szervezetnek az inzulint egy életen át mesterségesen kell biztosítani. A betegség általában a harmincadik életév előtt jelentkezik, a cukorbetegek mintegy tíz százaléka tartozik ide.
2. típus
Itt az úgynevezett ,,időskori cukorbajról" van szó. A negyven évnél idősebbek esetében jelentkezik, s a cukorbetegek mintegy 90%-át alkotja. A veleszületett hajlamnak itt fontos szerepe van. Kiváltó okai között első helyen az elhízás említendő. Bár a test inzulintermelése folyamatos, a mennyiség nem megfelelő.
A cukor ősidők óta a szeretet és vonzalom szimbóluma. A nagyszülők unokájuk iránti szeretetüket édesség formájában fejezik ki, a kövér emberek is édességben keresnek vigaszt problémáik és magányuk miatt. A cukor tehát gyakran a ,,kellemes érzések", a ,,szeretet" vagy ,,törődés" szinonimája!
A cukorbetegről a testi reakció szintjén világosan kiderül, hogy bár érzelmet és szeretetet (anyagi formájában cukrot) képes el- és befogadni, nem tudja azokat feldolgozni. Hiányzik belőle a képesség, hogy környezetének gondoskodó törődését megeméssze. Bár vércukor¬szintje magas, azaz elegendő ,,szeretetet" hordoz magában, nem tud vele mit kezdeni, változatlan formában adja vissza.
A cukorbeteg nem tűri a gondoskodást és a szeretetet, pedig szüksége van rá. Tudatosan vagy öntudatlanul megtagadja ilyen irányú igényeit, nem hajlandó bevallani őket. így képtelenné válik rá, hogy szeretetet befogadjon, s önmaga is adjon. Aki ,,az édes élettől" ilyen módon távol tartja magát, idővel szükségképpen ,,megkeseredik".
A diabetes mellitus kiváltó tényezői elsősorban olyan krízisek, megrázkódtatások vagy szituációk, melyek a személyiség egészének újrarendeződését, átszerveződését kívánják meg: a terhesség, a pubertáskor vagy a változás évei kifejezetten olyan helyzetnek számítanak, melyekben az embernek önmagával is meg kell küzdenie. A diabetes kiváltó tényezőiként számításba jöhető okok vég¬eredményben oly sokrétűek, akár maga az élet.
Vegyünk például egy férfit, aki egyik napról a másikra munka¬nélkülivé lesz, s az az érzése támad, hogy családja többé semmi hasznát se látja. Érzéseiből egyenesen következik a feltételezés, miszerint nem is érdemli meg környezete szeretetét, hiszen a családfenntartó szerepében kudarcot vallott. E kiindulási helyzet azt eredményezheti, hogy családja szeretetét és törődését nem is akarja észrevenni s később cukor formájában nem is tudja felvenni.
Hadd álljon itt egy másik, megtörtént eset: Egy ötéves kisfiúnál váratlanul cukorbajt diagnosztizáltak. A szülőkkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a gyermeket szinte állandóan nagyszülők és különféle rokonok vették körül. A rokonság egyes ágai között élénk civakodás folyt, így a kisfiú hamarosan összezavarodott, hogyan is fogadja a ,,gonosz" nagynéni simogatásait, illetve kinek a tanácsaira hallgasson. Esetében a szó igazi értelmében vett ,,szeretetfelhasználási zavar" lépett fel.
Foglaljuk össze:
Cukorbaj: alakulófélben levő szexuális képesség, csalódottság, csökkentértékűség érzete. Felszólítás arra, hogy önmagunkat jobban szeressük, s az életet élvezzük.
A cukorbetegség arra utal, hogy az élet kellemes oldalát, az élvezetet, a szeretetet nem fogadom el, mivel az az érzésem, hogy nem érdemeltem meg a törődést.
A túlsúlyosság arra utal, hogy felesleget hurcolok magammal, megpróbálok ,,több" lenni annál, ami vagyok, illetve más szeretnék lenni.
A vírusfertőzés annak a jele, hogy tőlem idegen energia hatását hagyom magamban érvényesülni, hogy valami idegen dolog határoz meg.
Szomjúságom azt akarja mondani, hogy szeretetre szomjazom, minthogy nem szeretem magamat és ezért másoktól is képtelen vagyok szeretetet elfogadni, így önmagammal szembeni csalódottságomat ,,italba kell fojtanom".
A rossz sebgyógyulás jelzi, hogy szüntelenül újabb sebeket ejtek magamon, ezért is nem tudnak begyógyulni a régiek. Történnie kell valaminek, hogy ismét egészségessé váljak, egységben legyek ön-magammal, vállaljam magam.
A viszketés jelképes formában utal arra, hogy többet kellene foglalkoznom önmagammal.
A fáradtság tudatosítja bennem, hogy ,,belefáradtam abba, hogy így folytassam tovább".
A vesepanaszok (minthogy a vese a ,,partnerszervünk") a partnerkapcsolat zavaraira utalnak, az önmagammal és a másikkal való összhang hiányára.
A szembántalmak felszólítanak: ,,Meg kell tanulnom magamat más (szerető) szemekkel nézni, s nem szabad szüntelenül elítélnem magamat."
A szívmegállás jelzi, hogy megtagadtam magamtól a szeretetet. A szív tehát, lévén a szeretet szerve, előbb-utóbb szintén felmondja a szolgálatot.
A fiatalkori diabetes arról tanúskodik, hogy még mindig nem tanultam meg önmagamat szeretetteljesen elfogadni, kezdettől fogva más akartam lenni.
Az időskori diabetes pedig világosan jelzi: Végigrohantam az életet, tettem egy s mást, s csak jóval később döbbentem rá, hogy nem az az ember vagyok, akinek tartottam magam. Az élet még idejében szembesít azzal, amit hiányolok, hiszen már nem sok időm van hátra. Valamin most változtatnom kell."
Amit tenni kell:
Meg kellene kérdeznie önmagától, hogyan viszonyul saját személyisége értékéhez, mennyire tartja önmagát szeretetre méltónak. S szintén meg kellene vizsgálnia a szeretetre való képességét is. Viselkedésének magyarázata gyakran a szexualitástól vagy a partnerében való esetleges csalódástól való félelemben keresendő. Amennyiben reakciója okát feltárja, képes lesz viselkedését lépésről lépésre megváltoztatni. A betegségben megtestesülő felhívás mélyén mindig az önmagunk iránti szeretet áll, annak felismerése, hogy igenis szeretetre méltóak, sőt egyedülállóak vagyunk. Minden ember egyedi lény, sajátos feladattal és rendeltetéssel. Csak aki tulajdon lényét ,,magára öltötte", lesz képes szeretetet és örömöt befogadni, s ahelyett, hogy szüntelenül bizonyítania kellene önmaga előtt, megengedheti magának ,,a luxust", hogy élvezze az életet.
forrás: otthonigyogymodok.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cukor betegeknek linkek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-23 22:32:21, péntek
|
| |
| |
Ma éjszakára..... Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon Rád az este, de visszajött.
Megkérdeztem, hogy miért jött: Az angyal azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak az angyalokra! Húsz angyal van a világodban, azaz mindig körülötted. Tíz közülük alszik, kilenc játszik, az egyik olvassa ezt az üzenetet.
Kérlek, olvasd el.... Nem viccelek..... Isten látta, hogy küzdesz valamivel. Isten azt mondja, hogy vége.
Egy áldás közelít feléd. Ha hiszel Istenben, küldd tovább ezt az üzenetet.
Kérjük, ne hagyd figyelmen kívül, ez egyben próba is. Isten két nagydolgot készít elő Neked ma este. Ha úgy gondolod, hiszel Istenben, tégy félre minden egyebet, és továbbítsd ezt a levelet.
Holnap lesz a valaha megélt legjobb napod. Küldd el ezt 10 barátodnak, köztük nekem is, ha nem kapom vissza, azt hiszem, Én nem tartozom közéjük. Amint kapsz, öt választ, valaki, akit szeretsz csendesen meg fog lepni valamivel.
KAPTAM TOVÁBB KÜLDÖM MINDENKINEK AKI ENGEM MEGLÁTOGAT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-23 22:23:22, péntek
|
| |
| |
Drága Bongyi!
Utólag is boldog névnapot kívánok és kellemes hétvégét!
Eszter
Link
Link
Link
Köszönöm drága Eszter! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-20 14:53:21, kedd
|
| |
| |
Albert Szuhanics
Ősszel a fák
Felhők pilláin nagy, kövér könnyek
nyögve, agyagos földre csöpögnek.
Sápatag égen sűrű ködfátyol,
napot kötöz be, hetekig ápol.
Immár a sár úr, toccsan a tócsa,
csurog az eresz, lyukacsos, ócska.
Nehéz a csizma, dagad az agyag,
pocsolya alján, sarkamba ragad.
Vén csapként csöpög, csapkod nyakamba,
nyirkos lé fákról, csorog hajamra.
Arcomon gyöngyöz, sós ettől ajkam,
elázott ruhám, vizes ing rajtam.
Remeg a fáknak meztelen teste,
levetkeztette beste köd este.
Csábító sóhajt fülükbe súgva,
alattuk avar, levetett gúnya.
Ködnek a csókja nyálkás és csalfa,
fantomot ölel, vágyón fák karja.
Közös gyümölcsük a könnyes bánat,
Ilyenkor szívből szánom a fákat! |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
23 db bejegyzés |
| e év: |
245 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 27
- e Hét: 1916
- e Hónap: 3183
- e Év: 16774
|
|
|
Offline
