|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 71
|
|
|
|
2018-09-03 12:48:30, hétfő
|
|
|
Moretti Gemma -
Elköszön a nyár
A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.
Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt. |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-28 20:10:25, kedd
|
|
|
Jó veled a nyár
Veled tudom megtaláltam a boldogságot.
A szép nyárt és a vidámságot.
Sütkérezünk ketten a napon önfeledten.
És élvezzük ezt a szép életet.
Jó veled a nyár és csak ez számit.
Minden gondunk otthon hagytuk.
Csak az számit, ami most van tényleg.
A nyár és minden szépsége.
Jó veled a nyár, vár minket a tenger.
A hullámok gyengéden megérintenek.
Átölellek és te átölelsz szelíden.
Gondold azt, hogy ez a nyár végtelen.
Jó veled a nyár, ugye te is ezt érzed?
Jó nézni veled, ahogy a Nap szép lassan lemegy.
A tengerben ő is megfürdik csendesen.
S a helyét a csillagok veszik át szelíden. |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-28 19:57:54, kedd
|
|
|
Kun Magdolna: Augusztusi könnyek
Nézd, milyen szomorú az augusztusi nyár,
mintha tudná, hogy az elmúlás kapujában áll,
mintha érezné a fagyott föld havas kő rögét,
mely jégpáncélba zárja a napláng melegét.
Nézd csak, mily bánatos minden falevél,
mely rozsdaszínben sárgul a lombok tetején,
s melyek úgy fogódznak az elgyengülő ágba,
mint tévelygő gyermek az anyai szoknyába.
Nézd csak, mily törékeny ez a kérészálmú élet,
miben elgyengült hang már az a madárdalos ének,
mi egykor oly mélyre lopta szívünkbe magát,
hogy azt hittük örökké tart e vidám csacsogás. |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-28 19:40:53, kedd
|
|
|
Balogh József: Nyár
Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.
Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,
s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház...
A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.
Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz' messzi még az ősz, a csősz.
|
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-26 14:10:21, vasárnap
|
|
|
Devecsery László: Felhő-játék
Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.
Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek. |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-25 01:01:11, szombat
|
|
|
Vincze Erika:
Csodás illatot hord...
Csodás illatot hord a nyári szél,
arcodat borzolja, lelkedet cirógatja.
Nézed a hatalmas végtelen határt,
lelked szabad, s a szíved se fáj.
Elmerengsz a tarka-barka mezőn,
őzikék szökellnek az erdő sűrűjébe.
Távolodó vonat kattogása csak,
mi néha mégis felveri a csendet.
Kezedben fűszál, ajkadon a nóta,
gyermeki önmagad visszakacsingat.
Madarak röppennek messze-messze,
lágy szellőn ringó táncot lejtve.
Átölelnéd most az egész nagy világot,
oly boldog most a szíved, szárnyal a lelked.
Behunyod a szemed, s arra gondolsz csendben,
Ó! Ez a csodás pillanat ne érjen soha véget!
|
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-25 00:57:26, szombat
|
|
|
Vincze Erika:
Nyári lágy esőben
Lehajtott fejjel szomorkásan lépkedek,
s nem látja most senki sem, ahogy
könnyezik most a két szemem,
s zokogva sajog lelkem idebent.
Pár perce sincs, hogy búcsúztam,
kezemben rózsát szorongattam.
Mondtam egy odaillő verset, s
bánatos szívvel néztem fel az égre.
Te már indultál messzi idegenbe,
ismeretlen titokzatos rengetegbe.
Nyugalmat, békét megtalálni,
angyalként odaföntről reám vigyázni.
Lehajtott fejjel szomorkásan lépdelek,
csak az eső esik szépen csendesen.
Nézem a zöldellőn pompázó tájat,
de szívem nyugalmat most nem találhat.
Talán majd ha felszáradnak az esőcseppek,
s napsugár ragyog ott fent a magas égen,
akkor már tudni fogom Te is megérkeztél,
sebzett szívemen egy szál rózsát elültettél. |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-25 00:50:39, szombat
|
|
|
Nagy Csaba:
Nyár
Ha lágyan elindul az unatkozó
kora nyári szél, susogva
beszélnek a nyárfalevelek.
Tested is rezzen a nyár
melegében forró csókom
után ahogy átölellek.
Hallom azt az örömmeltelt
szívdobogás-ritmust ahogy
elpihenek e tűzlő lángban veled.
Szemed csillogása mosolyban
kér még, mikor
rám veted édes tekinteted.
Sötételt szobánkban halvány
fény takar, kezeid simogatva
taszítják a csendet.
Álomképet törölsz amit gyűrt
a homályos múlt, a nyár
amire vágytunk megérkezett. |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
2018-08-24 08:50:07, péntek
|
|
|
Erdélyi József - Kék katáng
Nyár van...Azóta learattak,
s a tarlott földeken
keresztben szárad a sok kéve,
mint annyi holttetem.
Az erdőből kiszáll a gerle,
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan a szerelmem,
s tekinti földemet...
A dűlőkön hajnali harmat,
futó zápor után
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.
De az ártatlan kék virágok
elhervadnak hamar:
kegyetlen nap vakítja őket
lángsugaraival.
Mint Dárius Király a síró,
kékszemű foglyokat
tüzes nyárssal, pórázon tartva
érzékeny ajkukat... |
|
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - NYÁR |
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 71
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
976 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 364
- e Hét: 10861
- e Hónap: 21214
- e Év: 80467
|
|
|