|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 49
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 19:51:22, hétfő
|
| |
| |
Sárhelyi Erika:
Szonett a szerelemért....
Néha feledem, hogy időnk véges,
hogy szeretni itt a földön van jussom.
Míg ver szívem, míg érezni képes,
míg szép szívedbe magamat rajzolom,
míg tegnapom igaz holnapra ébred,
s hinni tanul bennem a kétkedés,
míg köszönni tudlak a sorsnak téged,
s mosolyod örökre elmémbe vés,
addig tudom, hiába nem éltem,
s lelket sem koloncnak adott az ég,
nem baj, ha a vég korán jön értem,
csak téged engedjen szeretni még.
Futnak a napok, s vele az évek,
most kell szeretnünk, nincs másik élet... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-16 23:18:13, kedd
|
| |
| |
SÁRHELYI ERIKA:
A világot sose kértem
Tegnap sírtam - könnyek nélkül,
okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.
Mint egy ketrec, szűk lett a tér,
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört, hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.
Pedig csak karod hiányzott,
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot...
csak érezd, ha fellobogsz bennem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 15:34:29, vasárnap
|
| |
| |
Világ nem csak napfény
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal,ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszönt a reggel,
s ha ősszel eső,télen a hó esik
Mert mi végre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral,idővel és csenddel,
esőcseppet,s nem óceánt remél-
tenyerében elférhet a tenger.
Sárhelyi Erika |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 19:12:13, szerda
|
| |
| |
Sárhelyi Erika:ÉJ A TENYEREMBEN
Elteszem emlékbe ezt a május estét.
Vásznam a gondolat, s a szó rajta a festék.
Elteszem magamnak téli éjszakákra,
mikor majd havazik, és bánat ül a fákra.
Most még csodás az alkony, lilába hajlik,
az ég pereméről a mélybíbor lefoszlik,
elfolyik a zöld, a narancs és a sárga,
árnyakat terelget az ósdi utcalámpa.
Hunyt szemmel hallgatom: zakatol egy vonat.
Szétfutnak a sínek a szempilláim alatt.
S míg a kertkapuban szédeleg a sötét,
az est vállamra borítja hűvös köntösét.
Csöndben szétgurul a fák között az éjjel,
fekete gyöngy szalad a fűben szerteszéjjel.
Fölkapok egyet és tenyerembe zárom.
Szorítom reggelig - s lám, eltűnt mint egy álom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 19:05:37, szerda
|
| |
| |
Sárhelyi Erika:
FŰSZERES ÉJ
Hűvös csókkal, gyöngéd
Érintéssel ér el hozzám az éj,
Illata mint frissen őrölt,
Finoman pergő, lágy fahéj.
Belém karol, kikísér a kertbe,
Lábamról lehúzza az ósdi papucsot,
Leültet az öreg fenyő alá,
Talpam alatt megzizzennek a tobozok.
Furcsa, reszkető árnyak nőnek,
Lila brokátba bújik a kert,
Eggyé olvad lassan a mélykék
Odafönt és az opálos idelent.
Súg-búg a mélyülő sötétség,
Az éj neszezve jár köröttem,
Megborzongok, ahogy egy ág
Tompán megreccsen fölöttem.
Fogva tart a pillanat varázsa,
Fűszeres illatával marasztal az éj,
Tűnődésemből rebbenve ébreszt
A pajkos kedvű augusztusi szél. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-07 23:45:24, péntek
|
| |
| |
Sárhelyi Erika - Juhar az ablak előtt
Akárha ezer év óta
csak az ablak előtt ülnék -
bámulva, mint futnak messze
a tarka-barka hónapok.
Olybá' tűnik, nem változik
semmi, állóképpé simult
a világ (talán csak a szél)
rázza jobban az ablakot.
Én csak ülök, míg elvonul
előttem az összes évszak -
a tavasz összekacsint a
nyárral, az ősz télbe rohan;
szemem nem látja, csupán
az udvaron a juhart, mi'
kitartón állja a dúlást,
öltöz', s vetkőzik hangtalan.
Gyönyörködöm. Karcsú törzsén
láthatón' nem fog az idő,
tömött lombjában rabbá lesz
a tolakodó napsugár.
Most épp bíborban tetszeleg,
súlyos hajába az ősz lop
óaranyat, lába előtt
elfekszik az idei nyár.
Apránként vetkezik, mint kacér
asszony - a látvány fogva tart
ha nézed -, szél karol bele,
mint kipróbált, régi szerető.
S míg csöndben hullatja ezer
levelét, lassan elenyész -
átöleli az elmúlás,
mint halottait ősi temető. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-07 23:40:56, péntek
|
| |
| |
Sárhelyi Erika [... magamat sem lelem...]
Csak kicsit szeress!
Csak úgy, hogy érezzem,
nem hiába lélegzem,
nem hiába kel fel a nap
(látod, a tavasz is elmarad).
Lássam szemedben a régi lángot
(hogy lobogott!), s benne
magam, s azt az örök álmot,
hogy majd mi megmutatjuk,
meg a világnak, együtt leszünk
míg hajnalok az égre hágnak,
míg lüktet bennünk ez a
konok élet, míg csak fájni
tud itt bent a lélek.
Csak kicsit szeress,
hisz látod, félek: egyszer
az átkos mindennapok
majd elrabolnak tőlem,
eltűnsz, és majd magamat
sem lelem ebben a
zűrzavaros, szerelmetlen
világban.
Csak kicsit szeress,
csak annyira, hogy kettőnket
egyszívünkben lássam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-07 23:26:06, péntek
|
| |
| |
Sárhelyi Erika - Szerelmes Altató
Tíz körmöm tíz ragyogó csillag,
hátamon folyik el a Tejút,
szempillámmal Téged takarlak,
s mondok neked mesét, halk szavút.
Tekintetem óvó végtelen,
ajkam gyöngéd, dél-nyugati szél,
hajnalként simít a két kezem -
súg-búg a lélek, a test beszél.
Tenyerem est, szemem a holdfény,
két karom akár az alkonyat,
éj lobban az ujjaim hegyén -
kedves, álmodj édes álmokat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:50:12, kedd
|
| |
| |
Sárhelyi Erika -
Félúton
Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg ,,valahonnan" ,,bárhova" jutok,
valami jót mindig magammal viszek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:47:35, kedd
|
| |
| |
Sárhelyi Erika:
Féltés
Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üde zöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.
Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.
Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg...
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 49
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
976 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2372
- e Hét: 9113
- e Hónap: 19466
- e Év: 78719
|
|
|
Offline
