|
 2/11 oldal 
|
Bejegyzések száma: 101
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 22:11:43, szerda
|
| |
| |
Vonatban ülök
Vonatban ülök. Oly hosszú órák
telnek el, amíg utazom,
csapkod az eső, s az ablaknál ülve
végigcsorog az arcomon.
Hadd hulljon csak! Ne tudja senki,
hogy az arcomon mért ragyog,
s hogy keveredik könnyeimmel,
mellyel küszködöm oly nagyon.
Nem tudom: vajon mi hallik jobban?
A vonat, amely úgy zakatol?
Vagy a szívemben lüktető érzés,
mely úgy tombol, hogy már nem bírom?
Üvöltenék. De elhal a hangom,
s megnyugszom, ahogy zakatol
a vonat, hiszen már messze járok
onnan, hol bántottak oly nagyon.
Istenem! Égess mindent ott össze,
mi visszafűzne, hisz láthatod
mennyi fájdalom, mennyi kín az,
mi lelkembe vésődött, s fáj nagyon.
Vigyél messze. Csak egy talpalatnyi
földet adj, ahol járhatok,
hol a szavaknak súlya van még,
s a tisztességért jár jutalom.
Ne annak adj, ki azoktól lopja
a napi betevő falatot,
akiknek így is alig van már,
s fájdalom ül az arcukon.
Azt a sok hitvány, kapzsi embert
büntesd már végre, ki másokon
keresztülgázol, hogy több lehessen,
pedig oly hitvány, s oly gonosz.
Írta: Meggyesi Éva |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 22:09:56, szerda
|
| |
| |
Vannak napok...
Vannak napok, mit magamban töltök, s nem is hiányzik semmi sem,
nem vonzanak a tarka virágok, s nincs kedvem szinte élni sem.
Vannak napok, mit nélküled töltök, olyankor minden oly üres,
mint a polcokon ott díszelgő átlátszó, színes üvegek.
Hiába szép a táguló égbolt, s a szakadt ruhájú fellegek
rongyos köpenye szétterítve, nem vonz. Bántja a szememet.
Nekem az ég az akkor kék csak, mikor látom a szemedet,
s cirmos színében elrévedve fénye átjárja szívemet.
Olyankor nem kell semmi más, csak Te maradj mindig itt velem,
hadd érezzem, hogy milyen jó az, mikor fogod a kezemet.
Ölelj még át. Ne szólj most semmit, a csönd is egy néma üzenet,
hallgasd a szívem dobbanását! Érted dobban oly hevesen.
Jöhetne szebb és jöhetne jobb is, nem kell semmisem énnekem!
Csak te légy itt ameddig átjár az éjszaka nyirkos hidege.
Hadd mondhassam az utolsó percben, amikor végleg elmegyek,
hogy szeretlek még a síron túl is, ha létezik ott a szeretet.
Írta: Meggyesi Éva |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 22:07:37, szerda
|
| |
| |
Tudod az anyák...
Tudod az anyák oly gyakran sírnak, s minden fájdalmat, örömet,
lelkükbe temetnek gyöngyökké válva, mely simogatja a szívüket.
Minden feltörő szívdobbanásuk azokért dobban kit szeret,
s akik egykor a testükből jöttek megszépítve az életet.
Minden feltörő tiszta hang, mely kiejtve néha megremeg,
azokhoz szól, kik minden kincsük, s talán a gyermek érzi ezt.
Akkor is sírnak, amikor látják, gyermekük révbe érkezett,
s örömkönny szántja arcukat végig, mely a lelkükre rápereg.
Akkor is sírnak, amikor gyöngék, s tehetetlenül vérzenek,
belülről, lelkük marcangolva, ha segíteni már nem lehet.
Akkor is sírnak, ha elhagyottan, sötét magányban tengenek,
s hiába várják, hogy nyíljon az ajtó, s jöjjenek már a gyermekek.
Tudod, az anyák nem halnak meg szívünk mélyében sohasem,
bennünk élnek, míg dobban a szívünk, s úgy fáj mikor már nincsenek.
Amíg élet lesz itt a földön, addig lesz anya, s szeretet,
mely erőt ad nékünk, amikor félünk, szeresd hát addig, míg lehet.
Írta: Meggyesi Éva |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 22:05:05, szerda
|
| |
| |
Meggyesi Éva - Nem tudom mi ez
Nem tudom mi ez. Álom vagy valóság,
de most úgy nyomja szívemet,
mint egy sóhaj, mely feltörni nem tud,
s tépi, marja a lelkemet.
Nem tudom mi ez. Öröm, vagy bánat?
Valami furcsa gyötrelem.
Egyszerre éltet reményt sugallva,
aztán égeti mindenem.
Nem tudom mi ez. Magam sem értem.
Pusztító tűz, vagy látomás,
amely álmomban egyre üldöz,
de sosem nyújt feloldozást?
Nem tudom mi ez. Nem értek semmit,
csak annyit érzek, hogy féltelek!
Miattad gyötör ezernyi kétség.
Védenélek, de nem lehet.
Nem tudom mi ez. Mégis úgy várom,
hozzon valami változást,
amitől újra ember az ember,
ahogy a földön bárki más.
Nem tudom mi ez. Akár egy béklyó,
mely lehúz a földre, s mélybe ránt,
hiába nyújtom kezemet hozzád,
valami mindig visszaránt.
Pedig szeretlek. S úgy mennék hozzád
árkon- bokron és vízen át,
de nem tudok. S egyre csak várok
arra, hogy haza találj.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 22:01:37, szerda
|
| |
| |
Meggyesi Éva - Derűs az ég
Derűs az ég. Most napfényben fürdik a tegnap még alvó, halott vidék,
S élvezem, ahogy hajamba markol a fel-fel támadó tavaszi szél.
Tegnap még tél volt. Hó takart mindent, és az ereszen csüngő jégcsapok
olyan átlátszók, hidegek voltak, amelytől testem- lelkem megfagyott.
De most valahogy más színben látom a nemrég még fájó, könnyes tegnapot,
amelyben fájt, hogy fagyott szívemben szinte már minden, minden oly halott.
Új idők jönnek. Új szelek fújnak, s bár az erőm az érzem; egyre fogy,
hópelyhek szállnak sötét hajamra, mégis hiszem, hogy lesznek holnapok.
Hiába szórja hajam tövére fehér pelyheit s itt hagy oly vakon,
hogy ne lássam azt, ha sötét ruháján az éji égboltnak lesznek csillagok.
Nem tud letörni, s ameddig érzem, ereimben a vért, amely csobog,
minden egyes kis megdobbanástól érzem, tudom, hogy erősebb vagyok.
Néha még bánt és felsajog bennem, mint éj sűrűjében fénylő csillagok,
melyek miattad hunytak ki éppen, s olyankor érzem: szívem is vacog.
Mégis tudom, hogy amíg csak élek, s egyetlen apró remény felragyog,
szépnek látom a letűnő nappalt, habár az éjjel mindig egyre fogy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 21:58:29, szerda
|
| |
| |
Egyoldalú szerelem
Mit ér a szív, ha nem szerethet,
Egy gyötrő álom, ó mit ér?
A könnyek árja nem vígasztal,
Oly fagyos az őszi szél...
Mit ér a vágy, ha csak tied,
És nincsen viszont vonzalom,
Ő nem szeret meg soha téged,
Már dér ül a lombokon...
Mit ér az érzés, ha csak fájdalom?
Az ő szívében nem gyúlt ki fény...
Árnyad megnyúl a házakon,
Lépted koppan az út kövén...
Mit ér a bánat, a szívet tépi csak,
S véresen hever a halott remény...
Mi nemrég üdén zöldellt, most a sárba hull...
Körötted mennyi eltiport levél...
Mit ér az élet, csak kín és gyötrelem,
Bánat, és csalódás jut neked...
Kihalt utcákon imbolyogsz,
Fenn a hideg Hold nevet... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZUHANICS ALBERT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 21:54:26, szerda
|
| |
| |
"Hold sarlóján Takarót simít a sűrű csend lebbenő álmok bársonya, hold sarlóján ringatózik a csillagfényű éjszaka."JÓ ÉJSZAKÁT!!! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP ESTÉT,JÓ ÉJSZAKÁT!!!! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 21:51:05, szerda
|
| |
| |
Szuhanics Albert - Magyar fohász
Magyar földön magyar ember,
boldogulást remél egyszer,
könnye hull most, mindhiába,
koldus-szegény a hazája...
Csonka ország a mi földünk,
mit a múltból örököltünk,
népünknek is nagy fogyása,
s égig ér az adóssága.
Tudjátok meg, fáj a szíve,
aki e hazának híve,
amilyen szép Magyarország,
oly halovány a mi orcánk.
Már csak egyben van bizalmunk,
kihez buzgón imádkozzunk,
a Magyarok Istenéhez,
segítse meg ezt a népet!
Szőke Tisza, kék a Duna,
két partján van Pest és Buda,
ugye lesz még boldog magyar,
s talpra áll az ország hamar!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGYAR VÉR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 21:47:56, szerda
|
| |
| |
Szuhanics Albert - Magyar fohász
Magyar földön magyar ember,
boldogulást remél egyszer,
könnye hull most, mindhiába,
koldus-szegény a hazája...
Csonka ország a mi földünk,
mit a múltból örököltünk,
népünknek is nagy fogyása,
s égig ér az adóssága.
Tudjátok meg, fáj a szíve,
aki e hazának híve,
amilyen szép Magyarország,
oly halovány a mi orcánk.
Már csak egyben van bizalmunk,
kihez buzgón imádkozzunk,
a Magyarok Istenéhez,
segítse meg ezt a népet!
Szőke Tisza, kék a Duna,
két partján van Pest és Buda,
ugye lesz még boldog magyar,
s talpra áll az ország hamar!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SZUHANICS ALBERT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 101
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
2414 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1480
- e Hét: 8221
- e Hónap: 18574
- e Év: 77827
|
|
|
Offline
