|
 2/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:35:34, péntek
|
| |
| |
Für János - Szerelem szonett
Olyan aprócska testbe szorultál.
Épp, hogy csak vannak kicsike kezeid.
Mégis, ha rám zárulnak tenyereid,
mintha millió csillagot szórnál
semminek tűnő életem egén.
Hozzád bújva a nyugalom ölel át.
Az éjszaka kemény, kőbe zárt világ,
de mégis most nyugodtan várlak én.
Mert itt vagy és nem soká elaltatsz.
Mint törékeny üveget, úgy tartasz
az öledben finoman és halkan.
Semmi - baj - tested ölel: minden rendben.
Talán mindig itt kellene már lennem:
a belőled kibomló puha csendben. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:29:40, péntek
|
| |
| |
Diane Loomans: Ha elölről kezdhetném a gyereknevelést
Ha elölről kezdhetném a gyereknevelést,
fenyegetés helyett
festegetésre használnám a kezem.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket,
hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám,
hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett
komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék,
sárkányt eregetnék,
réten kószálnék,
bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett
a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel,
hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném,
azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:27:41, péntek
|
| |
| |
Bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél
Lesz egy ember, aki a szívedben mindig Veled él
Rátaláltál, megszeretted
Kis lelkében a nagy zűrt helyretetted
Veled él, és Veled marad
Mikor szemedből könnycsepp fakad
Nem felejt el, nem hagy cserben
Vigyáz Rá hogy szemed könnyet ne ejtsen
Vele élsz és vele halsz majd,
Az Élet ha az utadon végighajt majd
Nem beszél majd, nem is szól
Érzed mégis, hisz tudod jól
Hogy bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél
Szívedben mindig nyár lesz, elmenekül a gonosz tél
Továbblépsz majd, messze mész majd
Szavait nem felejted, sokszor hallod majd
Nem kell félned, nem kell várnod
Ő ott lesz:Szíved ki kell tárnod
Nem létező szavai kis távoli lelkének
Eljuttatják füledbe dalát, szomorú énekének
Ez az ének Rólad szól, a megélt dolgokról
Vigasztal is majd: Sose félj a holnaptól!
Amikor egyedül vagy, és csend bámul a falakról
Ne csüggedj, hisz tudod Te is nagyon jól:
Bárhová is visz az út, bárhová is sodor a szél
Az igaz ember, és a Szeretet mindig örökké él! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:21:58, péntek
|
| |
| |
Halász Judit: Nehéz okosan szeretni
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:10:49, péntek
|
| |
| |
Őri István: Álom-ének
Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -
Az álmokban így van mind -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! Újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ŐRI ISTVÁN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:06:31, péntek
|
| |
| |
Kányádi Sándor:
Néma tulipán
Mondanom se kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincs illata, az néma.
Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.
De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, "meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.
De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől. Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle-fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örült a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.
Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.
De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.
Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág - vagy rágondolni is rossz - a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
Féltékenyek lettek az illatukra.
Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta a szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.
Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámulatában. Most is ott áll, kerti törpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MESÉK ,TÖRTÉNETEK NÖVÉNYEKRŐL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 19:03:37, péntek
|
| |
| |
"Rohannak az emberek, nincs idő semmire,
Gyerekként nem ily életet álmodtunk a földre.
így gondolkodom az életnek értelmén,
S remélve nézek a világba szerte szét,
Bár csak fényt vihetnék az emberek szívébe,
Hogy ne fájjon nekik az életnek keresztje."
/ismeretlen szerző/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉLET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 18:59:22, péntek
|
| |
| |
Gaál Éva Emese:
Ima az emberért
Adj, Uram a léleknek fényvilágot,
a sötétségből tiszta kiutat,
amelyben megsemmisülnek a gyászok,
és irányra talál a gondolat.
Ha a fájdalom megnevezhetetlen,
a végtelen vele szerteszakad,
s elvesztegeti magát minden versben,
bárhogy őrködnek a hívó szavak.
Minden kusza, hogyha a cél homályos,
ha élni létezésnél nehezebb,
ha gondba satíroznak a hiányok,
és vergődik a lelkiismeret.
Azt add, Uram, amit egyre csak vettél:
a teljességet teremtő erőt,
ne legyen gyatrább a tökéletesnél
ember előtted s önmaga előtt.
Mondd! Te az örök tökély birtokában
miért teremtettél esetlegest?
Mért hagyod kínlódni ezer hiányban,
s ezer jajban az emberi nemet?
Mért adtál értelmet kérdőjelekhez,
ha kérdésre csak kétség válaszol,
s a gondolkodás, mint egy kapott jelmez,
hősét, s szerepét nem leli sehol?!
Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz,
más világban más embert, más jelent,
s olyan lelket a fénylő virradatnak,
ami sokszorozza a végtelent. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: HIT-ÉLET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-27 18:57:14, péntek
|
| |
| |
Wass Albert: Megnémultam...
Megnémultam... elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek.
A tölgy-rengeteg hulló sátorában
A természettel együtt temetek...
Lelkem szikláin meghalt az echó,
Elhallgattak a harsogó habok,
Lombok között már nem susog a szellő
s a zord hegyekről eltűnt a titok...
Hiába küldi sírva vagy nevetve
Halk csobogását egy messzi patak,
Többé nem láttok könnyet a szememben,
A kék havasról több dal nem fakad...
Megnémultam... elszakadt a húr
Nem szólal lantom többé senkinek
Hanem ott bent, lelkem sziklái közt
Halkan zúgnak tovább a vadvizek... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - WASS ALBERT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 40
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1988 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1059
- e Hét: 11556
- e Hónap: 21909
- e Év: 81162
|
|
|
Offline
