Regisztráció  Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/155 oldal   Bejegyzések száma: 1543 
Vers
  2018-02-18 20:41:20, vasárnap
 
 



Link



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 10:29:26, péntek
 
  H. Kohut Katalin

A bánatos tavasz
Nem vettek tudomást Tavaszról sokan,
bár locsolt, meleget adott boldogan,
törődött állatokkal, növényekkel,
keleti széllel üzent az égre fel.

Elbujdosott bánatában messzire,
írisze nem pompázott, csak résnyire,
ott, ahol örök öröm a kikelet,
nem kell űzni a zord északi telet.

De hiába a vigasz, a szép muzsika,
jókedve bizony eléggé csalóka,
mert hosszú levelet írt Tél urának,
közölte, az emberek nem hálásak.

Szomorún nézett a világba Tavasz,
szívének ereje csupán egy arasz,
zöldje fehér lett, hangja is berekedt,
rogyadozott aggon a világ felett.

Levelében kérte jeges Tél urát,
adja vissza gesztenyeszínű haját,
nevét kisbetűvel írta alá ő,
tudta, számára a Föld már temető.

A Tél ígérete egyben reménye,
szivárványban lakik a szeme fénye,
ott kell keresni a rég-szövetséget,
a bárányfelhő esőcseppet béget.

A kelő Nap, mely csodáját átadta,
élet-erővel a Tavaszt szolgálta,
szívének ereje mennyei kánon,
zengik a madarak a sudár fákon.

Rigó szállott az örökzöld fenyőre,
ráhajolt a Nap a langyos esőre,
írisze kitágult, szíve megdobbant,
sóhajából tavaszi szikra lobbant.

Beismerte már, ha páran szeretik,
egymást ölelőn boldoggá tehetik,
tiszta vize az áradó folyónak
soha nem fordul ellene a jóknak.

Helyet cserélt az új Tavasz a Téllel,
szárnyalt ismét a vad, keleti széllel,
amerre elhaladt, zöldellt a minden,
állat és ember osztozott a kincsen.





 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 10:19:40, péntek
 
  Domonkos Jolán

Szerelem szava szól
A tavasz szava szól, hívogat, csalogat,
szeretni volna jó, érezni csókodat,
ölelő karodba csendesen bezárva,
ha forró lehelet égne rá a szánkra.
A szívünk lüktetne, átjárna a féltés,
édes és keserű, vágyódó szép érzés.




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 10:15:46, péntek
 
  Mészáros Zsolt (MeZso)

Farsang
Harsognak a trombiták,
zörögnek a dobok,
űzik már a telet
a víg farsangolók.

Pördülnek a szoknyák,
dobognak a lábak,
várják már a tavaszt
a farsangi bálban.

Mindent bevetnek,
ami zörejt kelthet,
így űzik el ilyenkor
messzire a telet.

Sül már a konyhában
a farsangi fánk is,
világos szalagja
a sötétben világít.

Mindenki a maga módján
űzi el a telet,
ennek érdekében
bármit bevethetnek.

Tavaszra várnak
a nagy télűzők,
szalagjukon az áll:
"MOST MÁR TAVASZ JÖN."


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 10:12:58, péntek
 
  Jurisin (Szőke) Margit

Rózsaszínű tél-tavaszi nap
Ablakomon cikázik napsugár,
Beragyogja kis szobám a fényár,
Cirógatva arcom, ébredést vár.
Talán tavasz van? Még csak január.

Ablakom nyitom, szemem behunyom,
Fénye erős, magamba szippantom.
Keblem hevíti, szívem kitárom,
A dermedést hadd oldja, kivárom.

Bámulatos a végtelen kékség.
Ámulatos, bohókás jelenség,
Kósza felhőkkel Nap bújócskázik,
Hátul nem marad, ragyogva játszik.

Nekem egy szellő tincsem kuszálja,
Arcomra a langy mosolyt rajzolja.
Rózsaszínű e tél-tavaszi nap!
Ihlet adó...? Boldog, ki ilyet kap...




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 09:57:57, péntek
 
  Somlyó Zoltán: Hóvirág

Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 09:54:40, péntek
 
  Juhász Ferenc. Tavasz-elő

Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.

A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-16 09:50:14, péntek
 
  Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.

"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.

"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"

"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szép napot mindenkinek!
  2018-02-16 09:39:18, péntek
 
 







József Attila

Elmaradt ölelés miatt


Úgy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem s anyám még odajárt.
Úgy reméltelek, mint kétségbeesve,
hülyén, (még ifjan) hívtam a halált -
nem jött, hálisten... Látod, ilyen boldog
vagyok, ha most meggondolom a dolgot.
De az még ostobább,
hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább!

Makacs elmúlás tolja a világot
maga előtt, mint bányász a szenet,
melyet kifejtett, darabokra vágott.
De mélyben, egyben él, aki szeret.
Milyen tűzvész, miféle kivont kardok
káprázata volt, ami visszatartott,
hogy míg a hold haladt,
nem fogózhattam beléd azalatt?

Hogy a holt csillagvilággal, esengve,
csak szálltam tehetlen, mint a kövek -
s nem is úszhattam a sodorral szembe
kedves öledben!... Hol volt az öled?
Míg itt hadart s hazudott az óra,
te fölbámészkodtál egy dobogóra
s a szétterült ütem
hálójában remegtél nélkülem.

Ugye sopánkodsz, milyen kellemetlen,
harisnyádon ha egy szem leszalad!
Most szerelmünkből kivált s kellemedben
egy ölelés örökre szétszakadt.
Az a művész pörölt az elmúlással -
tanúskodj néki! De velem, ne mással.
Tudd meg már, mi a gond.
Hogy mit csinálsz. Én nem vagyok bolond.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-02-09 16:35:10, péntek
 
  Rimai-Skoda Edina

Az utolsó állomás
Batyum nehéz, régen tömve már -
Az úton magammal mit vigyek tovább?
Játékos gyermekkor üde illatát,
Annyi emlék fájón édes zamatát.
Lázadó kamaszkor bódult mámorát,
Hamis múzsák csalfa és hazug csókját.
Hű szerelmet, mely kísér éveken át,
Gyermekeim nektár ízű mosolyát.

Batyum nehéz, régen tömve már -
Az úton így viszem magammal tovább.
Ezernyi könny és sok boldog nevetés,
Megcsalt álmok, önvád, néha szenvedés.
Talmi barátok, hitvány cselszövések,
De kavicsok közt drágakövek, ékek,
Bár nehéz a batyum, de tőlük édes.

Batyum nehéz, régen tömve már -
És vajon meddig kell még vinnem tovább?
Ha ott állok a végső állomáson,
Talán csak magam várok a peronon,
Nehéz batyum már nem lesz a vállamon.
De addig még cipelem, hisz` nem tudom,
Hogy mikor jön az utolsó vonatom.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/155 oldal   Bejegyzések száma: 1543 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 487 db bejegyzés
Összes: 13572 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1748
  • e Hét: 5851
  • e Hónap: 31528
  • e Év: 85907
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.