Regisztráció  Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 163 
Történetek
  2015-03-31 10:39:16, kedd
 
  Tudom,nincs közöm hozzá...



Vannak olyan emberek,kiknek kizárólag csak a munka ad lelki erőt az élethez.Világosabban fogalmazva: a munka bére.Éjt nappallá téve dolgoznak,hogy minél több pénz follyon be a konyhára.

Tudom,nincs közöm hozzá,de azért elgondolkodtat.Mi a fészkes fenének kell némely embernek milliókat összeharácsolni,ha nem élvezi a hasznát?Csak rakosgatja,rakosgatja,az élet kellemes dolgaira pedig sajnálja feláldozni.

1. Nem jár sehova. / kivétel a munkahely /

2. Leszakad róla a ruha.

3.Vakoskodik,mert azt a rohadt villanyt sajnálja felkapcsolni,pedig símán megtehetné.

4. Fürdeni egy héten egyszer fürdik,mert elgondolása szerint elég neki a napi ívó vizet kifizetni.

5. A fűtés meg,mi a szarnak? Bebugyolálja magát a rongyaiba,s azon gondolkodik,hogy másnap mivel kereshetne még több pénzt.

Vagy talán ez a helyes? Ugye nem? Én legalábbis így nem érezném jól magam.Úgy vagyok vele,hogy mindig legyen annyim,hogy emberi körülmények közt éljek,de nem agyonhajtott munka árán - persze ehhez hozzátartozzon egy kis szórakozás...egy kis utazgatás...egy kis ez-az...

Nem vagyok tékozló,sőt inkább spórolós,de csak módjával.

A mai világban persze jól meg kell gondolni,hogy mire költ az ember,de ha millióim volnának,biztos nem álligatnám élére.

Nem iszom,nem dohányzom,nem kávézom,de nem azért,mert erőszakkal megvonom magamtól,egyszerűen csak azért mert nem vágyom egyikre sem.A szépet viszont szeretem.Legyen az ruhanemű,lakberendezési cikk - ezeknek nem tudok ellenállni.Persze csak akkor,ha megtehetem,nem minden áron,de ha millióim volnának az biztos,hogy nem vacakolnék,élvezném az életet,elvégre abból csak egy adatik az embernek.

Akárhogy gondolkodom,nem értem,hogy mi készteti némelyik embert arra,hogy megvonjon magától mindent,ami emberi ,mindent ami testi - lelki szépséget ad,csak azért,hogy több,mint vastag legyen.

Az ember szerintem nem azért jön a világra,hogy a pénznek szalutáljon.De hát nem vagyunk egyformák...Ismerek olyan házaspárt is,akiknek mindenük megvan...vagyis nem a lerongyolódásig spórolnak,az emberhez méltó körülmények megvannak,mégsem hagynak fel az éjjel - nappali pénzhajtással - hiába a milliók a kezükben.Gyermekük sincs,akire ráhagyhatnák az összegürizett vagyont.Akkor meg,mi a frásznak?Nem tudom felfogni.A másvilágra nem vihetik magukkal,ott nem pénzben mérik az embert.Vagy ez is egy fajta boldogságérzet?Nem tudom.Azt viszont tudom,hogy én csak a munkától,a mindennapos hajtástól biztosan hülyét kapnék.A boldogságot,az élvezkedést egész másképpen élem meg,a robotmunkának kevés köze van hozzá.



Pálné Lele Ilona




 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 10:27:59, kedd
 
  Érzelmileg analfabéta generáció vagyunk? Mi lesz így a gyerekeinkkel?
Egy Dr. Spock-nemzedék nevelt minket, akik maguk sem voltak kapcsolatban az érzéseikkel. Hogyan tudtuk volna tőlük megtanulni, hogy kifejezzük magunkat? Nem lehet, hogy éppen ezért óvjuk túlságosan is a saját gyerekeinket? Mert valami mást akarunk adni nekik, mint amit mi kaptunk?

,,Az én időmben aztán nem aggódtunk azon, hogy a gyerekeinknek traumákat okozunk. Egyszerűen ez nem volt benne a levegőben. Ráadásul nem jó annak a gyereknek, ha a szülei állandóan bizonytalankodnak, hogy nem kiabáltak-e túl nagyot, és nem ezt kell-e majd kianalizálni a csemetének húsz év múlva. A gyereknek a legrosszabbat a sok bizonytalankodás teszi" - jegyezte meg egy kedves nagynéném valamelyik családi ebéd alkalmával, amikor éppen nem tudtam mit kezdeni a gyerekem hisztijével meg - egyébként valóban már sportból űzött - válogatósságával, mert mindig mást kért, mint ami éppen a tányérján volt.

Aztán a család hosszú beszélgetésbe kezdett arról, hogy az ő szüleik - vagyis az én nagyszüleim - már végképp nem csináltak érzelmi kérdést abból, hogy a gyereknek legyen vagy ne legyen választása azzal kapcsolatban, hogy hova menjenek, mit csináljanak, milyen ruhát vegyenek fel. Mert ugye, nem is képzelte senki, hogy ez jó dolog lenne. És lám, mennyire igazuk volt,

mert ez az örökös rettegés a traumatizálástól meg attól, hogy mikor jó nemet mondani, hova vezet: elkényeztetett, összezavart gyerekekhez.

Nem mintha jólesett volna, de elgondolkodtam rajta. Egyrészt arra jutottam, hogy van benne igazság is. Hiszen az én félelmemtől és kétkedésemtől a gyerekem sem érzi majd magát biztonságban, valami határt muszáj húznom neki, hiszen az tényleg nincs rendben, hogy időnként úgy érzi, ő megmondhatja nekem, mi a szabály. Alapvetően én tudom jobban, mit kell tenni, és néha jobbat teszek, ha egyszerűen nem engedek valamit, vagy kategorikusan kijelentem, hogy mi a teendő, és nem hagyok több választást (mert, mondjuk, tényleg óvodába kell menni, mert tényleg csak azt a nadrágot lehet felvenni, nincs másik, mert nem kell ötféle ennivaló közül választani, éppen nem tudok annyit elkészíteni).

Másrészt viszont a szüleink Dr. Spock-nemzedéke nevelt ki minket, és az ő szüleik őket. Nekik aztán tutira megmondták, mit kell tenni, mit kell enni, mit lehet felvenni, mikor lehet szólni, hogyan kell jónak lenni, és ehhez képest ők már nagyon liberálisak voltak velünk, hiszen azért választhattunk sok mindenben, jó, hát hagytak sírni éjszaka sokat, meg háromóránként etettek tök pontosan, már aki, de persze ennek ma is vannak hívei, és egyébként tőlük telhetően nyilván mindent megtettek, ahogy a nagymamáink is. Néha mégis úgy érzem - és most nem egyes személyekről beszélek, hanem inkább generációkról -, hogy egy érzelmileg analfabéta generáció nevelt ki egy másik érzelmileg analfabétát.




Nekik dosztra megmondták, mi a helyes, mit várnak el tőlük, hogyan legyenek ,,normálisak",

ők nekünk sokkal lazább kereteket biztosítottak, kevesebb elvárással, de egyvalami kimaradt: hát ki tanult meg a saját érzelmeivel bánni? Ki tanulta meg kifejezni azokat, és ki tanulta meg elfogadni a többiekét? Ki tanította volna meg nekünk?

Már eleve, hogy eljussunk addig, hogy van egy belső világunk, amihez lehet viszonyulni, amit, ad absurdum, el lehet fogadni, amit ki lehet fejezni még jól is, ha ügyesek vagyunk, egyeseknek tíz év pszichoterápia, másoknak hosszú meditációval, vagy ki tudja, milyen úton jut el a tudatukig, ha egyáltalán eljut. És ez nem is könnyű ügy, nem azért mondom, hogy szégyellni kéne.

De ismerős, hogy egész fiatalkorodat azzal töltötted, hogy a pasikra szórtad az átkot, hogy ez az idióta, még arra sem képes, hogy megmondja, hogy örül nekem? Hogy kifejezze a szeretetét bármilyen módon? Hogy beszéljen az érzéseiről, mielőtt mindent borít? Hogy egy ilyen infantilis hülyével jöttem össze?

És ismerős, hogy azt válaszolod a másik vádjaira, hogy ,,igen, azért viselkedek így, mert te másra sem vagy képes csak vádaskodni/neheztelni/hazudni/ámítgatni"?

Hogy ,,te mindig csak bántasz engem, miattad megy tönkre az életem!" ,,Értsél már meg végre, basszus, mert ezt így nem bírom ki!" És igazából ezek a mondatok sem sokkal jobbak egy érzelmileg inkompetens férfi kijelentéseinél. Ezek is csak vádak, amelyek hosszú távon sehova sem vezetnek. Vagy a viták, amik arról szólnak, ki sértette meg először a másikat, ki mondta ki először azt a mondatot, ami igazán bántó volt. Egyik sem arról szól, hogy reflektálnánk magunkra, hogy kifejeznénk, minket mi bánt, és mitől éreznénk jobban magunkat.

Mert ezt senki sem tanította. És ha egyáltalán, felnőtt korunkban kezdtünk el megtanulni kommunikálni. Akkor is nehézkesen, újra- és újrakezdve. Igen, ez rám is igaz és a legtöbb emberre, aki körülvesz. Van, akinek könnyebb a természete, van, akinek több a terhe, van, aki többet kapott otthon, más meg egyáltalán semmit, de ez nem az én meg a te anyád és apád hibája konkrétan, hanem ez egy társadalmi jelenség, egy örökség. A belső világ nem érdekes, mutasd, hogy mid van, mit teszel az asztalra, minek felelsz meg.

Talán ha nem így lenne, egy idő után ki tudnánk fejezni, mire van szükségünk.

Mit akarunk. Talán tudnánk felelősséget vállalni a döntéseinkért, és talán nem lehetne bármit megtenni velünk, és bármit lenyomni a torkunkon. Talán a demokrácia is másképp nézne ki. Talán egy idő után megváltoztatnánk az óvoda- és iskolarendszert, és nem arra törekednénk, hogy kockák jöjjenek ki onnan, akik a megfelelő időben szobatiszták, akik jól ülnek a szőnyegen, ha az óvó néni azt mondja, hogy most csöndben kell lenni, akik időben írnak és olvasnak, és benyomják a tananyagot, bár nem értik, megoldják a példát, de hogy mire kell, fogalmuk sincs.

Akik lehetőleg nem gondolkodnak kreatív megoldásokon, nincs véleményük, kevés kérdést tesznek fel, és soha, de soha nincs semmilyen részképesség zavaruk, nem lógnak ki a sorból, nem fejlődik később a mozgásuk, az érdeklődésük, a kézügyességük, mint ahogy a könyv szerint kellene, és nem túl agresszívek, nem túl aktívak, nem ,,túlok" sehogysem. Nem mások, na.

Lehet, hogy túl messzire mentem, de vajon mindezek nem azon múlnak, mennyire tudunk befele nézni, mennyire vállaljuk azt, akik vagyunk (amihez, mondjuk, már nagy az út, hiszen nem könnyű azt rögtön látni, kik is vagyunk), és mennyire tudjuk elfogadni azt, akik mások, mint mi? És ennek nem feltétele, hogy mindezt közölni is tudjuk, nem bántón, nem vádaskodón, hanem csak tényszerűen? Ki mutatta ezt meg nekünk?

Szerencsések vagyunk, ha néhány hiteles ember volt a környezetünkben.

Elképzelhető, hogy átestünk a ló túlsó oldalára, és túllelkizzük a gyereknevelést. Nem tudhatjuk, mi lesz belőlük. Nem tudhatjuk, hogy jót teszünk-e nekik, ha folyton magunkon hordjuk a kendőben, ha nehezen mondunk nekik nemet, ha nem érezzük könnyűnek, hogy határokat állítsunk nekik. Ha állandóan aggódunk, hogy rendben van-e a lelkük. És hogy mi lesz, ha majd nagy lesz. Olyan pasi lesz a fiainkból, mint akikkel mi küzdöttünk? Olyan ,,érzelmileg infantilis"? Flegma vagy karót nyelt, felelőtlen, vagy csak totálisan életképtelen? Vagy csak önzőek lesznek, mert elkényeztettük őket? És olyan nők lesznek a lányaink, mint mi? Ennyit kell küzdeniük magukért, a lelki békéjükért, maguk elfogadásáért és elfogadtatásáért?

Persze, hogy nem tudom. De szívesen látnék felnőni egy olyan generációt, amelyik tud őszintén kommunikálni, figyel befelé, és kiáll magáért. Mert ezt a kihívást mi még nem tudtuk le, de sokat tennénk egymásért és értük, ha így tudnánk felnevelni őket.



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 10:11:15, kedd
 
  Szülői szeretet


Egy lelkész mesélte el a következő esetet:

Néhány évvel ezelőtt Amerikába készülődtem,amikor felkeresett egy szegény öreg nénike,azzal a kéréssel,hogy keressem meg Amerikában élő fiát,aki évekkel korábban elsikkasztotta édesanyja minden vagyonkáját,s elszökött a tengeren túlra.

-No és ha megtalálom a fiát - kérdeztem a nénikétől - akkor mit mondjak,mit üzen neki?

-Azt üzenem - hangzott a válasz - ,hogy mindent,mindent megbocsátottam neki.

-Mondjak-e még valamit?- kérdeztem tovább.

-Tessék neki megmondani - folytatta az anya - ,hogy még mindig nagyon szeretem őt,...és tessék elmondani azt is,hogy jöjjön haza,mert nagyon-nagyon várom...,de ha nem jön,akkor írjon,legalább annyit: - jól vagyok édesanyám - törölgette könnyes szemeit lyukas zsebkendőjébe.





 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 10:01:56, kedd
 
  A manoppellói csodálatos fátyol története


Manoppelló városkája a dél-itáliai Pescara tartományban található.Nevét a világon az a csodálatos fátyol tette ismertté,amely Jézus Szent arcát őrzi,s 1506-ban különös módon került ide.

Az említett évben egy ismeretlen zarándok érkezett Manoppellóba.Személyéről semmi közelebbit nem tud a hagyomány.Giacomantonio Leonelli orvos,természettudományokban jártas,jámbor ember barátaival társalgott a plébániatemplom előtt,amikor az ismeretlen zarándok feléjük közeledett.Egyedül Leonellit hívta a templomba,és amikor ketten maradtak,egy begöngyölt csomagot nyújtott át neki,majd azt mondta:

-,,Szeretettel és tisztelettel őrizzétek,és Isten-anyagilag és lelkileg-nagyon sok kegyelmet és áldást ad majd nektek."

Leonelli e szavakra meglepődött,de a kíváncsiságtól hajtva szétnyitotta a titokzatos csomagot és megpillantotta Jézus arcát.A fátyolról lassan felemelte tekintetét,hogy a zarándoktól magyarázatot kérjen,de az addigra nyomtalanul eltünt.A templomból senki sem látta kimenni,hiába keresték,sehol se találták.Maradt az értékes kincs,melyet az ismeretlen látogató hozott Leonellinek.

A megdöbbent orvos keze között tartotta a fátyolt,majd jöttek a barátok,akik ugyanolyan csodálattal nézték a fátyolról szembetűnő Jézusarcot.Úgy tűnt,hogy valóban az Úr Szent Arcát látják,mely telve volt szenvedéssel és fájdalommal,de ugyanakkor szelídséggel is.Szeméből szeretet és irgalom áradt,szája félig nyitott volt,mint aki a megbocsátást suttogja.

Attól a naptól kezdve egész Manoppelló városkája a titokzatos zarándokról és a csodálatos fátyolról - a rajta látható Szent Arcról beszélt.A buzgó orvos pedig-családjával együtt,még nagyobb hódolattal és istenfélelemmel szolgált az Úrnak.Lakásában egy külön helyet biztosított a csodálatos fátyolnak.Száz éven át valóban bőséges áldást adott az Úr Leonelli családjára,mind anyagiakban,mind lelkiekben,s így tényleg beteljesedtek az ismeretlen zarándok szavai.

Az emberekben égett a vágy az igazság után és egyre csak azt kérdezgették:

-Ki lehetett az ismeretlen zarándok?Miért éppen Manoppellóba jött?A fátyolon látható arc egy egyszerű festmény,vagy valamilyen ismeretlen módszerrel egy rendkívüli mester alkotta meg?Vagy a hagyományból ismert Veronika kendője volna,melyen Jézus arcának képmását hagyta?

Ezekre a kérdésekre a történészek és a tudósok még ma is keresik a megfelelő választ.A különböző vélemények közül az egyik legismertebb hipotézis az,amely a manoppellói Szent Arc eredetét egy névtelen piacenzaival hozza összefüggésbe.Egy ókori zarándokról van szó,aki a Szentföldön és Kelet más részein járt,s az ő naplófeljegyzéseiben olvashatunk egy fátyolról,melyen a Megváltó csodálatos képmása látható-élő formában,nyitott szemmel és ajakkal-és az emberek szeretettel,tisztelettel övezik.Ez a fátyol Menfiben volt található-írja a naplóban,-majd háborúk,földrengések,vallási és politikai változások következtében a csodálatos fátyol eltűnt onnan,s nem lehetetlen,hogy ez került hosszú idő múlva ismeretlen utakon Manoppellóba.

Jó száz évvel az események után a Leonelli család egyik leszármazottja,mivel katona volt,egy alkalommal fogságba esett.A feleség hatalmas pénzösszeg fejében válthatta ki férjét a börtönből.Így került sor a Szent fátyol eladására,melyet a buzgó Donatantonio De Fabritiis vásárolt meg.A Szent fátyol közben megsérült és Padre Clemente kapucinus atya sietett állapotának megmentésére.Így született meg a gondolat,hogy a Szent fátyolt a hívő nép számára megközelíthetővé kell tenni.1686-ban épült fel az a kapucinus templom,amelyben a Szent Arc fátyolát mindmáig őrzik.A kapucinus ferenceseknek köszönhetően rendszeresen érkeznek a zarándokcsoportok ma is Manoppellóba,köztük szegények,menekültek és üldözöttek,hogy bizalommal imádkozzanak és kérjék a Szent Arc,az Úr képmása előtt az Ő segítő kegyelmét.

R.I.







 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 09:58:47, kedd
 
  Miért fizetjük a T.B.-t ?



Miért is?

Azért,hogy ingyenes orvosi ellátásban részesüljünk,jobban mondva,előre kifizetjük,tehát akkor nem is ingyenes.Mindenki megfizet a betegsége gyógyításáért.Ez idáig rendben is volna.

De azt viszont sehogyan sem fogja fel az agyam,hogy ha valaki komoly műtét előtt áll,miért kell fizetni.Nem fér bele a keretbe?Dehát miért nem?Van,aki egész életében se betegszik meg,nincs szüksége orvosi kezelésekre,a T.B.-t is fizeti,akkor az ő befizetett pénze,kinek a zsebébe csorog?Miért nem használják fel azokat a pénzeket a súlyos betegek gyógyítására?

Hány kisgyermek halt már meg az országban,mert a szülők képtelenek voltak összeszedni a milliókat?És hány fog még?Ha valaki nem tud fizetni,haljon meg?

Emberek! Hát,mi a francból szedje össze valaki a műtétre valót,ha minimálbérből él?Az arra se elég,hogy fenntartsa magát!Ha sürgős a műtét eladja a házát is,hogy megmentse gyermekét.De az megoldás?Hova viszi aztán a műtött gyermeket?Az utcára?Egyszerűen nem találok szavakat!

Most hallottam épp egy esetről:

16 éves fiú leokémiás.Meg lehetne menteni,ha fizetnének a szülők két millió forintot.Ha nem,akkor meghal.Ezek szerint ez a rohadt pénz szabja meg élete határát?Az országházban a minisztereink meg tömött zsebekkel alszanak,hortyognak,néha mikor felriadnak,akkor meg egymást tépkedik,hogy melyiknek van több pénz a bőre alatt!SZÉGYEN!!!Hova jutott ez a világ?

Nem értem például azt sem:

Az orvos azt mondja:

-A gépeket,a felszerelést,az oltóanyagot,mind meg kell fizetni.

-De hányszor kell kifizetni?Könyörgöm!Azt nekem ne mondja senki,hogy minden műtét alkalmával új gépeket kell venni,mert azt a hülye se hiszi el!

Az a baj,hogy a pénz sok embernek elnyomta az emberségét.Nincs lelkük.

Az idősebb emberek is mondják:- még ilyen pénzéhes világ nem volt soha Magyarországon.És igazuk van!

De ,hova a francba gyűjtögetnek?A föld alatt már nem kell fizetni,ott nem kérnek pénzt!

Arra lenne esze a sok marhának,hogy az országot építené a jövő számára,hogy az ő gyerekeiknek is maradjon egy darab föld,amire majd azt tudják mondani: - ez az én HAZÁM.De nem,ezek nem érik fel ésszel,nem gondolnak a jövő nemzedékére,annyi sincs a fejükben,mint a kijáró malacnak!Hú...nem is bonyolódom bele,mert felmegy a pumpa.

Én mindenesetre nem nézem őket semminek,még egy moszatnak sem,legföljebb egy felfuvalkodott léggömbnek,ami remélem majd valahol külföldön durran szét egyszer,hogy ne kelljen a belőlük kiszabaduló bűzt belélegeznünk.Nehogy az új miniszter jelőltek megfertőződjenek majd a pénzvírustól,mert akkor soha nem lesz rend országunkban.



Pálné Lele Ilona







 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 09:51:14, kedd
 
  Pénz!Pénz!Pénz!



Valamelyik nap láttam a tévében egy műsort,melyben egy jósnő,ha betelefonálunk ingyen,hangsúlyozom ingyen megmondja a jövőnket.

Végignéztem három betelefonálót,kiknek csak a keresztnevét kellett bemondania,és az okos médium a kivetett kártyákból,az illető hangrezgéséből megmondta a jövőt.Mellette egy férfi ült,aki a nézőket biztatta a telefonálásra:

-Teljesen ingyenes!Nem ér meg önöknek annyit,hogy felvegyék a telefont?Nem igaz,nem értem!Nem kíváncsi senki a jövöjére?Bla...bla...ilyen szöveg.

Mikor eltelt már öt perc,nem telefonált senki,gondoltam megpróbálkozom,de közben néztem a tévét is.

Kettőt kicsöngött a telefon,és egy női hang közölte velem:

-Jaj,jaj,de sajnáljuk,nem sikerült a regisztráció!Tessék még újra próbálkozni!

Én nagyon csodálkoztam,hogy miért nem sikerült,hisz nem volt senki a vonalban.A tévében a férfi még mindig könyörgött,hogy csörögjön már valaki.

Megnéztem a telefonom - a hívás rögtön levett róla 400ft-ot.

-Á...szóval erre megy ki a játék!-gondoltam.Hogy biztos legyek a dolgomban a rajta maradt 500ft-on újra hívtam őket.

-Jaj,jaj,de sajnáljuk...megint ugyanaz a szöveg.

Hát kérem,milyen csalások folynak a tévében is!Hogy engedélyezhetik az ilyet.És egyáltalán,a jósnő,mennyiért hajlandó felvenni a telefont,hogy belebúgjon egy csomó hazugságot?

Azt még aláírom,hogy ha valaki felhívja őket,és fogjuk rá vannak a vonalban - nem sikerül a hívás- de azt már nem fogadom el,hogy a férfi rimánkodik a jósnő mellett,hogy csörögjön már valaki,és akkor sincs vonal.

Miért nem mondják meg böcsülettel az embernek, a jósnő ennyi meg ennyi hívás után hajlandó csak a száját kinyitni,mert kevesebbért a pap se prédikál.Miért mondják,hogy INGYENES?Ez,nem hogy félrevezetés?

Ez nem olyan csalás,mint a piramis játék,amit betiltottak?Dehogynem!

Önök szerint,miért tiltották be?Azért mert féltették az embereket a bukásoktól? Egy nagy szart!Azért tiltották be,mert az állam nem húzott belőle semmi hasznot!

A jósnő a maga zsebén kívül,még valakiknek csorogtat a pénzből.

Mondhatjuk: -Ingyen nem dolgozik senki,mindenért fizetni kell.Mondhatjuk azt is ,nem kötelező a telefonálás.

De,miért kell az emberek hiszékenységét kihasználni?Vagy ez a mai pénzéhes világban hülye kérdés?Tiporjuk,tapossuk a tudatlant?A ravaszabb,erősebb győzzön,mint az állatvilágban,a többivel meg majd lesz valami?Szerintem,nem jól van ez így - ha embernek ember az ostora - az mindig gyűlöletet szül.

Pálné Lele Ilona



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Érdekesség
  2015-03-31 09:43:14, kedd
 
  Biológiai életkor


Egy könyvben olvastam,és nagyon érdekesnek találtam.Úgy gondoltam megosztom azokkal,akiket érdekel a biológiai életkora.

A biológiai életkor megegyezhet éveink számával,de lehet kevesebb vagy éppen több is.

A biológiai öregedés: fizikai hanyatlás - az a folyamat,amely más-más ütemben zajlik az egyes egyének különböző szerveiben.Mindenki ,életvitelével bizonyos mértékben befolyásolhatja azt.

Az egészségi állapotról sokféle mérés végezhető el laboratóriumokban,de ki-ki maga is megpróbálkozhat néhány módszerrel.

1. Egyensúlyozás:

Csípőre tett kézzel,behunyt szemmel álljunk bal lábra,jobb lábszárunk hajlítsuk hátra.Mérjük meg,mennyi ideig vagyunk képesek így egyensúlyban maradni.Három próbálkozás közül a legjobb eredményt használjuk fel.

Biológiai életkora

70 mp fölött 20

60-69 mp: 30

50-59 mp: 40

40-49 mp: 50

30-39 mp: 60

20-29 mp: 70

20 mp alatt 80 évesnek felel meg.

2.Bőrrugalmasság:

Csípjük össze a bőrt a kezünkfején,majd engedjük el,és mérjük meg,mennyi idő alatt simul ki ismét.

1 mp alatt: 20

1-2 mp: 30

3-4 mp: 40

5-10 mp: 50

11-30 mp: 60

33-45 mp: 70

46 mp fölött 80 évesnek felel meg.

3.Koleszterinszint:

Nézzük meg a szemünk tükörben.Van-e fehér ív a szaruhártya peremén? Ha van,azt zsíros lerakódás okozza.A hosszú összefüggő vonal huzamosan zsíros étrendről árulkodik.A teljes karika középkorúaknál aggodalomra ad okot.

4.Szellemi frissesség:

Számoljunk 100-tól hetesével visszafelé: 100,93,86 stb.Mérjük meg,mennyi idő alatt jutunk el nulláig.Ha nem vagyunk még 40 évesek,akkor 20 másodpercen belül sikerülnie kell,ha 40-60 között vagyunk,akkor 25 másodpercen belül.Ezután egy perc alatt soroljunk fel minél több zöldség - és gyümölcsfélét.Ha nem vagyunk idősebbek 60 évesnél,akkor el kell jutnunk 15 tételig.Ha a két feladat bármelyike gondot okoz,végezzünk készségfejlesztő gyakorlatokat.

Ne essünk kétségbe,ha az eredmény riasztónak tűnik,ezek az adatok csak tájékoztató jellegűek.De arra viszont nagyon jók,hogy figyelmeztessen bennünket életvitelünk jó irányba való változtatására.

A biológiai életkort véleményem szerint nagyban befolyásolja étrendünk,de legfőképpen a dohányzás,és az alkohol fogyasztás.Köztudott,hogy az alkohol és a dohány erősen öregíti a bőrt.Ezekről a szenvedélyekről,azonban,ha valaki kellő akarattal rendelkezik,le tud szokni.

Vannak persze olyan esetek,akiknél veleszületett rendellenességek,örökőlt betegségek segítik elő a biológiai öregedést,tehát sokféle tényező játszik szerepet, testünk-lelkünk kialakulásában.



Pálné Lele Ilona



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Vers
  2015-03-31 09:35:57, kedd
 
  Hazáért



Szegény,adós,magyar haza,

tönkre tett a gazok hada,

lopnak,csalnak,urizálnak,

a Nemzetre fittyet hánynak.



Védd meg magyar,mentsd meg magyar,

tiéd e haza!



Árulják e szentelt földet,

tapossák a szegény népet,

állj fel magyar,ne hagyd magad,

emberként élj,csak úgy szabad!



Védd meg magyar,mentsd meg magyar,

tiéd e haza!



Országházi,bitang csalók,

a magyar haza nem eladó,

ez a haza a Nemzeté,

a sok éhes nincstelené!



Védd meg magyar,mentsd meg magyar,

tiéd e haza!



A sok miniszter tiszta szégyen,

mi csak nézzük,állunk tétlen,

indulj magyar,csapjál oda,

veszélyben a drága haza!



Védd meg magyar,mentsd meg magyar,

tiéd e haza!



Ha megindul a nép haragja,

borulj térdre gazok hada,

könyörögj az Isten előtt,

hajts fejet a Nemzet előtt!



Mert ez a nép külömb nálad,

becsülete van!



Pálné Lele Ilona

Algyő





 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 09:24:46, kedd
 
  Attila is hallgatott szavára

Nagy Szent Leó


Nagy Szent Leó a reménység megtestesítője volt abban a korban,amikor úgy látszott,hogy vége minden reménységnek.440-ben,mikor az Egyház élére került,a Római Császárság már a végét járta.Ő volt az,aki ebben a szétesett világban nagy tekintéllyel és erővel megmentette Itáliát.A legnagyobb veszélyt Attila jelentette,aki akkoriban állt győzelmeinek tetőfokán,s aki magáról azt mondogatta: ,,Én vagyok az,akit legjobban gyűlöl és fél az egész világ!"Egy francia szerzetes pedig,,Isten ostorának" nevezte.Most jött meghódítani az itáliai félszigetet.Hogy mennyire félelmetes lehetett,az is mutatja,hogy a velenceiek ekkor menekültek,a tenger szigeteire.Utódaik azóta is ott élnek.Amikor Attila seregei át akartak kelni a Mincio folyón,azt látták,hogy aranyos porfelhőben valami idegen felvonulás közeledik feléjük.Keresztény papok dalmatikában,szövetbe öltözött szerzetesek.Két úr lovon,és énekesek nagy csoportja.Kereszteket és zászlókat hoztak,az arany szentségmutató csillogott,mint a Nap.Szinte félelmetesen hatott,ahogyan énekelték a himnuszokat és a zsoltárokat.Középen egy fehér szakállú öregember imádkozott.Attila a folyó partján lovagolt.Megkötötte az állatot,majd megállt az egyik homokszigeten.Az idegen küldöttek a folyó másik partján vártak.

Attila odakiáltott az öregnek:

-Hogy hívnak?

Az öreg válaszolt:

-Leó pápa vagyok.

Az ének elhallgatott.Attila kicsit tünődött,aztán újból lóra ült,s átment a másik partra.A pápa közeledett hozzá.Ami senkinek sem sikerült,azt Leó pápa elérte:

Attila visszafordult.

Amikor a császár meg akarta tudni a pápától,hogy mi történt,ő csak ezt válaszolta:

Köszönjük meg Istennek,hogy a nagy veszélyből kimentett minket.



Vége






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2015-03-31 09:19:15, kedd
 
  Csendre vágyom


Biztosan minden emberrel előfordult már az,mikor rossz a hangulata szeretne kiszaladni a világból.Persze olyan helyre,ahol a madár dalán kivül semmi se zavarja.Ha,nem teheti meg,akkor csak dúl-fúl,rosszabb esetben belerúg valamelyik embertársába.

Főleg esős időben adódnak ilyen pillanatok.

Valamelyik nap szakadó esőben szaladtunk kifelé az egyik nagyáruházból.Az autónk elég messze állt a bejárathoz.A bevásárlókocsival,mire odáig zötykölődtünk bőrig áztunk.Észrevettem,hogy egy szerencsétlen kinézetű - valószínűleg hajléktalan ember követ bennünket.

-Biztosan a kocsi kellene neki.- gondoltam.Jobban mondva a száz forintos.

Mire az árut az autóba pakoltuk őkelme keze már a bevásárlókocsin volt.Csakhogy most nem százast raktunk bele,hanem egy lapos kerek alátétet.Mindig nálam van,arra az esetre,ha nincs százas a pénztárcámban.Közöltem is rögtön az ,,úri emberrel",mi az ábra.Mire ő:

-Alátét?- nézett mérgesen.Mit képzelnek?Rongálják másnak a tulajdonát?Ezt a szemétséget!

Erre,nem is tudtam,mit mondani.Azaz tudtam volna csak nem akartam,mert lehet,hogy nem tehetett szerencsétlen a sorsáról...- a kerekei sem voltak rendben úgy vettem észre.Meghát az eső is esett,biztosan azért volt olyan paprikás hangulatban.Mindenesetre kihozott belőlem egy verset:


Csendre vágyom

Most gyűlölöm a világ zaját,

üvöltő hangjától lelkem

láncai pattanásig feszül,

villámot szór nyelvem hegyére

s ajkamra hitvány szó kerül.




Csendet hordozó tájra vágyom,

hol elmémbe süppedve innám

a némaság tiszta fényét,

s lelkem új erőre kapván

kiűzné,a tegnapok kényét!


Pálné Lele Ilona



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 163 
2015.02 2015. Március 2015.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 163 db bejegyzés
e év: 2826 db bejegyzés
Összes: 12728 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 142
  • e Hét: 9474
  • e Hónap: 39949
  • e Év: 463628
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.