|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2008-03-25 12:04:49, kedd
|
| |
| |
Az élet olyan, mint egy vonatutazás; gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más;
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyan akkor, mások szállnak fel a vonatra akik fontosak lesznek számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan azok közül, akik beszállnak csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után..
Mások fel-és leszállnak, s mi alig vesszük észre Őket;
Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba, de sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás.. telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással és visszafordulni soha nem lehet.
Tegyük hát legjobbá utazásunkat.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait, jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s az annak is maradhat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy találmánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-25 11:57:14, kedd
|
| |
| |
Magányom útjain bandukolva már csak csillagporos csizmám elé néztem.
Nem láttam az eget, nem néztem a földet, érzések hívtak, képek villantak.
Ezer éve jártam ösvényeim, nem bántott szerelem lángja, nem fájt zuhanások mélysége. A csend jött velem egyedül hű társam.
A reménytől rég elbúcsúztam, ő pedig elkerült nevetve.
Egyszer a napok kerekén megdöccent valami, furcsa kis zaj hallatszott bennem.
Szinte orra buktam szíved sírásában, megálltam, figyeltem, honnan jön ez az édesbús, vággyal teli hang.
- Igen, innen Ott van!
Pedig minden éjjel jártam fény-ösvényeimet, takargattam fázó meztelen-lelkeket.
De soha nem hallottam ismerős hangot, soha nem éreztem ismerős dalt.
Idegen volt minden, idegen volt az ég, idegen volt a Föld, idegen voltam én.
S most hirtelen magamat éreztem magamat láttam valahol, valakiben.
- Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?
Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant.
Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek, ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed.
Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat, mert mennem kell hívtál, hát itt vagyok lejöttem vándorlásaimból a Földre,
asszonnyá változom, hogy lehess, a Férfi nekem Te
Elindulok lelked falához, halkan megyek oda Hozzád, leülök a föld porába emlékeim árnyékába megpihenni.
Mert engem is bántottak.
Várom a reggelt, várom, napunk virradatát
Beszélj hozzám, nehogy halált aludjak örökre álmomban.
S akkor megéreztem, hogy jössz Először csak nagyon halkan.
Majd erősödött a dal, az üzenet bezárkózott lelkembe.
A szívemmel hallottalak s odasimultam a falhoz.
/Safárik Gabriella/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-25 04:42:18, kedd
|
| |
| |
PAULO COELHO: DOLGOK AMIKET MEGTANULTAM AZ ÉLETTŐL:
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz, vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
Ne a külsőségekre adj, becsapnak.
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűkösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak.
A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sír.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-25 04:20:06, kedd
|
| |
| |
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között..... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság, a biztonsággal.... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó.... És hozzászoksz, hogy emelt fővel, és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.... egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér....
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.... És megtanulod hogy valóban sokat kibírsz....hogy valóban erős vagy....és valóban értékes
Shoffstall, Veronica A
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-25 04:15:44, kedd
|
| |
| |
Bizalom.
A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk.
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.
A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-25 04:06:07, kedd
|
| |
| |
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az éj hajnalán.
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Ki minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
186 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 73
- e Hét: 1242
- e Hónap: 2509
- e Év: 16100
|
|
|
Offline
