|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 10:02:03, vasárnap
|
| |
| |
A nap gondolata
A földi örömök igénybevételének helyes módját kell megtanulnunk, nem a róluk való lemondást.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 09:48:22, vasárnap
|
| |
| |
A győzelem titka az Istennel való bensőséges kapcsolat. Ez a forrása minden külső és belső erőnek.
Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek és te ezt alázattal vállalod és Uradnak hálát adsz minden sértés és megaláztatás közepette, akkor
- az győzelem.
Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják, ha vágyaid meghiúsulnak, ha a többiek pont azt teszik, ami neked nem tetszik, ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor
- az győzelem.
Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy, ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet, megelégedett vagy, akkor
- az győzelem.
Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor
- az győzelem.
Ha a körülötted lévők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldöztetést elszenvedsz, s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor
- az győzelem.
Ha sohasem célod saját személyedet, munkádat vagy sikereidet kiemelni egy beszélgetésben, ha nem vágysz mások ajánlására, dicséretére, ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor
-az győzelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 04:57:47, vasárnap
|
| |
| |
"Örök szeretettel szerettelek téged!"
Jeremiás 31, 3
Így szólt Isten:
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Itt vagyok számodra!"
De te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Ne félj, mert veled vagyok!"
De nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd meghallgatsz-e, vagy ha akarsz, kikapcsolsz.
Ha kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
"Örök szeretettel szerettelek téged"
Szerettetem örökké, ugyanaz marad.
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz hozzám:
Szeretlek téged!
Szeretlek téged, mert élsz.
(Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között, adott helyen és adott időben kell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz remény és hit nélkül.
Rám bízhatod magad.
Van időm számodra.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.
Éjjel vagy nappal, gyere, ülj le, nem kell semmit mondanod.
Látlak.
Ha akarod, beszélhetsz.
Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz, imádj, fuss el, gyere újra, örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna, irántad való szeretetem már működött.
Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek:
Nem fogsz meghalni.
Nem semmisíthetlek meg, mert szeretlek.
Bármit teszel, veled megyek.
Amint az anya akkor sem hagyja el gyermekét, ha a valami rosszat tesz, úgy sem, hagylak el semmilyen esetben sem. mert szeretlek.
Engedd magad szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek a dombok, amelyeket látsz.
Engedd, hogy szerethessenek a hegyek, engedd, hogy szerethessen a virágzó rét, és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.
Engedd, hogy szerethessenek az emberek, akikkel együtt vagy.
Engedd magad szeretni!
Engedd, hogy szerethessen a Föld és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.
Örök szeretettel szerettelek téged, embernek fia, ismerem történetedet, semmi sincs elrejtve előlem.
Várom, hogy igent mondj rám.
Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz, nem félek, reménnyel telve várok, hitedre, irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban, ha félsz tőlem, de én, a te Istened mindent megteszek azért, hogy elnyerjem bizalmadat.
(Martin Gud)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 04:53:47, vasárnap
|
| |
| |
Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok!
(Róma 7, 19)
Csak megtérésekor ismerte fel az apostol saját lelkében a fájdalmas hasadást az akarás és a tehetetlenség között. Vagy lehetséges az, hogy már megtérése előtt ilyen belsőleg hasadt állapotba került? Ez elképzelhetetlen. Az üldöző Saul nem volt belsőleg megbénult, tehetetlen ember. Sokkal inkább a törvényért buzgólkodó zsidók büszke öntudata hatotta át. Csak amikor a felülről adatott tövis a szívébe fúródott, került a belső forrongás állapotába. Most vált világossá előtte Isten akarata a maga teljes mélységében. Felismerte és akarta a jót, de nem tudta azt megvalósítani. Így válik az ember önmaga előtt is talánnyá: ,,Nem tudom, mit csinálok!" Alapjában véve gyűlölöm a gonoszt - és mégis cselekszem. Tiszta akarok lenni - és tisztátalanságnak adom át magam. Isten minden parancsát helyeslem - és mégis áthágom azokat. Honnan jön mindez? Aki egy idegen hatalomnak eladta magát, az kénytelen a végsőkig kiszolgálni azt. Ahhoz, hogy az ember a bűntől megtartóztassa magát, önmagából kellene kiszakadnia. Benne lakik a bűn. Ezért az ,,ó embernek" meg kell halnia.
Amikor az ember önmagában semmi jót nem talál már, csak gonoszt, a törvény betöltötte feladatát. Nem tud új életet teremteni, csak felnyitja az ember szemét, hogy önmagát bűnösnek lássa. Megmutatja neki lényének teljes romlottságát és sivárságát. Ez az állapot, amibe az ember kerül, annál nyomasztóbb, mivel belső embere, hajlamai, erkölcsi felfogása szerint a jót akarja. A felülről jövő ébresztés elérte azt, hogy az ember a jó felé vonzódik, és jót akar. Meg is kísérli, hogy Isten akaratának saját erejéből eleget tegyen. De minél inkább harcol a bűn ellen, annál jobban érzi annak kényszerítő hatalmát. Tagjaiban egy különös törvényszerűséget fedez fel, a bűn törvényét, amiből nem tud szabadulni. Mély és tragikus hasadás: Isten törvényét szereti. Kívánná a jót, de a testében jelentkező bűn hatalma ellen tehetetlen. Az ember kénytelen engedni neki és tehetetlen vele szemben. De közben érzi, hogy meg kell változnia. Ő maga is meg akar változni, azonban gyakran még ez az akarás sem teljes. Csak hányódik ide-oda, s csupán újabb és fájdalmasabb vereségek megtapasztalása után formálódik ki benne a teljes és mindenre elszánt akarás: Adj szabadulást Uram, nekem, nyomorult embernek!
(Carl Eichhorn: Isten műhelyében)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 04:49:40, vasárnap
|
| |
| |
Hiszem,
hogy Isten mindenből, a legrosszabból is,
jót tud és akar előhozni.
Ehhez emberekre van szüksége,
akik engedik, hogy minden a javukra szolgáljon.
Hiszem,
Hogy Isten minden kényszerhelyzetben
annyi ellenálló erőt akar adni,
amennyire szükségünk van.
De nem adja meg előre,
hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül Őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitnek le kell győznie
minden félelmet a jövőt illetően.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen Végzet,
hanem őszinte imádságokra
és felelős tettekre vár és
válaszol.
Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 04:14:11, vasárnap
|
| |
| |
Kik bántanak, nem ismernek téged
Nem tudják milyen az igazi lényed.
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.
Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem-e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett!
Köszönöm, hogy a barátod lehetek!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-09 04:03:42, vasárnap
|
| |
| |
Valamikor réges-régen, rám talált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
csak ott élt a szívemben - gyönyörűen szólt -
szárnyalt velem a képzelet, soha nem feledtem.
Álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki majd válaszol, az ő szívében is nyár van;
összecseng most e kettő, az édes szerelem
és a muzsika - elvarázsolt, itt van velem.
Amikor hallom, olyan, mintha itt lennél még
varázslat tart fogva, mintha nem is én lennék,
te szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
selymes száddal simogatnál, édes csókokkal
becéznéd a szememet, adnál és kérnél, bíznál
és szeretnél, s akkor, eltűnne a fájó messzeség,
mert - ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk - a kezdet, a jelen és a vég.
/P.Pálffy Julianna/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
186 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 387
- e Hét: 1556
- e Hónap: 2823
- e Év: 16414
|
|
|
Offline
